moviebox

Az utóbbi idők egyik legjobbjának kikiáltott horrorfilm kétségtelen, hogy megosztóra sikerült. Engem legalább is sikerült megosztania, mert még az egyik felem szereti, úgy a másik inkább szeretné gyűlölni, de valamiért ez elég nehézkes.

Manapság az ötlettelenségbe épp belefulladó Hollywood sorra árasztja el a nézőket a könyvfeldolgozásokkal és régi filmek újragondolásával, vagy azok esetleges feltámasztásával. Az utóbbi időkben ezek a filmek gennyes kórságként terjedtek, intenzív csalódáshullámokat gerjesztve a filmes társadalomban. Erre jön a Mad Max remake és úgy megtöri a jeget mint a Titanic. De tovább megyek, nemcsak, hogy megtöri, de jégkásává aprítja, koktélba szórja és a saját egészségére el is fogyasztja. Nem véletlenül.

Kétségtelen, hogy a második Bosszúállók film igazi kasszasiker lesz, köszönhető ez a Marvel aprólékosan, precízen és kimondottan okosan felépített filmes univerzumának, valamint jórészt az első filmnek. Ehhez hozzájárulnak a pozitív nézői visszhangok is, de mint minden folytatásnál, itt is okkal merül fel a kérdés, hogy ez a film valóban képes-e felnőni az első részhez? Lássuk.

Rövid bevezetőmben gyorsan rávilágítanék egy megcáfolhatatlan tényre: Megvan a " kurvára nehogy megnézd ezt a szart " kategória abszolút győztese 2015 ben. Pedig még csak rohadtul május van. Ingerült, feszült, káromkodásokkal megspékelt beszámoló következik.

Eljött az idő, hogy a jó öreg Balogh Tibi és dilettáns bandája megcirógassa a bennünk mélyen szunnyadó primitív énünket, hogy aztán a moziból kiérve képmutatóan azt mondhassuk: Tyű ezek mekkora kretének. Na de valljuk már be, hogy a második részre ( ami szinte teljes indigózása az elsőnek ) csak azok neveznek be akik az első részt megtekintve találtak magukban pár közös nevezőt a szereplőkkel. Hiszen ki merné azt állítani, hogy ne küldene el pár embert melegebb éghajlatra amolyan Tysonosan a büdös kurva anyjába? Úgyhogy hagyjuk a képmutatást és a fellengzést, majd adjuk át magunkat a totális idiotizmus által gerjesztett önfeledt szórakozásnak ...............

Napjainkban a futószalagon gyártott vámpírfilmek és sorozatok feneketlen tengerében fuldokolva cseppet sem meglepő, ha az ember már konstans gyűlöl minden vérszívással foglalkozó filmes megnyilvánulást. Nekik ajánlom beszámolóm tárgyát mert vámpír kategóriában sikerült valami egészen egyedit és kimondottan vicceset alkotni.

Nap mint nap rengeteg kérdés foglalkoztat, most éppen főleg az, hogy ez a remek film miért nem kap ( kapott ) akkora hírverést, mint amekkorát megérdemelne? Mert egy biztos: Ezt a filmet látni kell, de sajnos kevesen tudják, hogy létezik.

Ez a film is beállhat a hollywoodi futószalagon gyártott nagy költségvetésű alkotások azon széles táborába, melyek korántsem azok lettek amik lehettek és amiknek lenniük kellett volna. Csupán egy a szemgolyóinkat orálisan kielégítő üres látványorgia és pont. Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni a bibliai témák megfilmesítésének érdemein, mert manapság a legtöbb ilyen próbálkozás csúnyán mellé megy.

A bizonyos "aztakurvabazdmegmiafasztláttamteatyaúristen" érzést szorozd meg hárommal és nagyjából sejtheted, hogy mi vár rád ha moziban megnézed ezt a filmet. Aztán kapd fel gyorsan a leesett állkapcsodat a moziterem koszos szőnyegéről mielőtt a milliónyi élősködő poratka befészkeli magát és erősen koncentrálj, hogy épségben hazajuss abban a sokkos állapotban amit a Kingsmannek köszönhetsz. Miután pedig hazaérsz adj hálát az égieknek, hogy részese lehettél egy ekkora élménynek.

A film amit úgy reklámoznak, hogy a Mad Max mozi találkozik a Haláli Hullák Hajnalával. Kifejezve a véleményem erről a PR fogásról csak az alábbiakat tudom elmondani: A nagy büdös lófaszt!!! Rég éreztem ennyire átbaszva magam. És még finom voltam.

2009-ben a vérre szomjazó náci zombik az első felvonással jöttek, láttak és győztek. A sikerre ( merthogy a film nagyon hangulatos volt ) való tekintettel pár év elteltével elkészítették a második részt, mely minden tekintetben túlnőtt elődjén. Ritka gyöngyszemmel gazdagodtak így a zombihorror rajongók.

Ismét egy film mely elkerülte a Magyar multiplexeket és most valóban jogos a kérdés, hogy miért, bár a válasz mégis kézenfekvő: ez a film egyszerűen túl bonyolult a Magyarnak, s emiatt viszonylag kevesen váltottak volna rá jegyet. Mert honfitársaink nagy része egyszerűen lusta gondolkodni és inkább befizet egy ponyvapornóra vagy egy folytatásfilmre, hiszen ott nem kell új karaktereket, urambocsá új történetet befogadnia, gondolkodnia pedig aztán végképp nem.

