moviebox

Pár hónapja már, hogy láttam, mégsem írtam róla, mert mindig épp volt valami fontosabb dolgom, pedig ez a film egy olyan különleges csemege amit vélhetően jó néhányan szívesen elfogyasztanának. Egy érzékeny téma érzéketlen bemutatása és ismét egy görbe tükör nekünk, embereknek.

Lucas egy kis Dán falu ,kedvelt, visszahúzódó tagja, elvált, egy gyermek apja aki miután elveszíti tanári állását a középiskolában a helyi óvodában kap nevelői állást, ahol egy kolléganőjével közeli viszonyt ápol. Egy nap az egyik kislány aki mellesleg Lucas legjobb barátjának a lánya, az óvoda igazgatónőjének félreérthető megjegyzést tesz, ezzel pedig őrült lavinát zúdít Lucasra.........

A leírásban is látszik, hogy ez nem egy akciófilm, thriller vagy akár vígjáték. Ez bizony egy elég komor hangulatú dráma ami a Dán miliőnek köszönhetően egyből képes beszippantani, magával ragadni és ennek köszönhetően a film még akkor is érdekes amikor épp nem történik benne semmi. Lucas élete csordogál saját kis medrében amit lassan és tudatosan építenek fel a néző számára, mint ahogy kapcsolatát is azzal a kislánnyal aki később a félreérthető megjegyzést teszi róla. Amit pedig szépen felépítenek azt ugyanúgy le is rombolják s teszik ezt a lehető leglassabban, legváratlanabbul és néhol igen csak kegyetlenül. Kegyetlenség alatt pedig nem azt kell érteni, hogy bárkit is nyilvánosan keresztre feszítenek, sokkal inkább a főszereplő lelkét, türelmét és az emberekbe vetett hitét teszik próbára.

Szándékosan nem használom a beszámolóban a pedofília szót, függetlenül attól, hogy ez az egész film mozgatórugója mert ezt a kifejezést film is teljes egészében nélkülözi. Nem kell a nevén nevezni a dolgot, hiszen a mai világban sajnos annyira gyakran hallani ezt a szót, hogy a film szerint bőven elég csupán körülírni ezt, a néző pedig mint " átlag ember " úgyis levonja a kötelező konzekvenciákat és el kezd ítélkezni. Itt csúcsosodik ki a film valódi mondanivalója. Az, hogy az ember csak úgy simán buta és ostoba, nagy tömegben viszont különösen veszélyes és önpusztító. A film persze nem megy el az önpusztításig, hanem inkább megáll annál a pontnál amikor az emberek egyként taszítják ki Lucast a kis közösségből. Állásából természetesen kirúgják, elhagyja barátnője, leprásként kezelik, megverik, zaklatják és nem csupán őt, de még fiát is kitiltják a helyi közértből akinek esetenként szenvednie kell az apját ért vádak miatt.

Az egész film alapja ugye egy kislány által elejtett félmondat, melyet az óvoda igazgatónője egy kicsit félreért, majd az emberi butaságánál fogva kicsit átkölt, majd felnagyít és mire ezt egy másik félnek tovább adja már teljesen máshogy festenek az állítólagos történtek. Az pedig csak hab a tortán, hogy a későbbiekben már a felnőttek adják a szavakat a kislány szájába, hogy saját gyanújukat igazolják önmaguknak és egymásnak, s teszik mindezt nem rosszindulatból, hanem csupán azért mert emberből vannak és sajnos ilyen az ember. Amikor pedig a kislány bevallja az igazat, miszerint csak kitalálta az egészet akkor már senki sem hisz neki, mert azt gondolják, hogy csak így próbálja elfojtani azt ami történt vele. Sőt még a többi gyermeket is " kikérdezik " ugyan ezen eszközökkel mint amikkel korábban a kislányt is és természetesen így a vádak is sokasodnak mint ahogy szegény Lucas gondjai is. A végén pedig már szinte minden és mindenki összeesküszik ellene, mindezt pedig azért mert a felnőttek tudat alatt a gyerekeket manipulálva próbálnak önigazolást nyerni.

Mondhatnánk, hogy a film végére aztán minden csilli-villi, mert Lucast ugye felmentik és visszakapja régi életét, ám a megalázottságot és a bélyeget amit kapott soha sem lesz képes lemosni magáról mint ahogy azt a film utolsó jelenete is megmutatta. Mads Mikkelsen megint parádésat alkotott, nekem ő volt az indok amiért megnéztem a filmet, mert a dráma és különösen ez a téma távol áll tőlem, de örülök, hogy aztán erőt vettem magamon és belevágtam, mert ismét egy különleges élménnyel gazdagodtam.

8/10