moviebox

Schwarzenegger miután szögre akasztotta a politikusi gúnyát a sokadik visszatérésére szánta el magát mint főszereplő. Az eredmény? Anyagilag ez volt a legnagyobb bukása 1985 ( A Vörös Szonja ) óta. Tehát kijelenthetjük, hogy a mi öreg terminátorunk már a lőtéri kiskutyát sem érdekli. Ám nekem az a véleményem, hogy az utóbbi 3 év legjobb olyan filmje ez, melyben az ex kormányzó a főszereplő, ám a film még így is messze elmarad a minőségi munkától ami leginkább a rendező személye miatt olyan meglepő......

David Ayer. Neki köszönhetjük a Nehéz Időket ami egy remek Christian Bale film, vagy épp a gyengécske Utca Királyait melyért bőven kárpótolt a szinte hibátlan Utolsó Műszak. Elmondhatjuk róla, hogy ő a zsarus, ex katonás, kommandós drámák koronázatlan rendezőkirálya. Egyedi hangulatot és képi világot képes megjeleníteni, több fényképezési stílusban, ami bár beszámolóm tárgyában is jelen van, a rendező korábbi filmjeivel ellentétben valamiért mégsem mondanám átütő vagy akár maradandó élménynek. Eddig tartott volna egyedisége és az általa hozott újdonság varázsa? Nem kívánok pálcát törni a rendező feje felett, majd a következő filmje után világosabban látszik majd, hogy mennyire is helytálló ez a gondolatmenet.

A történet szerint a kábítószer ellenes csoport kommandója egy akció során megrövidíti az egyik kartellt 10 millió dollárral, amit ők nem néznek jó szemmel, s ezért szépen egyesével számolnak le a csapat tagjaival a legbrutálisabb, legkegyetlenebb módokon. Az ügybe bekapcsolódik a helyi rendőrség nyomozója is aki próbálja megoldani az ügyet, minden szabályt betartva, de a még életben lévő kommandó nem igazán kér a segítségből.

Tudjátok, milyen érzés két kapufa után bomba gólt lőni? Nekem fingom sincs, mert annyira nem szeretem a focit, hogy rendszerint szédülök még a focipályán is. Ám mindemellett abban is biztos vagyok, hogy ez a film is hasonló cipőben jár mint én, mert a kapuba neki sem sikerült betalálnia. Szerencsétlen rendre gólokat próbál lőni, de egyszerűen a próbálkozások valahogy nem érnek célba. Pedig minden adott egy maradandó filmélményhez. Illusztris szereplőgárda, egy remek színészi teljesítmény, emészthető történet, de valahogy mégsem képes jóllakatni a nézőt, mert mindenből kicsit keveset ad és néhol akarva akaratlanul is ostoba húzásokra kényszeríti a szereplőket akik hiába profik, mégis van, hogy idióta ötödikesként viselkednek.

Túllendülve Schwarzenegger jól fésült terminátor fizimiskáján, tőle túl nagy játékot nem vártam csupán a szokásosat, De mellette volt rengeteg ismerős arc és színész akik hiába voltak jelen, néhányuk szerepe olyannyira nüansznyi volt, hogy nem is értem miért nem egy kezdő színészt szerződtetek az adott szerepre. Sam Worthingon, Terrence Howard, elismertek szakmájukban, itt viszont közepeset hoztak vagy itt volt Sawyer a Lostból aki polgári nevén Josh Holloway. Mireille Enos ( Lizzy ) az akire érdemes a filmben odafigyelni. Nem csak azért mert központi karakter az övé, hanem mert akkorát alakít, hogy a gyanútlan néző lefossa tőle a bokáját. Eszméletlen durván hozza a drogfüggő, labilis, kommandóst. Nem egy szép cicababa külsejű teremtés, sőt van aki azt mondaná, hogy rondább mint egy boszorkány bibircsókos ánusz rózsája, ebben a filmben meg aztán pláne, mégis képes uralni minden egyes jelenetét és ezt azzal az átütő erővel teszi mely arra ösztönzi a nézőt, hogy bámulja őt mint afrikai gyerek az Unicef kamiont. Az ő szerepeltetése és teljesítménye nagyot dobott a laposka élményen.

Akciók terén a film teljesen egyben volt. Remek, hangulatos akciókkal volt megtűzdelve a film, melyek attól függetlenül voltak élvezhetőek, hogy elég visszafogottak és realisták voltak. Amolyan tipikus behatolunk, figyelünk, nem kérdezünk lövünk stílus volt és mindezt vérprofik módján adták, nem került bele egy egész tár egy delikvensbe sem. Szépen, higgadtan, egy ember egy golyó alapon. Persze vannak szituációk amikor eszetlenül szórják az ólmot, de az inkább a már minden mindegy végjátékban jellemző elem. Utóbbi meglehetősen pörgős és végre elmorzsoltam egy aztakurvát a film végére amikor a legnagyobb meglepetéssel konstatáltam, hogy a legtöbb filmmel ellentétben itt a járókelők sincsenek biztonságban ha egy durva autós üldözésre kerül a sor. Kapják a golyókat rendesen és elkenődnek a szélvédőn a gyanútlan bringások is. Végre nem udvariaskodik a film egy nagy utcai jelenetnél, mert megmutatja, hogy a kilőtt golyók nem válogatnak jó és rossz között.

Újranézni nem fogom, az hótziher, de egy egynek elment mozinak teljesen vállalható, vagy akár haverokkal egy vasárnap délutáni filmnek tökéletesen elképzelhető. Nem lett kedvenc és még csak maradandó élmény sem, de az a pár meglepetés és realitás, valamint a film végi csavar és Ms.Enos játéka ezért bőven kárpótol.

6/10