moviebox

Schwarzenegger miután szögre akasztotta a politikusi gúnyát a sokadik visszatérésére szánta el magát mint főszereplő. Az eredmény? Anyagilag ez volt a legnagyobb bukása 1985 ( A Vörös Szonja ) óta. Tehát kijelenthetjük, hogy a mi öreg terminátorunk már a lőtéri kiskutyát sem érdekli. Ám nekem az a véleményem, hogy az utóbbi 3 év legjobb olyan filmje ez, melyben az ex kormányzó a főszereplő, ám a film még így is messze elmarad a minőségi munkától ami leginkább a rendező személye miatt olyan meglepő......

Hol volt hol nem volt, letűnt korok, letűnt akciósztárja aki a Stallone névre hallgat álmatlanul hánykolódva ágyában egyszer csak megvilágosodott. Rocky és Rambo feltámasztása, majd méltó búcsúztatása után olyan ötlete támadt, melynek elismeréssel illik adózni. Egy ötlet miszerint visszahozza a 80-as 90-es évek akciósztárjait egy ugyanezen kor hangulatával megspékelt filmekbe. Egyszerűen briliáns! Akár csak az első két film megvalósítása. Igen. Az első kettőé. Mert beszámolóm tárgya merőben más lett mint a korábbi két rész. A 3. dvd borítójára érdemes lesz ráírni: Vigyázat! Nyomokban az első két epizód elemeit tartalmazhatja.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a filmet akkor egyszerűen csak annyit mondanék, hogy szar. Ha kettővel akkor csak annyit, hogy kurva szar. Ha hárommal akkor meg hogy......áhh hagyjuk is, mert a végtelenségig lehetne fokozni a csalódottságomat, úgy, hogy a filmmel kapcsolatban még csak elvárásaim sem voltak.........

Az óriási sikerű, korszakalkotó, egyedi képi világgal rendelkező 300 című képregény adaptáció nem kerülhette el a sikerfilmek sanyarú sorsát és kapott egy hozzá teljességgel méltatlan folytatást. A végeredmény? Még a Haiyan tájfunt is felülmúló katasztrófa.

Az Úr 2011. évében jelent meg a sok helyen minden idők legjobb akciófilmjének kikiáltott Raid: Redemption című Indonéz műremek. Nem meglepő, hogy osztottam a lelkesedést, mert egy igazán átütő erejű véres akcióorgiával ajándékoztak meg a készítők. Nem is lehetett kérdés, hogy jönni fog egy folytatás. Egy folytatás ami tudjátok, hogy miben szárnyalja túl az első részt? Mindenben. Ohh fuckin' yes...........

Íme a filmes zsákutca effektus tipikus iskolapéldája. Amikor összeverbuválnak egy ilyen illusztris színészi gárdát, kipréselnek belőlük mindent amit lehet és mindezt teljesen hitelesen a 80-as évek Amerikájában prezentálják, ám film felénél a néző arra ébred, hogy partnere a veséjét bökdösi, mondván: "Te is elaludtál?". Merthogy a film sajnos nagyon unalmas.

" Nézd meg légyszi Norbi! "
" Látnod kell, tuti jó, 10/10! "
" Nézd meg vagy eláslak! "
" Annyi szart nézel ezt meg kihagyod? "
" Iszok a véredből ha nem írsz róla! "

Nagyjából ilyen ajánlásokkal vette kezdetét a se veled-se nélküled kapcsolatom a 47 Ronin című filmmel. Kezdetben azon agyaltam, hogy felsorolok 47 okot arra, hogy miért ne válassza ezt a filmet az a "szerencsés" akinek akad az életéből kidobandó felesleges 2 órája. Aztán megnéztem és változott a helyzet, s bár 47 okot nem tudok felsorakoztatni a film ellen, de majdnem ugyanolyan nehéz 47 pozitívummal is érvelni mellette. Érzéseim vegyesek, melyeket alant kifejtek.......

