moviebox

Nem csak, hogy szeretem, de egyenesen nagy kanállal falom a nem elcsépelt, újszerű ötleteket a filmvásznon. Pláne ha horrorról van szó! Mikor először hallottam az Open Grave című horrorfilmről és annak történetéről már akkor tudtam, hogy vevő leszek rá, a kérdés csupán az volt, hogy mikor. Így utólag nem bántam volna ha halasztom még egy kicsit a megtekintést mert bizony egy ilyen ötletből sokkal többet illett volna kihozni ezért kicsit fanyalgok. 

Adott egy férfi aki egy holttestekkel teli gödörben ébred a semmi közepén. Komoly fizikai fájdalmai vannak, nem tudja magáról, hogy kicsoda, vagy hogy miként került oda. Semmire sem emlékszik, még a saját nevére sem. Egy lány menti ki a gödörből majd egy házban emberekkel találkozik akik hasonló cipőben járnak. Tehát senki sem tudja magáról, hogy kicsoda lépen nyomon hullákba botlanak és látszólag valaki nagyon csúnya játékot űz velük, nincs más hátra mint hogy kiderítsék mi történt........

Na kérem mi ez ha nem valami eszeveszett nagy ötlet? Részemről bizony az. Ahogy a filmet néztem sokszor a Lost című sorozat jutott eszembe ahol ugye rengeteg megválaszolatlan kérdéssel találkoztunk hétről hétre és ha kaptunk is egy kis választ rögtön mellékeltek mellé nekünk három újabb kérdést. Itt sincs máshogy a helyzet, csupán a kérdéseket kisebb dózisokban adagolják. Maga az alapkoncepció viszont egy hatalmas kérdés kisebb darabokra bontva. Részemről hatalmas pozitívum, hogy én mint néző sem tudtam eldönteni, hogy kinek is szurkoljak és hogy választottam most a jó vagy a rossz oldalon áll. Fogalmam sem volt, hogy aki gonosznak van beállítva az valóban gonosz e. Nem tudtam, hogy a film hol játszódik, mi a mozgatórugója, az emberek miért vannak ott ahol, miért van ott ennyi hulla, miért van ott ennyi őrült ember és még sorolhatnám. A film alatt persze a szereplők memóriája részlegesen visszatér, de minden egyes plusz információ csak még jobban összezavar. Ezt egyszerűen imádtam ebben a filmben, de minden kérdés ellenére valamiért nagyon unalmas lett a végeredmény. Olyannyira, hogy majdnem elaludtam, pedig annyi puskapor van a filmben, hogy jókorát durranhatott volna. Nem is tudom, talán a cselekmény haladt túl lassan, vagy idejekorán szétszedték a bagázst, ezáltal megszűnt az emberek közötti feszültség és az egymás ellen gerjesztett bizonytalanság szülte harag. Az, hogy helyenként még csak ijesztőnek sem nevezhető hullákkal találkoznak hőseink nem elég, hogy a filmet a horror kategóriába soroljuk, a vérrel is spóroltak az alkotók és még a gusztustalanságot is sikerült a padláson hagyni porosodni. Inkább nevezném ezt a filmet egy lélektani thrillernek, mintsem horrornak. Főleg mert inkább van benne feszültség, mint vér. De előbbiből is annyira kevés és olyan silányul van tálalva, hogy az embernek nem hozza meg az étvágyát, sőt inkább elveszi, mert valahol a történet előrehaladtával csak erősödik az emberben az érzés, hogy ez bizony sokkal több lehetett volna. 

Ahogy telik-múlik a játékidő egyre nagyobb a kétségbeesés és amikor már végképp pálcát törne az ember a film felett akkor jön a film végi katarzis. A válaszok sokasága és a megdöbbentő végkifejlet. Amikor már az ember azon rágódna, hogy milyen nyelvi szitkokkal sújtson le a filmre a beszámolójában akkor jön egy ilyen utolsó 15 perc és gyorsan át kell értékelnie, fogalmaznia a gondolatait, amit később átad klaviatúrának. A film főszereplője a film hatalmas szerencséjére egyik nagy kedvencem. Sharlto Copley nem elég, hogy egy nagyon erős jellemmel és akcentussal megáldott színész, de arcberendezésének köszönhetően az ártatlan áldozat és a dühöngő őrült fizimiskája is tökéletesen illik rá. Főleg egy ilyen filmbe illik tökéletesen ez a fajta színész amikor senki sem tudja, hogy jót vagy épp rosszat gondoljon a karakterről.

Most, hogy a film végét is számításba veszem már kellően pozitív a benyomásom. De attól még nagyon mérges vagyok rá, ám hajlandó vagyok megbocsájtani neki és ha nem is bátran, de azért merem ajánlani. Ha valaki szemet tud hunyni a kissé vontatott történetvezetésen és képes folyamatosan elhessegetni a " hát ez lehetett volna több is " gondolatokat, az bátran vágjon bele, mert a film végi csattanó ezt garantáltan megéri. Azt kel mondanom, hogy ez a film akkor lett volna egy igazán klasszikus darab, ha ott kezdődött volna ahol véget ért. Akkor lenne értelme annak, hogy pezsgőt bontsunk. De így szürcsöljünk csak továbbra is málnaszörpöt. 

6/10