moviebox

Beszámolót kezdeni mindig nehéz, jelen helyzetben meg pláne, mert ha már a bevezetőben elárulom, hogy bizony oda vagyok meg vissza akkor mi érdekesség juthat a végére ami miatt érdemes lenne elolvasni azt, ugye ? Lényeg a lényeg, hogy állam koppan a padlón, bokám lefosva, mert ez bizony az utóbbi idők egyik legjobban sikerült poszt-apok alkotása. Jegyeket előkészíteni, öveket bekapcsolni, mert ez egy megrázó utazás lesz...........

2014 ben a globális felmelegedést megállítani szándékozó nagyhatalmak egy vegyszert juttatnak az atmoszférába, hogy aztán így hűtsék le lobbanékony földanyánkat. A számításokba azonban hiba csúszik és a föld megfagy. Vele együtt minden és mindenki. Az emberiség utolsó túlélői egy high tech vonaton folyamatos mozgásban húzzák meg magukat. A tragédia után 17 évvel veszi fel a fonalat a film amikor is a vonaton már kialakult a társadalmi ranglétra. A mozdony elejében a gazdagok, kiváltságosok, a végében pedig a nincstelenek, a feláldozhatók, a söpredék akiknek vészesen fáj saját nyomorúságok és változást akarnak. Ráadásul a vonat rendfenntartó szervei sem kíméletesek, ütik verik, megalázzák őket, gyerekeket rabolnak stb. A film főhőse Curtis már rég megelégelte azt ami neki osztályrészül jutott és lázadásba kezd, melynek célja eljutni a mozdonyba, hogy átvegyék az irányítást.

Kezdeném is mindjárt azzal, hogy igazi felüdülés minden alkalommal valamilyen új és meglepő koncepcióval találkozni a vásznon. Valamivel amit még ebben a formában nem készítettek el, nem mutattak be, hiszen millió és egy poszt apokaliptikus filmet láthatott már a nagyérdemű, de ez valahol mégis más. Ez a film is az, de talán képes kicsit kiemelkedni a többi közül mert teljesen őszintén hivatott bemutatni, hogy mennyire gyarló is az ember. Azt kell mondanom, hogy ilyen tekintetben a film tökéletesen látta el a rá bízott feladatot. Ismét a képünkbe tolják azt a bizonyos görbe tükröt és mi bizony ezt minden alkalommal meg is érdemeljük. Hitelesen és remekül ábrázol minket a film, főleg a film végi Curtis féle memoár morzsák szemezgetésével. Azok a percek amikor a főhős saját történetét meséli el egyszerre volt megindító és felháborító, motiváló és visszataszító. Tipikusan emberi történet, emberi reakciókkal, melyeket a káosz első hetei-hónapjai váltottak ki. De ez még csak az egyik szemszög, mert ugye a vonat elitjéről eleinte szinte semmit sem tudunk, csupán annyit, hogy léteznek és hogy kegyetlenségükkel ők irányítanak. De lényeg a lényeg, hogy az emberi ostobaság, kegyetlenség, könyörtelenség és hülyeség szinte az egész filmben jelen van, de ezt a bizonyos csomagot csak a végén bontják ki teljesen, növelve ezzel a hihetetlen katarzist. Bizony igaz, hogy az embereket meg kell menteni saját maguktól, de az ehhez felhasznált és alkalmazott eszközök és lehetőségek igen széles skálán mozognak. Ezen a ponton válik el, hogy milyen is az ember és bizony valóban végtelenül ostoba. Ezért az ostobaságért pedig valóban megérdemli az ember, hogy kipusztuljon a film szerint. Ugyanis a vége erre enged következtetni, de természetesen magára a végkifejletre több alternatíva is létezik.

Tehát a film mondanivalója, társadalomkritikája és görbe tükre hibátlan, mint ahogy a film gerincéül szánt emberi tényező bemutatása is. Mindezekhez társul a film egyedi atmoszférája. A kezdetekben klausztrofóbia kellemetlen érzése a szűk, ablaktalan hátsó vagonokban, ahonnan szívesen kiszabadulnánk a szereplőkkel bárhova, csak ne ott kelljen lennünk. Ott ahol a szereplők már 17 ( !!!) éve vannak bezárva, mi pedig csupán 20 percet töltünk ott. Amikor aztán szembesülni kényszerülünk vizuálisan is a kinti körülményekkel talán inkább visszatérnénk az áldott tudatlanság mezejére, hogy gyorsan elfelejtsük a reménytelenséget amit a vonaton kívüli "élet" jelent. A külső helyszínek, a fagyott, halott bolygó bemutatása, a városok, járművek élettelen ábrázolása szemet gyönyörködtető. Ahhoz képest, hogy ez nem egy hollywoodi blockbuster film, teljesen korrekt volt a kivitelezés, hibát aligha találni benne, bár őszintén szólva nem is nagyon szeretnék. Aztán ott van ugye a vonat mely briliánsan volt szakaszokra bontva. Hihetetlen, hogy pár ajtó képes volt külön világokat elválasztani egymástól. Minél tovább haladnak egyre fogyatkozó létszámmal hőseink annál szebb, érdekesebb és színesebb vagonokban találják magukat ahol néhányban szembesülnek magával az élettel is csakúgy mint a gazdag, elvont kiváltságos élet minden gusztustalan velejárójával. Itt is legtöbbször képünkbe tolják az emberi butaságot például azt, hogy a kiváltságos emberek sminkelnek, pedikűröztetnek, fodrászhoz járnak, miközben mások a túlélésért küzdenek. Tipikusan önző. Tipikusan emberi. Az előre menetelés közben persze vannak harcok, verekedések melyek kellően brutálisak, véresek, kegyetlenek és néha igencsak drámaiak.

Ami a filmmel kapcsolatban még megleptek a színészi teljesítmények. Tilda Swinton megint akkorát alakított, hogy az valami brutális. Persze eredeti nyelven. Kedvenc Amerika kapitányunk Chris Evans is jót játszott, főleg a film végén. Ed Harrist is jó volt látni, bár csak beszélt, de ismerős arcnak jelen volt Jamie Bell ( Mocsok, Elrabolva, King Kong ) és Ewen Bremner ( Trainspotting, Pearl Harbor, Blöff ) is. Tehát teljesen korrekt volt a brigád.

Egy igazán erős, drámai, pörgős és megrázó filmmel ajándékoztak meg minket és ehhez szemernyi kétség sem férhet. Számomra ez az alkotás szinte teljesen tökéletes, mert a fináléban olyat is meglépett, melyet hasonszőrű társai aligha mertek volna. Köszönöm a filmnek, hogy megmutatta és hitelesen ábrázolta, hogy bizony az ember a legostobább állat a földön és bizony hiába is hiszi azt, de nem ő áll a tápláléklánc csúcsán, csupán mázlija volt, hogy megfelelő körülményeknek köszönhetően elnyomhatott minden más fajt. Egyenlőre.

9/10