Krúz Tamás akit jobb helyeken Tom Cruiseként emlegetnek ismét egy olyan szerepre tette rá enyves kis mancsát, mely megmenti Őt az alól, hogy rommá alázzam a klaviatúrámmal. Mert tudni illik, hogy Az Edge Of Tomorrow az eddigi filmes felhozatal egy nagyon ékes darabja és Sci-Fi szinten is ott van az élmezőnyben. Krúz Tamás pedig örülhet a markába, mert lassan hivatalosan is ráaggatják a Sci-Fi nagyköveti szerepkört.

Miután úgy bekajáltam az X-Men : Az elsők című filmet, hogy még inni is elfelejtettem rá, biztos voltam benne, hogy ez a buli sem maradhat majd ki. Eljött hát végre az idő, hogy a kilátástalan jövőt összeturmixolják a baljós múlttal, hogy aztán később egy elviselhető jelent kapjanak mindenki kedvenc mutánsai.

Pár hónapja már, hogy láttam, mégsem írtam róla, mert mindig épp volt valami fontosabb dolgom, pedig ez a film egy olyan különleges csemege amit vélhetően jó néhányan szívesen elfogyasztanának. Egy érzékeny téma érzéketlen bemutatása és ismét egy görbe tükör nekünk, embereknek.

" Csalódottságom miatt nem fogom vissza magam emiatt a káromkodások viszonylag széles skáláját sikerült felhasználnom a következő sorok írásánál. Fogyasztása csak saját felelősségre! "

Előre bocsájtom, hogy minden erőmmel próbálom szeretni ezt a filmet. Utólag próbálok keresni benne valami szerethetőt, valamit amihez ragaszkodhatok. Szimplán csak valamit ami miatt szívesen emlékeznék rá vagy akár újranézném. De egyszerűen nem megy. Godzilla újragondolása nem lett más mint egy szörnyen rossz szörnyfilm a szörnyen buta fajtából, ami valóban szörnyű. A beállt nyakamnál jelenleg csupán ez a film fáj jobban, pedig előbbi miatt is szenvedek mint a kutya..........

A férfiaknak akció kell, a gyermekeknek szuperhős, a lányoknak pedig szerelem. A Csodálatos Pókember folytatása mindhárom adalékot sikeresen egyesíti s eme összetevőknek köszönhetően egy nem csak hogy fogyasztható, de egyenesen finom, igényes és különleges pók-koktél született, helyenként sajnos kesernyés utóízzel.

Hat rendező öt rövidfilmmel jelentkezik, aminek a témája az ember 5 érzékszerve. Vagyis ezekre asszociálva próbálnak valami horror szösszeneteket összedobálni egymás után. Az ötlet jó, a kivitelezéssel sincs gond bár néhol érzékelhetőek a minimalista megoldások, de ez egyáltalán nem zavaró. Pláne, hogy kezdő rendezők kezébe adták ez egész projektet.

Rég láttam már ennyire összetett, ennyire sokrétű filmet, melynek számtalan mondanivalója van. Így ha valaki a filmet lezárja annyival, hogy egy fickó beleszeret a Windowsába akkor az meg is érdemli, hogy lecsússzon mindenről amit ez az egyszerű, de mégis komplikált film üzenni próbál nekünk.............

Íme a film melyet Quentin Tarantino a 2013-as filmes mezőny legjobbjának kiáltott ki. Mindamellett, hogy a film amúgy meglehetősen jó, ez a kinyilatkoztatás nem lehet több, mint egy nagyon okos marketinges adu ász, vagy mindössze arról lehet szó, hogy Tarantino már 2013 januárjában látta a filmet és idejekorán hirdetett győztest?

Elég hamar képes vagyok beleunni a futószalagon gyártott hálivúdi sikerfilmekbe, így mindig elő kell keresnem valami kevésbé ismert, kevésbé felfújt, kevésbé agyonsztárolt alkotást. Ami persze magába foglalja annak a veszélyét, hogy valami irgalmatlan amatőr próbálkozásba futok bele főként ha azt vesszük, hogy mondjuk én ilyen alkalmakkor 10-ből 10-szer horror kategóriában keresgélek. Szerencsére mostanában viszont egész jókat találtam szúrópróba szerűen, az egyik ilyen a Contracted.