Nemrég ráleltem egy listára azokról a filmekről, melyek méltatlanul kerülték el tavaly a magyar mozikat. Tény és való, hogy voltak köztük kiemelkedő darabok és találtam pár ismeretlen címet is. Ilyen volt beszámolóm tárgya is, mellyel ismét bővült azon filmek szűk tábora, melyeket egyszerűen nem bírtam végignézni. Az egyetlen kérdés az, hogy ez a film mit keres azon az illusztris listán?

A neandervölgyi előemberek humorérzékével rendelkező mozinézők körében is köztudott, hogy manapság egy jó vígjáték olyan ritka, mint a Február 31. Beszámolóm tárgya pedig épp ettől oly nagyszerű, mivel nemcsak, hogy remekül sikerült, de még folytatásként arra is képes, hogy túlszárnyalja elődjét. Ez pedig olyan ritka, mint a Február 40.

Hollywood ezúton sok-sok szeretettel meghívja a nézőket, hogy azok megmártózzanak a gátlástalan híradások készítésének és a nézők manipulálásának mocskába. Mindezt egy olyan ember tolmácsolásában akinek senki és semmi sem szent. Ezzel a filmmel pedig mi nézők csak jól járhatunk.

Nincs is annál könnyebb, mint egy filmre azt mondani, hogy jó vagy rossz. Ez esetben viszont képtelen vagyok állást foglalni, mert beszámolóm tárgyában van valami ami megfogott, mindamellett kis idő elteltével kifejezetten idegesítő és irritáló lett a játékidő tetemes hányada.

Azok a sportfilmek, melyek igaz történeten alapulnak nem teremnek minden bokorban manapság. Legutóbb a Rush című pazar száguldás volt eme kategória egyetlen indulója, idén pedig a Foxcatcher próbálja szó szerint lebirkózni a nézőket. S teszi ezt véleményem szerint egy tőle igencsak meglepő módon.

Mindannyiunk kedvenc önimádó, rasszista, korrupt, nőgyűlölő ex-zsaruja immáron ötödik alkalommal tér vissza, hogy megtornáztassa rekeszizmainkat sajnos minden eddiginél kevesebb sikerrel. A folytatások tipikus hibáitól hemzsegő, fantáziátlan önismétlés lett Torrente újabb ámokfutása.

Meggyalázta, megalázta, megtépázta, megerőszakolta, megbecstelenítette, felgyújtotta, felakasztotta, felszarvazta, felcsinálta, leégette, leszedálta, leszarta és még sorolhatnám, hogy mi mindent művelt ez a folytatás a klasszikussá vált nagy elődjével. Totális csalódás, totális csőd, úgyhogy nyugodt szívvel öntöm rá a savat........

Sokat nem vártam ettől a filmtől, mert hát ugye a Potter gyerek egy srácot alakít benne akinek szarva van, meg valami gyilkosság és stb. Na de nekiültem és ledöntött a lábamról mint Pistikét a malária. Emiatt pedig egy nagyon kellemes csalódás lett végül a Horns.

A tavalyi év legjobb akciófilmjének kikiáltott John Wick kategóriájában vitathatatlanul erős darab, de ez a megtisztelő titulus azért kicsit túlzás. Pofás kis akciófilm, mely köröket ver némely riválisára és megmutatja, hogy egy autó ellopása és egy kölyökkutya meggyilkolása miként szolgál egy mindet elsöprő bosszúhadjárat katalizátoraként,

Osztom azon filmrajongók véleményét, lelkesedését pedig nemkülönben akik szerint az Ausztrálok filmkészítés terén rátaláltak a helyes útra, mernek kreatívak, őszinték és nyersek lenni. Beszámolóm tárgya is ezt bizonyítja, mely már csak egyedi ötlete miatt is bőven megér egy próbát.

Javítsatok ki, ha tévedek, de azt gondolom, hogy az egyik leghálásabb, leginkább megunhatatlan filmes téma a háború és annak bemutatása. Lehet az valamelyik világháború, Vietnám, Irak és még sorolhatnám, a lehetőségek száma végtelen, ha azt nézzük, hogy hány szemszögből, hány oldalról, hány nagy háborút lehet a filmvászonra felvinni. Most Brad Pitt aprítja tankos csapatával a nácikat a megszállás alatti Németországban.

Egy, kettő, három, mély levegő, nyugalom. Egy, kettő, három, mély levegő, nyugalom. Egy, kettő, három, mély levegő, nyugalom. Akár milliószor elmormolhatnám magamban ezeket a szavakat, de akkor sem hiszem, hogy képes lennék megtalálni a pozitívumokat ebben a filmben, melyek aztán megakadályoznának abban, hogy a porba döngöljem ezt az unalomban fuldokló, szánalmas kliséhalmazt...........

Elérkezett az idő, hogy a fantasy filmekre éhező mozinézők ismét maguk mögött hagyják Középfölde vadregényes tájait, élőlényeit és megannyi kellemes, látványos és megrázó emlékkel a szívükben tovább álljanak. De a lezáró filmet elnézve ez talán nem is akkora probléma, a búcsú pedig korántsem olyan nehéz, mint amilyennek lennie kéne.