moviebox

Ha létezik olyan film melynek hatására még a Terminátor és a Robotzsaru is egymás vállán zokogna az minden bizonnyal jelen beszámolóm tárgya. Zsebkendőket előkészíteni. Vigyázz, kész, sír.......

Nem vagyok híve a szerelmes filmeknek és kifejezetten a drámákért sem rajongok, emiatt cseppet sem meglepő, hogy eme két stílus mások által elismert ötvözete sem csigázott fel. Aztán ahogy hallottam/olvastam pár ajánlást, úgy döntöttem megpróbálkozom vele, de vajmi kevés esélyt adtam rá, hogy maradandó élményt okozzon. Erre megtörtént az amire végképp nem számítottam. Egy igazán kemény gyomrost, egy megrázó és nagyon komoly filmélményt kaptam.

Hazel és Gus rákkal küzdő fiatalok, akik egy csoport terápián találkoznak egymással. Egyből működik közöttük a kémia, bár a lány elsőre elutasítaná a fiú közeledését, akinek betegsége egyedi látásmódja, az élethez való hozzáállása mégis megbabonázza őt. Őszinte szerelem lesz az övék és közösen kitűzött céljaikért pedig még a világ végére is elmennének, tudatában annak, hogy csupán szerelmül lesz örök. Ők maguk nem.

Nehéz ezt a filmet körül írni, vagy csupán úgy megfogalmazni, hogy abban a nagy többség is egyet értsen, de úgy hiszem, hogy világunk egyik legszélesebb körben előforduló betegségét már sok film bemutatta, de ilyen szemszögből, a szerelmes, felnőttként gondolkozó tinik szemszögéből még aligha. Nyilván a nézőket is jobban meg lehet venni, ha egy ilyen kemény és megrázó történet középpontjában fiatalok állnak, de ezt mégsem lehet hatásvadász elemként a film rovására felhozni, mert a karakterek annyira őszinték és annyira beleillenek a történetbe, hogy azt lehetetlen lenne más szereplőkkel hitelesen ábrázolni. A film szükségszerű mozgatórugója a betegség melynek hallatán minden ember gyomra görcsbe rándul, mert sajnos szinte mindenki tud ismerősei körében olyanról aki küzd vagy küzdött ezzel a betegséggel. Nem csak, hogy folyamatosan beszélnek róla, de vizuálisan sem engedik a készítők, hogy megfeledkezzünk a betegség tényéről. Ezt hivatott bemutatni Macy orrában egész játékidő alatt lévő oxigéncső. Egy pillanatra sem engedi ez a megoldás azt, hogy a néző elkalandozzon, vagy hogy máshogy próbálja definiálni a film történéseit. A betegség folyamatosan ott kell, hogy legyen, ezzel pedig elősegíti, hogy a néző megértse a szereplőket és kicsit tisztelje is őket a szinte folyamatos jó hangulatukért. Egyszerűen megindító, hogy a halálos betegséggel küzdő fiatalok a szerelem hatására néha képesek teljesen elvonatkoztatni a sorsuktól, mely felé akarva akaratlanul a játékidő múlásával száguldanak. Mert képesek arra, hogy megfeledkezzenek arról, hogy mi vár rájuk és képesek élvezni életük hátra lévő idejét. Köztük és az egészséges emberek között a differencia annyi, hogy ők tudják mi fogja okozni a halálukat, még utóbbinak fogalma sincs. Viszont mindkettőben van egy közös vonás. Voltaképpen senki sem tudja, hogy meddig él, ennek következtében pedig bárki élhetné úgy az életét, hogy mi lesz ha holnap meghalok? Mindenki rágódhat azon, hogy bármelyik pillanatban véget érhet az élete, de vajon milyen élet lenne az? A film és az alapjául szolgáló könyv pedig épp ezt akarja megosztani boldog boldogtalannal. Élvezd az életet, fogadd el amit kapsz tőle, mert senki sem tudhatja, hogy meddig élvezheti azt. Ezt pedig tökéletesen érzékelteti Hazel film eleji depis karaktere amikor mindenkit elutasít, nem barátkozik, mert nem akar másoknak fájdalmat okozni, ha meghal. Aztán ugye jön Gus és a szerelem ami mindent megváltoztat és bár először tiltakozik, de be kell látnia, hogy engednie kell a boldogságnak és élveznie kell azt amíg csak lehet. Ehhez pedig nem kell rákosnak lenned és éppen ezért értékelik széles körben ezt a filmet, mert valójában mindenkinek szól. Nem egy olyan film melyből a rákban szenvedők erőt meríthetnek, hanem inkább egy útmutató a boldogsághoz és annak elfogadásához, valamint annak teljes mértékű kiaknázásához.

Olyan mély ez a film mintha csak a Mariana-árok mélyére kaparnánk még egy Grand Canyont. Van benne minden ami kell, különböző dózisokban adagolva. Megmosolyogtat, elérzékenyít, sokkol és rányomja a bélyegét a hangulatodra. Egyszóval: hatásos. Megtekintés után érdemes a meggyötört lelki világunkat egy ütős vígjátékkal helyre rázni.

8/10