moviebox

Hurrá! Legalább 12 órája nem láttam igaz történeten alapuló filmet! De mivel idén ez a film vihette haza a legjobb filmnek járó Oscar díjat gyorsan tennem kellett vele egy próbát. Bár ne tettem volna. Nem volt ez rossz film, sőt kifejezetten tetszett, na de ahhoz hogy hazavigye a legjobb film díját sajnos számomra kevés. Nagyon kevés.

Igaz történet alapján. Ásít. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel. ÁÁÁsíííít. A történet megegyezik a valósággal. Alszik. Tom Hanks a főszereplő. Ébredezik. Oscar jelölések. Ébren van. Remek kritikák. Pupillák kitágulva. Rengeteg ajánlás. Megnézi! Ráadásul sikerült nem elbaszni a cím magyarra fordítását, bár ehhez sok ész amúgy sem szükségeltetett.

Napjainkban Stallone reneszánszát éli, Schwarzenegger pedig épp felhagyott világuralmi törekvéseivel így a politika helyett ismét a filmezésre adta a fejét és mivel a Feláldozhatókban is oly remekül muzsikáltak együtt gyorsan összedobtak valamit. Valamit ami szórakoztató, de nem vágott a földhöz. Tipikus " egynek elment " érzés van bennem kibontakozóban, amit nagyon sajnálok, mert tőlük mérföldekkel többet vártam.

Nem csak, hogy szeretem, de egyenesen nagy kanállal falom a nem elcsépelt, újszerű ötleteket a filmvásznon. Pláne ha horrorról van szó! Mikor először hallottam az Open Grave című horrorfilmről és annak történetéről már akkor tudtam, hogy vevő leszek rá, a kérdés csupán az volt, hogy mikor. Így utólag nem bántam volna ha halasztom még egy kicsit a megtekintést mert bizony egy ilyen ötletből sokkal többet illett volna kihozni ezért kicsit fanyalgok. 

Miután tarkón vertem szívlapáttal a film címének magyarra fordításáért felelős személyek tetemes hányadát jut elég időm arra, hogy pár szóval beszámoljak erről az igazán különleges filmes csemegéről. Első filmes rendező, fesztiválfilm, nagyon alacsony költségvetés. Tudjátok mi lesz ebből? Egy valóban erős gettó film melyet kéretik CSAK ÉS KIZÁRÓLAG EREDETI NYELVEN megtekinteni!!!

Mivel ma valentin nap van és a legtöbb szerelmes ( vagy magát annak valló) rózsaszínű buborékba burkolózva szemléli a világot és szórja a jó magyar forintot mindenféle haszontalan szív alakú, formájú, állagú és szagú kacatra, kedvem támadt egy igazán jó nyálas-csöpögős érzelgős filmajánláshoz egy rövidke beszámoló keretein belül.

Pedig annyiszor, de annyiszor megígértem már magamnak, hogy soha többé nem nézek Statham filmet. Erre csak nem bírtam magammal és agyam egy vélhetően halott része valahogyan felül kerekedett a racionális gondolkodásomon és nekiestem ennek a halál unalmas és érdektelen akciófilmnek. Bár ne tettem volna.

Nem szívesen bár, de szinte minden alkalommal beismerem ha tévedek. Jelen esetben is ez történt, mert az előzetesek alapján eltemettem a filmet, pedig korántsem volt rossz. Ezt csak akkor lehet nyugodt szívvel kijelenteni, ha a néző megpróbálja figyelmen kívül hagyni az eredeti 1987-ben készült klasszikust. Jelen beszámolómban legyen hát a jelszó az elvonatkoztatás és akkor nem eshet csúnyán pofára a Robotzsarura éhes néző...........

Hónapokkal ezelőtt hallottam erről a nem mindennapi ötlettel megáldott filmről. Az előzetes megtekintése után tisztában voltam azzal, hogy egy gagyi valami lesz Rosszcsont Milo története, de kapaszkodjatok meg! Mert ez a film a megfelelő hangulatban, a megfelelő társasággal egy igazán szórakoztató darab lehet! Hölgyeknek nem ajánlom. Nagyon nem!

Pár hete láttam ezt a filmet, mely ugye egy könyv feldolgozásának a feldolgozása. Annyira semmilyen lett ez az izé, hogy szinte fingom sincs, hogy mit írjak róla. Ez egy nagyon rövid beszámoló lesz..........

Thor második szólóban nyomott kalandja bár semmi újat nem hozott és szinte semmiben sem különbözik az első résztől, mégis korrekt kis mozi lett. Jobban belegondolva talán jót is tett a filmnek, hogy követte az első részt, hiszen azzal sem volt az ég világon semmilyen komolyabb baj. Akkor itt miért lett volna, nemde? 