Röviden és tömören sikerült elszenvednem a Magyar címben leírtakat. Ez a film kiütött, de mielőtt még tágra nyílnának a pupillák gyorsan el is árulom, hogy bizony nem a jó értelemben. Kiütést szenvedtem el ettől az unalmas, üres és semmilyen, épphogy csak vicces klisékupactól.

Kedvenc patriótánk ismét színre lép, hogy felvegye a harcot régi-új ellenségével és megóvja az emberek életét és szabadságát egy olyan folytatásfilmben, mely a nagy átlaggal ellentétben jobban sikerült mint az első rész. Az olvasással csak óvatosan, mert az írás elég spoileres lesz.

Két hét. Ennyi telt el azóta, hogy láttam a filmet és napról napra kevesebbet tudok magamban felidézni róla ezért hát gyorsan "tollat" ragadok, hogy beszámoljak az idei oscar gála egy nagy éllovasáról, mely annyira fekete és annyira fehér, hogy végül csupán szürke lett belőle. Kicsit sajnálom.

Ha van film mely elbújhat az őt körülvevő reklámhadjárat széles vállai mögött az bizony a Walter Mitty titkos élete című alkotás. Millió fronton, millió ötletes plakáttal adták el a filmet és az ember emiatt valami hatalmas durranást várt. De nem azt kapott, viszont gazdagabb lett egy szerethető, kedves filmmel amibe nem volt kár beleölni ezt a röpke két órát.

Beszámolót kezdeni mindig nehéz, jelen helyzetben meg pláne, mert ha már a bevezetőben elárulom, hogy bizony oda vagyok meg vissza akkor mi érdekesség juthat a végére ami miatt érdemes lenne elolvasni azt, ugye ? Lényeg a lényeg, hogy állam koppan a padlón, bokám lefosva, mert ez bizony az utóbbi idők egyik legjobban sikerült poszt-apok alkotása. Jegyeket előkészíteni, öveket bekapcsolni, mert ez egy megrázó utazás lesz...........

A 2013-as sci-fi dömping egyszerűen nem akar véget érni. A trailer után úgy voltam a Végjátékkal, hogy valszeg nem fogom megnézni. Aztán az unalom és a kilátástalan válogatás a nem csekély mennyiségű címmel ellátott watchlistemről arra késztetett, hogy mégis adjak neki egy esélyt. Hát.. Fussunk neki bizalommal (mert minden filmmel jó fej vagyok), gondoltam én!

Bárcsak beszámolhatnék egy remek remakeről, de a lehető legjobb jóindulattal sem vagyok képes rá. Teljesen felesleges, egy amolyan tipikus forgassunk le egy klasszikust újra kockáról kockára próbálkozás. Csupán amerikásítsuk egy kicsit. Vagy nagyon. Jelen esetben inkább az utóbbi.

Tömegcikknek legyártott modern horror-thriller (inkább light pornó) kategóriás film Paz de la Huerta főszereplésével. Őszintén bevallom a két ok ami miatt megnéztem, hogy mostanság nagyon kevés horrort láttam, és Katrina Bowden (Trancsírák, Piranha 3DD, Amerikai Pite: Találkozó). Jó előre be volt már harangozva, ennek ellenére nagyon elmaradt a big bumm. Legalább a csajok szépek benne.

Tegnap lezajlott az Oscar díjátadó nevezetű marha hosszú tragikomédia, ezért is jövök egy olyan filmmel, aminek az égvilágon semmi köze hozzá. Na meg azért mert mostanság nem olyan "műremekeket" néztem, ami jelölt lett volna. Michael Haneke '97 után újrarendezte saját egész estés nézőkínzó moziját 2007-ben, amcsi változatban, nagy nevekkel. Valószínűleg azért is, hogy szélesebb körbe eljusson a 10 évvel azelőtt megálmodott és vászonra vitt közel két órás totális nyomasztás, amit arcba kapunk.