moviebox

Jelen esetben felejtsük el a horrort, mint műfajt mert a Babadook egyszerűen más mint a többiek. Horrornak horror ez tény, de annál valami sokkal komolyabb, sokkal mélyebb és néhol sokkal megrázóbb.

Nehéz írni erről a filmről anélkül, hogy az ember spoilerezzen vagy élményt romboljon, de mégis muszáj kifejteni annak okait, hogy a film miért is emelkedik ki kategóriájából. Igazi különlegessége, hogy anélkül tud ijeszteni és nyomasztani, hogy bármilyen megfáradt horror klisé elemet a végtelenségig alkalmazna. Vannak persze amolyan tipikus jelenetek, de ez eme kategória nélkülözhetetlen velejárói. A Babadook nem attól lesz kiemelkedő a saját kategóriájában, mert fröcsög a vér és lógnak a belek, hanem mert az egyedi képi világával, az általa használt sötét tónusú színekkel olyan nyomasztó és komor hangulatot teremt, melyhez nem kell szükségeltetik semmi ketchup. Maga a környezet is hihetetlen depressziót sugároz, főleg mert a komor színekkel és az árnyékokkal mesterien bánik az operatőr. Az okosan felépített szerkezetről pedig már nem is szólok. Olyan pazar folyamat játszódik le a filmben, hogy az öröm a szemnek és az agynak egyaránt. Az ahogy a karakterek átfordulnak valami szenzációs, emiatt pedig nem esik nehezünkre végül mindkét fő karaktert megérteni. Akit kezdetben nem szívleltünk annyira, az a film végére ( a másik karakter változása miatt ) kifejezetten szimpatikus és sajnálatra méltóvá válik, úgy, hogy közben a karakter mit sem változik. A körülmények és a néző látásmódja valamit hozzáállása már annál inkább. Ez a fajta karakterhasználat és szemléletváltás egyedi és ritka, legyen szó bármely filmes műfajról.