Manapság már tényleg tele van a padlás az úgynevezett igaz történetekkel és kénytelen voltam ezt is valahogy feltuszkolni a már tényleg zsúfolt képzeletbeli tetőtéri lakrészbe. De muszáj volt, mert sok helyen olvastam már róla és kíváncsi is voltam rá. Ám mégis sikerült elég negatívan hozzáállnom, mert azt gondoltam, hogy ismét egy Amerika majmoló hazafibuzi filmet kapok majd az arcomba. Szerencsére nem így lett, jól szórakoztam és a film végére majdnem sikerült pár könnycseppet is elmorzsolnom.

Nagyon régóta vártam ezt a filmet és szerencsére a várakozás nem volt hiába való. Egy igazi különlegességgel gazdagodott a filmes adatbázisom amit ennek a valóban beteg filmnek köszönhetek. Szeretted a Trainspottingot? Akkor biztos vagyok benne, hogy ezzel a filmmel sem lesz bajod!

Az egyik, talán a legfőbb dolog ami miatt nem gyűlölöm ezt a filmet az az, hogy több ezer méter magasan egy repülőgépen néztem ezt az alkotást, mely képes volt arra, hogy kikapcsoljon, néha megnevettessen és elfelejtesse velem, hogy bizony tele van a gatyám, mert biz nagyon félek a repüléstől. Ám aki kurvának megy az ne sírjon ha basszák, ugye?  De ettől még a film egész jó móka, csak hát ez a Knoxwille..........

Ma reggel felébredtem és eszembe jutott egy film amit még tavaly novemberben láttam, s rájöttem, hogy azóta sem sikerült beszámolnom róla. Álljék, hát itt egy beszámoló kissé megkopott emlékekből, a filmről melynek címe 2 kaliber.

Edgar Wright új akció-vígjátéka (természetesen) Simon Pegg és Nick Frost hathatós közreműködésével. A srácok jó ideje kooperálnak már együtt. Előző filmjeik címe jó néhány embernek ismerős lesz: Paul, Vaskabátok és persze a Haláli hullák hajnala. Mindhárom nagyot durrant a maga idején. Az angol trió, természetesen jóféle brit humorral most is megörvendeztet minket, de valójában ez az egész történek jóval több annál mint aminek elsőre látszik..

Különösebb kommentár nélkül, csak hogy tudjunk róla kik lehetnek a várható befutók:

Johnny Knoxville és Jeff Tremaine (természetesen Spike Jonze-al kiegészülve) összedobtak egy újabb botránymozit itt-ott a Jackass-re emlékeztető stílusban. Bár a címben feltüntetve inkább marketing szempontból volt jó fogás, mert megközelítőleg sem sikerült akkora ökörségre mint az előbb említett sorozat és/vagy filmek.

Ismét bevizsgáltam egy ifjúsági filmet, mely díjak tucatjával büszkélkedhet és talán azért is emelkedik ki a többi hasonló film közül mert ez egy olyan darab ami a fiatalokról szól, de nem a fiataloknak készült. Itt pedig nem korhatár besorolásra, káromkodásokra, drogokra és cicikre kell gondolni, hanem a komoly hangvételre mellyel a film közvetíti a mondandóját. 

Két kérdés foglalkoztat miután véget ért a Wall Street Farkasa című film. Az első, hogy vajon melyik ülőgumóm zsibbadt el jobban a több mint három órás játékidő alatt és hogy láttam-e mostanában ennyire jó filmet. A válaszok maguktól értetődnek: mivel a testsúlyom nagy részét a jobb oldalamra helyeztem, így a helyes válasz a jobb alsó fertályom, a másik válasz pedig a nem. Mert bizony nem mostanában láttam ennyire jó filmet. Úgyhogy skacok, jót tenne egy zoknicsere mert bizony lefostam a bokám.

Ha valakinek nem lett volna elég tavaly a sci-fi őrületből, kezdheti az évet a műfajjal. Választék van bőven, bár most egy kicsit a horrorosabb irányba elmozduló darab jön. Tehát senki ne egy Gravitációt várjon.

Valójában azt sem tudom pontosan, hogy bukkantam rá erre a filmre. Elég elveszett darab. 2010-es kiadás és az amcsik egyik kedvenc témáját feszegeti, elég komolyan ami nem más, mint az illegális bevándorlás.

Az előző postban már megemlítettem, hogy ő lesz a következő áldozatom. Bryan Bertino első és eddigi egyetlen produkciója még 2008-ból a Hívatlanok. Az igazi egy helyszínes, kevés szereplős filmek táborát erősíti, inkább thriller mint horror kategóriában. Viszont sajnos nem a jobbik fajtából..

Rájöttem valamire miközben a The Way Way Back című film stáblistáját bámultam. Mégpedig arra, hogy felnőtt fejjel érdemes igazán ifjúsági filmeket nézni. A miért-et lejjebb kifejtem a filmről pedig csak annyit, hogy kifejezetten szerethető, vicces, könnyed kikapcsolódás. 

Nem sikerült tripláznom, tehát nem tudtam zsinórban három jó filmmel kezdeni a 2014-es filmes szezont. Ezt pedig az Időről Időre című filmnek köszönhetem, melyre csupán egy nyomdafestéket tűrő jelzőt tudok aggatni: felesleges.