moviebox

Na itt egy börtönös film, ami annak ellenére, hogy pofátlanul nyers és realisztikus, voltaképpen fingja sincs arról, hogy mi is akar lenni valójában. Mert börtönösnek börtönös, drámainak drámai, karakteresnek karakteres, de mégsem bír magával dűlőre jutni. Ettől viszont még bőven a nézhető kategóriába tartozik.

A fiatalkorúak börtönéből frissen a felnőttek közé áthelyezett Jackről szól a történet. Egy fiúról aki agresszív, dühkitörései vannak és helyzetét nehezíti, hogy a blokk ahová került elítélt apjának is otthont ad. Ez a helyzet pedig egyikük számára sem könnyű, hiszen életükben alig találkoztak, a fiú pedig következetlensége miatt folyton bajba kerül. Apja védőszárnyai alá veszi, de a kezelhetetlen fiú onnan folyton kitörni vágyik, emiatt az őrök és a rabok is ferde szemmel néznek rá. Végső megoldásként egy terápiás csoportba helyezik, hogy sürgősen megváltozzon, mert ha így folytatja az gyorsan az életébe is kerülhet . Esélye nyílik a fejlődésre, arra, hogy megváltozzon, de nagyon nehéz számára tisztának maradni, van valaki folyton visszarántja a szarba.

Első körben azt gondoltam, hogy egy karakterdrámával fogok szemezni másfél órán keresztül, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy ahhoz a film nagyon csínján bánik mindennemű információval. Nekem mint nézőnek kellett összeraknom a kirakó darabkáit, hogy egy adott karakter teljes legyen és ezzel nincs is semmi bajom, sőt kifejezetten szeretem, ha egy film elgondolkodtat. Ám itt hiába lett vége a filmnek valahogy a legtöbb karakter nem állt össze nekem. Legtöbbjükről nem tudjuk például, hogy miért ül, mennyi van hátra neki a börtönéletből, vagy hogy például ki miért van a börtön képzeletbeli táplálékláncának tetején, vagy éppen az alján. A blokkot irányító rabról is csak annyit tudunk meg, hogy szeret sakkozni és szemüveges. De sajnos senki sem motivált arra, hogy szeressem, utáljam vagy egyszerűen csak szorítsak neki, mert végig vadidegenekként tudtam csupán kezelni őket. Ez nagyban csökkentette a beleélési faktort. Az apa-fia kapcsolat is néhol érezhető, de csiszolatlan és kidolgozatlan, egyszerűen nem nagyon lehet vele mit kezdeni, pedig ez adná a film vázát vagy mi a fenét.

Viszont egyértelmű dicséret illeti a miliőt és a börtön közeget, mert annyira nyers, annyira összetett és annyira aprólékos, ráadásul nem megszokott azoknak akik az amerikai börtönfilmeken edződtek. Ez az intézmény ahhoz képest sokkal " lazább ", mivel a rabok szabadon járkálhatnak időnként egymás celláiban, saját tulajdonaik lehetnek ( rádió, tv, teafőző ), tele vannak nasival ( gumicukor, chips üdítő, szemfülesebb nézőknek még az is feltűnhet, hogy készítők a Lidl ben vásárolnak ), tehát valahol olyan mintha csak egy békés szanatóriumban játszódna a film. Egy addig békés szanatóriumba még a főhős meg nem érkezik. Érdekes, hogy egy ember mennyire képes megbontani a rendet amit a tápláléklánc tetején tespedő fő elítélt próbál fenntartani az őrök segítségével. Tehát itt is virágzik a korrupció, csak épp információ hiányában fingunk sincs, hogy milyen. Anyagi vagy épp megfélemlítés jellegű? Nem tudni mert nem kötik az orrunkra. A verekedések nagyon hatásosak és valósághűek, a felhasznált " börtönös " eszközök pedig egy az egyben a valóságból lettek átemelve, némelyiket a szemünk láttára készítik el. A fogkefe, a borotva és a babaolaj lám, mily praktikus eszközök tudnak lenni.

Angol film lévén a jó öreg brit akcentus garantált, persze eredeti nyelven. Baromi jó és néhol már szinte érthetetlen, de én egyenesen imádtam. A főszereplős srác jól adta a viselkedészavaros fiatalt aki látszólag nem találja sehol a helyét, ami valószínűleg igaz lenne rá a kinti életben is. A többiek jelen voltak, de maradandód nem hoztak, talán a megkeseredett Orlando Bloom utánzatú szociális munkásra volt még érdemes figyelni. A mellékalakok tocsognak az érdektelenségben, mert a nézőknek fingja sincs, hogy kik ők, vagy, hogy mi motiválja őket.

Akár egy börtönfilmes klasszikus is kerekedhetett volna ebből a filmből, ha nem tartotta volna magában az információk túlnyomó részét. Mert nem baj, ha hagyjuk gondolkodni a nézőt, de egy valamire való puzzle akkor lesz teljes, ha annak a végére minden darabja előkerül. Ez a film viszont pár apró darabot nem tett bele a dobozba, így a néző a film végén csak szélesre tárja a karjait és felteszi a kérdést: Na ez meg mi a toszt akart?

7/10