Íme a filmes zsákutca effektus tipikus iskolapéldája. Amikor összeverbuválnak egy ilyen illusztris színészi gárdát, kipréselnek belőlük mindent amit lehet és mindezt teljesen hitelesen a 80-as évek Amerikájában prezentálják, ám film felénél a néző arra ébred, hogy partnere a veséjét bökdösi, mondván: "Te is elaludtál?". Merthogy a film sajnos nagyon unalmas.
Foghatnánk ezt a rendezőre hiszen David O Russel leginkább amolyan Oscarra gyúrós, igazi karakterekre épülő filmeket szokott dirigálni. A színészek emiatt imádnak is vele dolgozni, mert nála valóban a karaktereken van a fő hangsúly, szabad kezet kapnak és hagyja is őket kibontakozni. Ez a film ha akarná sem tudná letagadni David O Russelségét, mert remek színészek hoznak remek alakításokat, viszont ha a nulla történet semmi trambulinján kell egyensúlyozni akkor sajnos elkerülhetetlen a pofára esés és így a játék legyen bármilyen jó és élethű, nem lesz más mint egy üres, eltaposni való tejes flakon. Hiába van rengeteg élet a filmben valahogy mégis halott az egész. Szinte már élvezhetetlen és unalmas. Az első fél óra még szemünk megszokja a briliánsan elénk tárt, pazarul bemutatott 80-as éveket igazán érdekes és lelkesítő mivel a környezet, díszlet, ruhák és frizurák aprólékosan kivitelezettek és felettébb igényesek. De rövidesen jön a pofon amit az első ásítás kísér, itt pedig érdemes konstatálni, hogy ez lesz a standard színvonal, ez a lassú folyású szinte eseménytelen, ám látványos Mónika-Show ala 80-as évek. Mert azon kívül, hogy a karakterek egymást marják, veszekednek és siránkoznak, talán még pár pofon is elcsattan, ám semmi egyéb de legalább Mónika Showjával ellentétben itt mindenkinek megvan az összes foga.
Nagyon korrektül muzsikál a bagázs, de ez tőlük elvárható. Ám Amy Adams őszintén meglepett. Tőle nem váram ilyen őszinte és átütő játékot. Nekem itt ő volt a kedvencem, bár az agyonhypolt Jennyfer Lawrencre sem lehet panasz. Christian Bale kicsit lemaradt a többiektől, de Bradley Cooper képes volt őt jócskán ellensúlyozni és Robert De Nironak is jutott egy nyúlfarknyi szerep aki végre olyan karaktert kapott amivel még így vén hülye korára is képes volt megbirkózni és gondolom seggét verte örömében az aszfalthoz, hogy végre nem kell magából hülyét csinálnia pár maréknyi dollárért.
Mindent összevetve ez egy Oscarra gyúró, halálunalmas karaktermozi és ez esetben gratulálok a Filmakadémiának, hogy nem jutalmazta agyon a filmet az arany szobrocskákkal. Nagy kár érte mert hálás volt a történet, jók voltak a színészek és hatásos volt a környezet is. Csupán a filmnek kellett volna kijelölnie magának egy utat és azon haladni, nem pedig egy helyben töszmörögni és akkor egy sokkal inkább értékelhető film kerekedett volna belőle.
6/10
Utolsó kommentek