moviebox

Ezt a filmet szerintem sehol sem kell bemutatni, mert még azok is ismerik annak szerencsétlen, hányattatott sorsát akik utoljára a Macskafogó első részét látták a moziban. Nem mindennapi cselekménysorozat volt amit ez a film váltott ki. Mert volt itt hackerkedés, terrorista fenyegetés, válaszcsapás és minden mi szem szájnak ingere a botrányra éhező földlakók számára.....

Ez egy olyan film amit minden helyen éltetnek, de legalábbis kedvelnek, számomra viszont felfoghatatlan, hogy miért. Ugyanis beszámolóm tárgya számomra nem több mint egy kiváló színészi gárda által felvonultatott vény nélküli altató..........

A horror műfaj elkötelezettjének lenni általában filmes berkeken belül egyfajta klikkesedésként manifesztálódik. Nos, ha ez valóban így van akkor ez a film nem más mint egy klikk a klikkben. Ergo a filmrajongó horror őrülteknek is csak egy szűkebb rétege fogja értékelni, a többiek pedig meghintik majd pár liter savval..............

SPOILER ALERT!!!

Ezer és egy helyről hallottam már a filmről és annak ellenére, hogy már az előzetes után erőteljes "B" filmérzés töltött el, tettem vele egy próbát. Egyáltalán nem bántam meg, mert az időutazás témája minden alkalommal hálás tud lenni és ráadásul ez a film még tett is bele pluszba pár csavart. De ettől még jó nem lett.

Szerencsére a Sin City folytatása nem jutott a 300 2. részének keserű sorsára, pedig mindkét film első része hatalmas vizuális újításnak számított és mindkét film esetében jó pár év telt el mire a folytatásuk elkészült. A siker titka talán az, hogy a Sin City egyedi képi világát nem másolta le boldog-boldogtalan mindenféle jöttment mocsok filmnek gúnyolt valamiben. Ja, és mindkét filmben van Eva Green!

Kíváncsi voltam erre a filmre, de annyira azért nem, hogy moziban nézzem. Jobban belegondolva ezt így utólag egyáltalán nem is bánom, hiszen szerintem ez a film nem éri meg a pénzét. Hát még az enyémet!

Jelen esetben felejtsük el a horrort, mint műfajt mert a Babadook egyszerűen más mint a többiek. Horrornak horror ez tény, de annál valami sokkal komolyabb, sokkal mélyebb és néhol sokkal megrázóbb.

Csütörtök estére egy súlyos Ausztrál horror jutott. A súlyos szó alatt pedig most nem a vért, fröcsögést, beleket kell érteni, hanem egy pokoli, komor történetet egy modern boogeymanről. Régen találkoztam már olyan darabbal ebből a műfajból ami után végre nem a csalódás ült ki az arcomra, hanem csettintettem egy nagyot, hogy igen így is lehet ezt csinálni. Vagyis inkább így kellene ezt csinálni.. Fantasztikus.

A mozizás legnagyobb szépsége, hogy mennyire máshogy tudunk megélni, s később értékelni egy ugyanazon filmet. Jelen esetben a mutáns ninja teknőcöket, sokunk gyerekkorának nagy kedvencét. Persze sok év elteltével animált bőrbe bújtatva nyilván máshogy fog tekinteni rá mindenki, de azt hiszem ez egyáltalán nem baj mivel ez tényleg egy más műfaj már.

Vannak olyan rendezők akik még legrosszabb időszakukat élve is minőségibb munkákat tesznek le az asztalra, mint manapság a legtöbb hollywoodi filmgyáros. Christopher Nolan épp egy ilyen rendező aki ezzel a filmmel tőle szokatlan módon valamiért még sincs a toppon. Ám a film ettől függetlenül jó.

Hollywood tudja, hogyan kell rombolni. Akár csak elefánt a porcelánboltba vagy a 2 éves GYP-s Józsika a Lego kiállításon. Az álomgyár tökéletesen rombol le karaktereket, régi történeteket vagy akár olyanokat amik még meg sem születtek. Jelen esetben gyermekkorom nagy kedvencét cincálták cafatokra, majd böfögték vissza annak emészthetetlensége miatt.

Szerintem mindannyian találkoztunk már azzal az érzéssel mikor olyan sokáig várunk egy filmre, hogy szinte már azt is elfelejtjük, hogy mikor jelenik meg vagy hogy egyáltalán megjelenik. Így jártam én Takashi - szellemekmindenhol - Shimizu japán horrorrendező inkább amerika szagú mint ázsiai új mozijával. Aminek vászonra kerülését a kedves producerek nem kevesebb mint 2 teljes évig húzták. Most már értjük miért.

Beszámolóm tárgya egy igazi rekorder. Hiszem még soha egy trilógia sem mutatott ekkora minőségi romlást, mint a V/H/S franchise ezen darabja. Pedig jómagam a végletekig éltettem az első két részt, melyek valóban nagyon erős és minőségi munkák voltak. Ezzel a valamivel viszont nem tudom mit kezdjek. Bár ezzel szerintem a készítők is így voltak. 

