moviebox

Hugácsáká hugá hugá hugácsáká hugá hugá á áá áá............Ez a film annyira vagány, hogy ki mer állni Tibi atyával egy ki mit tud inni partyra, annyira laza, mint az a bizonyos lánc és annyira cool, hogy az már szinte jég. Az idei év egyik legkellemesebb csalódása és egyben egyik legjobbja, ezért mi más tehetnék, mint hogy beállok a filmet éljenző tömeg első sorainak egyikébe és jómagam is terjesztem az igét, miszerint ez a film valóban akkora felüdülés, a már szinte megsavanyodott filmes ízlésnek, mint sivatagban egy jeges fürdő.

Az egyre terjeszkedő, kezdetben csak képregényekkel foglalkozó, azonban már jó ideje az ezeken alapuló filmeket készítő, forgalmazó, a Disney-t hamarosan hátulról megerőszakoló, majd később vélhetően világuralomra törő Marvel studió jó úton halad, hogy iménti gondolatmenetemet valóra váltsa. Nem azért mert Vasember, Hulk, Thor, Amerika kapitány és az őket egy csapatba tömörítő Avengers mozikkal szinte kivétel nélkül minőségi munkákat tett le az asztalra, hanem azért is mert a viszonylag a szélesebb rétegek számára szinte ismeretlen képregény megfilmesítésével óriási kockázatot mert vállalni. Hiszen ugyan kit érdekelhet egy az űrben tevékenykedő tolvaj, egy bérgyilkos, egy brutális gyilkológép, egy fa és egy beszélő mosómedve számunkra ismeretlen környezetben játszódó kalandjai? Az érdeklődők száma a kockákat leszámítva nagyjából 12 és 18 fő közé eshetett, de a Marvel mégis meghozta a döntést és megfilmesítette a Galaxis Őrzői füzetek első pár példányát. A siker kulcsa nem lehetett más, mint egy igazán jó rendező és egy olyan miliő megteremtése, mely a laikusok mellett a szkeptikusokat is beültette a mozik bársony székeinek egyikébe. Jómagam mindkét tábor tagja voltam egyszerre, ám a hihetetlen hangulatosra sikerült előzetes már az első megtekintés után egyenes utat jelentett számomra a moziba, csak úgy mint pár millió társamnak is szerte a Föld nevű planétán.

Nincs kecmec. A Marvel jött, látott és győzött, mert egy eddig ismeretlen, rengeteg lehetőséget magában rejtő univerzum kapuit tárta szélesre a nagyközönség előtt. Egy Univerzumét mely a lehető legszorosabb kapcsolatban áll az Avengers és a többi Marveles szuperhősfilmmel, minek köszönhetően ezeket a filmeket a stúdió képes volt egy rohadt nagy gombóccá gyúrni. Emészthető, laktató, repetáért kiáltó gombóccá, melynek darabjai nem akadnak meg a néző torkán, hogy aztán egy egyben a mozi szőnyegén csattanjanak a gyomorsavval átitatott korábbi látottak. Élénk színek és egy utánozhatatlan hangulat lengi körbe ezt a vígjáték, sci-fi, kaland és akció stílus határain oly okosan egyensúlyozó alkotást, mely annyira pörög és olyan magasan tartja végig az ember pulzusszámát, hogy a nézőnek szinte pislogni sincs ideje, mert fél, hogy lecsúszik valamiről. Fel van adva a lecke rendesen az állkapocsnak és a rekeszizmoknak is, mert a sok humor intenzíven mozgatja azokat, ám a látványtól a földön csattanó állkapocs hiányában nehézkes a hahotázás.

Nagyon kellemes a filmben szereplő ötös. Mindegyik karakter érdekes és egyedi, talán van aki kicsit háttérbe szorul, de úgy gondolom, hogy a későbbiekben mindenkinek meglesz a maga bővebb játékideje. A színészek teljesen rendben voltak, felszabadultak és szinte kötöttségek nélkül játszottak, úgy, hogy szinte az egész filmet zöld háttérrel forgatták és az 5 szereplőből kettő csupán animált. Hangjukat természetesen színészek kölcsönözték, egyiküknek Bradley Cooper, másikuknak Vin Diesel, bár tény, hogy utóbbinak nem sokat kellett bajlódni a szövegkönyvvel, hiszen egy visszatérő mondata volt csupán. A forgatókönyvvel, a rengeteg hangulatos helyszínnel, ahogy a dialógusaikkal is csak emelni tudták a film színvonalát. Tetszett, hogy a kezdetben egymás torkának eső csürhe szépen lassacskán egy csapattá kovácsolódik, melyhez nem kellett más, mit megtalálni a közös célt.

De mielőtt a film a mennybe menne, hogy lepacsizzon Szent Péterrel, azért megemlíteném, hogy hibák azért itt is voltak. Bizonyára a sötét oldalt nem véletlenül hanyagolták, hiszen egyszerre 5 fő szereplőt kellett megismertetni a nézőkkel, de ennek ellenére nekem kicsit bökte a szemem a motiválatlan fő gonosz karaktere és nem minden esetben értettem a hirtelen előtörő klisés nyáladzást sem. De legalább láthattunk pár későbbi fő ellenséget és Howardot a kacsát!

A Galaxis Őrzői egy remekbe szabott ( aki remekbebasztottat olvasott az szégyellheti magát ) megállíthatatlanul előre nyomuló minőségi űrkaland, mely méltón viselheti címe mellett a Marvel logót. Nem a legjobb képregényfilm, de nagyon erősen ott van a top mezőnyben, ezt pedig a remek humorának, tempójának, hangulatának és karaktereinek köszönheti, én pedig köszönöm a filmnek, hogy kijelenthetem: Ilyen filmekért járunk moziba!

Kétféle embernek ajánlom beszámolóm tárgyát: 
1, Mindenkinek aki látott már elefánttal sexelő kétszarvú orrszarvút. 
2, Mindenkinek aki nem látott elefánttal sexelő kétszarvú orrszarvút.
Úton a moziba lehet válogatni, hogy ki melyik kategóriába tartozik.

9/10