moviebox

Röviden és tömören sikerült elszenvednem a Magyar címben leírtakat. Ez a film kiütött, de mielőtt még tágra nyílnának a pupillák gyorsan el is árulom, hogy bizony nem a jó értelemben. Kiütést szenvedtem el ettől az unalmas, üres és semmilyen, épphogy csak vicces klisékupactól.

Két korábbi profi ökölvívó bajnok pályafutások során kétszer találkozott össze a ringben. Minkét meccs végkimenetele más lett és a harmadik, mindent eldöntő meccs előtt egyikük bejelenti visszavonulását. 30 év elteltével a sors úgy hozza, hogy ismét lehetőséget kapnak arra, hogy lejátsszák a mindent eldöntő meccset.

Miért?! Ó miért kellett ez már megint?!? Még egy nyugger movie! Hollywood futószalagon tolja a képünkbe manapság a feldolgozásokat, könyv és játékadaptációkat valamint rebootokat. Sajnálatos módon megannyi nyugger movie is terítékre kerül, melyekhez a fénykorukat már jócskán maguk mögött hagyó, talán már koruknál fogva kissé megidiótult ( tudom, hogy nincs ilyen szó, de mostantól a nyelvújítás jegyében ez változik ), magukat elhanyagoltnak érző vagy simán csak csóró öregurak szeretettel asszisztálnak. Tényleg nem értem, hogy az egykor valóban legendás színészek miért csinálnak hülyét saját magukból. Nyilván a pénz motiváció, de mindemellett illene tisztában lenni azzal, hogy az egykoron jól csengő nevüket lassacskán addig koptatják, még az végleg el nem fogy. Lassan már azon sem lepődnék meg ha De Niro egy prosztatareklámban pózolna, miközben diétás Pepsit szürcsölgetne a McDonalds teraszán Ray Ban napszemüvegben és egy garnitúra Lacoste szerkóban, miután egy Chevrolet volánja mögött elhúz a picsába. Legnagyobb sajnálatomra De Niro a nyugger filmek koronázatlan királya. Kár érte. Stallonéra ez már annyira nem igaz, mert persze amellett, hogy ez a film számára is mellényúlás azért a számlájára írható egy egész korrekt modern kori Rambo film és az utánozhatatlan Expendables, melynek harmadik része hamarosan debütál. Stallone szerencséjére nem csak színészkedni tud ( itt csupán közepesen ) , de forgatókönyveket ír és a rendezéssel sincsenek gondjai. Tehát számára még él a remény. Rajta kívül is vannak persze kivételek ( Harrison Ford, Morgan Freeman, Clint Eastwood, Tommy Lee Jones, Gary Oldman ) akik elfogadják, hogy eljárt felettük az idő, visszanyúlnak a nagy klasszikusaikhoz és mindezt méltósággal teszik. Na épp ez az ami nagyon hiányzik beszámolóm tárgyából. Mert bár visszanyúl a két színész fiatalabb korában eljátszott kivételes alakításaihoz kultikusnak nevezhető filmjeikben: De Niro- Dühöngő Bika, Stallone- Rocky és mindezekhez néhány gúnyos fricskát is társítanak, ám a tiszteletet és a korábban említett méltóságot nagyon hiányoltam. Ám még így is ezek voltak a leginkább szerethető elemei a filmnek.

Nagyon kevés szerethető karakter vagy épp történés van a filmben. Alan Arkin öreg, megkeseredett karaktere a remek beszólásaival vitték a prímet, nélküle nehéz elképzelni, hogy ez a film akár egy kicsit is szórakoztató lett volna. Úgyhogy Öt kell képzeletben Superman gúnyába bujtatni, mert bizony ő a hős aki valamelyest menti a filmet. Ezen kívül a film sajnos semmi említésre méltót vagy akár maradandót nem képes nyújtani a nézőnek mert semmi mást nem tesz mint intravénásan baszom nagy dózisokban adagolja az élet nagy kérdései kliséket. A mi lett volna ha? Miért csináltam azt amit? Mit kellett volna tennem másként? Eszem a kefét. Változtatnom kell, mert még nem késő. Blablabla. Legyünk őszinték.. Ha két ilyen színészlegendát összeeresztenek a ringben, hogy a szart is kiverjék egymásból akkor a fenti kérdésekre keresett válaszok bemutatása nem teljesen felesleges dolog? Még talán De Niro családi szálával kibékülök, de a Stalonne vonal csúnyán mellé ment. A film emellett megmutatta, hogy Kim Basinger még mindig elég dögös és hogy van az a pénz amiért Tyson és Holyfield leülnek egymás mellé pár percre ökörködni. Amúgy ez a stáblistás jelenet a legjobb az egész filmben és ez azért legyünk őszinték elég nagy szégyen.

Olyan az egész film mintha ezüst tálcán kínálnának fel egy hatalmas rakás bűzölgő fekáliát tejszínhabbal, csokoládészósszal és eperrel. Első ránézésre távolról jól mutat, de ha az ember véletlenül belekóstol akkor nagyon gyorsan rájön, hogy ez egy elhibázott döntés volt részéről és kurva élet, hogy nem kér majd repetát.

5/10