Vajon létezik-e olyan film, mely nem árul zsákbamacskát és már az első percekben elhessegeti a jó film reményének sűrű fátyol fellegeit a naiv néző orra elől? Ha eddig ilyen filmmel nem volt még dolga az embernek akkor nem kell tovább keresgélni, mert a Hercules bizony az a film! Annyira rossz, hogy nem is igazán méltó arra, hogy bárki szót emeljen érte, vagy akár csak egy hosszú összetett mondat egy rövidke részeként megemlítse. Én is csak azért teszem, hogy megkíméljek mindenkit ettől a rettenettől.

Ismét bővült eggyel azon filmek már amúgy is hosszú listája, melyeket egyszerűen nem tudok hova tenni. Asimov alap, poszt-apokaliptikus környezet, életlépes történet és mi kerekedett belőle? Egy erősen induló, hatalmas potenciált magába hordozó egyedinek tűnő film, mely a végére unalmassá és teljesen érdektelenné vált.

Ha létezik olyan film melynek hatására még a Terminátor és a Robotzsaru is egymás vállán zokogna az minden bizonnyal jelen beszámolóm tárgya. Zsebkendőket előkészíteni. Vigyázz, kész, sír.......

Próbálom visszafogni magam és keresem gyermeki lelkemben a naivitás oly korán elvetett magját, valamint a legmélyebb jóindulatot, hogy ne alázzam porrá ezt a fémes ízű okádékhalmazt amit a legtöbb helyen a legújabb Transformers moziként gúnyolnak...........

Ha korábban magadévá tetTED a TED című filmet, akkor azt bizony jól tetTED és ha élvezTED és kedvelTED akkor ezzel a filmmel sem veszTED el a jókedved. Seth Macfarlane a Family Guy és a Ted kitalálója, alkotója a vadnyugatra száműzte magát, hogy bemutassa annak igencsak humoros, veszélyes és gusztustalanságoktól koránt sem mentes oldalát. Az év vígjátéka? Könnyen lehet.

Na itt egy börtönös film, ami annak ellenére, hogy pofátlanul nyers és realisztikus, voltaképpen fingja sincs arról, hogy mi is akar lenni valójában. Mert börtönösnek börtönös, drámainak drámai, karakteresnek karakteres, de mégsem bír magával dűlőre jutni. Ettől viszont még bőven a nézhető kategóriába tartozik.

Nyolc év elteltével Greg Mclean rendező úgy gondolta, hogy az elég szép sikereket elért első rész után (rendesen rákészülve) összedobja a Wolf Creek címre hallgató, erősen 18+ kategóriás horror-thriller mozi második felvonását. Nagyon is jól tette, mert bár nem kavart akkora port mint annak idején az első, igazán jól sikerült.

Az 1980-as évek nagy sikerű tévésorozatának filmfeldolgozása már a bemutatót követő első napokban akkora siker volt, hogy egyenesen üvöltött a folytatásért. Mintha csak tegnap lett volna amikor oly lelkesen jómagam is üdvözöltem a folytatás ötletét, s lám már el is érkezett a pillanat, hogy a magamévá tegyem azt. Szép volt, jó volt, néhol kevés volt......

Hugácsáká hugá hugá hugácsáká hugá hugá á áá áá............Ez a film annyira vagány, hogy ki mer állni Tibi atyával egy ki mit tud inni partyra, annyira laza, mint az a bizonyos lánc és annyira cool, hogy az már szinte jég. Az idei év egyik legkellemesebb csalódása és egyben egyik legjobbja, ezért mi más tehetnék, mint hogy beállok a filmet éljenző tömeg első sorainak egyikébe és jómagam is terjesztem az igét, miszerint ez a film valóban akkora felüdülés, a már szinte megsavanyodott filmes ízlésnek, mint sivatagban egy jeges fürdő.

Hm.Hmm.Hmmm.Hmmmm. Remélem sikeresen szemléltettem, hogy csupán hümmögni tudok a stáblista után, mert egy látszólag semmit bámultam másfél órán keresztül mégsem vagyok ideges. Aztán ahogy telnek-múlnak a percek egyre több dolog merül fel bennem, egyre nehezebb megemésztenem azt a bizonyos semmit. Egyre nagyobb nyomás nehezedik a vállamra amikor próbálom feldolgozni a látottakat. De mi történt? Egy film foglalkoztat, elgondolkodtat a megtekintés után? Ezt én úgy hívom, hogy filmélmény!

Az első részt egy remek agyzsibbasztó kikapcsolódásként, mindemellett erős közepes filmként definiáltam. Ez a folytatással sincs másképp, csupán a lényegi különbség annyi, hogy az első rész legjobb poénjait koptatja csontig és nyújtja el annyira, hogy az már a nézőnek kínos, sőt fájdalmas is néha. De ettől még azért vicces is tud lenni.

Ismét gazdagodtam egy amolyan tipikus " ha láttad az előzetest akkor láttad a filmet " élménnyel. Illetve amit kaptam ettől az alkotástól az inkább csalódás, mintsem élmény. Szódával azért elmegy. Egyszer. Ha nagyon meleg van. Meg akkor már kell jég is. De akkor már miért nem iszunk fröccsöt?