moviebox

Krúz Tamás akit jobb helyeken Tom Cruiseként emlegetnek ismét egy olyan szerepre tette rá enyves kis mancsát, mely megmenti Őt az alól, hogy rommá alázzam a klaviatúrámmal. Mert tudni illik, hogy Az Edge Of Tomorrow az eddigi filmes felhozatal egy nagyon ékes darabja és Sci-Fi szinten is ott van az élmezőnyben. Krúz Tamás pedig örülhet a markába, mert lassan hivatalosan is ráaggatják a Sci-Fi nagyköveti szerepkört.

Nem csupán azért szeretem a filmet mert az elejétől a végéig pörög vagy mert alig van benne üresjárat és mint nézőt messze elkerült a ( préseljünk a filmbe jeleneteket csak hogy kitöltsük a játékidőt ) kellemetlen érzése, hanem mert végre egy kicsit meg kellett mozgatnom azt a karfiolszerű húscafatot a koponyámban. Ez pedig egy blockbustertől igencsak kellemes meglepetés, ugyanis általában azok a filmek melyek a mozipénztárakat célozzák meg általában olyan buták mint egy hurkapálcika, ez pedig annak köszönhető, hogy maga Hollywood is ostobának tartja a nézőt. Mindent a delikvens szájába rágnak, megmutatnak és elmagyaráznak, néha elmutogatnak és általában úgy érzi magát az ember mintha csak egy két éves gyerek lenne. Némi igazság azért lakozik Hollywood eme stratégiájában hiszen az emberek nagy tömegben ( ahogy mondani szoktam ) irdatlanul buták és ha esetünkben például egy filmnél szárnyra kel a hír, hogy " nem értem " akkor sokan hajlandóak megfosztani magukat az élménytől és inkább nézik meg másodszorra is a Godzillát. Tehát végre egy látványos és pörgős mozi amin kicsit lehet agyalni is, nem pedig nagykanállal tömik belénk a megoldásokat úgy, hogy a kérdést még csak meg sem fogalmazták.

Ha valakinek a Holnap Határa megtekintése közben a Source Code jutott eszébe az egyáltalán nem hibáztatható, de azok feje felett sem szabad pálcát törni akik párhuzamot véltek felfedezni Bill Murray Idétlen Időkig című szinte azóta már klasszikussá vált darabjával. Nem csak azért mert mindkét film az idővel és a napok újra átélésével játszik, hanem mert utóbbi és beszámolóm tárgya nem nélkülözi a humort sem. Nyilván az Edge Of Tomorrow nem a humorra épül, de azt a fajta reménytelenséget amit a film hivatott bemutatni remekül oldják humorral és pár helyzetkomikummal, Maga az alap ötlet is újszerű Hollywoodban és annak kivitelezésére sem lehet panasz. Mert amellett, hogy remek és látványos akciókkal tömik meg a játékidőt valahol sikerült megtalálni azt a fajta egészséges egyensúlyt ami manapság oly ritka egy blockbusterben vagy akár egy sima hollywoodi filmben is. Mert az ötletet remekül tálalják valamint adagolják, a karakterek okosan közvetítenek és valahogy tökéletesen belepasszolnak a film által kreált világképbe. Még az sem tűnt furcsának, hogy London utcáin robotszerkós katonák flangálnak.

A film technológiai megoldásait nem érheti panasz még akkor sem ha erős volt a Deja vu érzésem, hiszen hasonlót már láthattunk nemrég az Elysiumban amikor a kopasz Matt Damon a testére erősített robotruhában osztotta az ólmot. Az Edge Of Tomorrow vas szerkezetei kellően hatásosak és nem csak a vizuális, de az audió megvalósításuk is tökéletes. A hangok melyek a mozgást kísérik pazarok, nem is beszélve a csatatér jeleneteiről főleg amikor az idegen faj ellen alkalmazzák őket. Nyilván a film nem tökéletes, mert vannak benne légből kapott ötletek és pár ostoba húzás, de a remek látvány és élmény mellett ezek a hibák eltörpülnek. A szereplők jók, főleg Emily Blunt, de a karakterekkel sincsen baj mert okosak és ez is ritka manapság. Logikusan gondolkodó határozott karakterek akiknek legtöbbje tartogat meglepetéseket.

Az idegesítően sablonos tipikus Holywoodi happy end persze ezt a filmet sem kerülhette el, de hajlandó vagyok ezt bőven elnézni ennek a többszöri megtekintésre is bőven ajánlható alkotásnak. Remek kikapcsolódás, kellemes agytorna, pazar látvány, sok akció vagyis szinte minden ízében profin kivitelezett munka.

8/10