moviebox

Tegnap lezajlott az Oscar díjátadó nevezetű marha hosszú tragikomédia, ezért is jövök egy olyan filmmel, aminek az égvilágon semmi köze hozzá. Na meg azért mert mostanság nem olyan "műremekeket" néztem, ami jelölt lett volna. Michael Haneke '97 után újrarendezte saját egész estés nézőkínzó moziját 2007-ben, amcsi változatban, nagy nevekkel. Valószínűleg azért is, hogy szélesebb körbe eljusson a 10 évvel azelőtt megálmodott és vászonra vitt közel két órás totális nyomasztás, amit arcba kapunk.

Történeti szempontból egy roppant egyszerű cselekménnyel állunk szemben. Kiccsalád (apa, anya, gyerek) leruccan hétvégi házukba ejtőzni, vitorlázni egyet, majd a semmiből beállít két tetőtől-talpig hófehérbe öltözött, jó modorú angol cserediák srác. Akik szépen szétkínozzák drága főhőseinket. Na jó, ennél sokkal többről szól ez az egész.

Gyorsan megjegyezném, hogy egy rettentően közönségmegosztó alkotás. Amíg nézed, utálni fogod az egészet sőt, még magadat is. Gyomorforgatóan illedelmes párbeszédek közepette szedik apró darabokra a néző lelkivilágát, amit iszonyat jól bemutat már az intró, mikor is komolyzenéből átváltanak valami irgalmatlanul idióta üvöltözős garázsban felvett metálra, miközben főszereplőink a csodás napsütésben mosolyognak és készülnek eltölteni egy kellemes, lazulós hetet a hétvégi házukban.

Apropó főszereplők: Naomi Watts (anya), Tim Roth (apa). Többet nem is kommentálnék ehhez a részhez, színészi játék innentől kezdve garantáltan minőségi.

Nem tudom mikor találkoztam utoljára ennyire tapintható, érezhető feszültséggel. A remény érzésének totális elvesztése pedig megkoronázza ezt az egész lelki beteg 2 órát. Azért a legtöbb jóérzésű néző reménykedik az ilyen filmeknél. Reménykedik, mikor toppan be egy szomszéd, egy arra kószáló rendőr, egy T-Rex, maga Tony Stark, vagy akárki, csak segítsen már nyomorult, teljesen hitehagyott, kétségbeesett főszereplőinken. Hatalmas arculcsapásként ér minket, mikor az egyik srác odafordul a kamerához, majd bele mondja a szemünkbe (igen, a néző szemébe), a frankót. Ha nem lett volna meg eddig is a kontakt a filmmel, na majd most meg lesz. Mi még mindig nem akarjuk elhinni, nem akarjuk elengedni, majd erre rákontráznak egy még durvább jelenettel amikor egész egyszerűen visszatekerik a filmet. Hogy esélyünk se legyen hitegetni magunkat.

Igazából mikor már azt hinnénk, hogy kicsit hagy minket levegőhöz jutni, hosszú percekig elnyújtott nyomasztó jelenetekkel kontráz rá az addigra már alaposan megcsócsált lelkivilágunkra. Kizökkentve minket minden addigi kis nyugalmi állapotunkból. Mint azt már mondtam, rettentően megosztó film, műfajából adódóan szerintem nem horror, inkább egy idegtépő thriller (pláne, hogy még a durvább jeleneteknél a kamera is elfordul, a fantáziádra bízva az ott zajló eseményeket). Ami képes a nézőjét teljesen felbosszantani, de most nem a "má megint mi ez a szar" kategóriából. Könnyed esti fröcsögős mozinak szántam, nem az lett, sőt fő érdekessége, hogy utalás szempontjából pont szembe megy a kínzós, véres, durva filmekkel. Szereted vagy utálod, de el kell ismerni, mert nem futsz bele úton útfélen hasonló alkotásba. Ennek függvényében kijelenthető, Michael Haneke egy beteg állat, de valamit nagyon tud. Az viszont biztos. hogy ez a darab el fog gondolkoztatni.

7/10