moviebox

Thor második szólóban nyomott kalandja bár semmi újat nem hozott és szinte semmiben sem különbözik az első résztől, mégis korrekt kis mozi lett. Jobban belegondolva talán jót is tett a filmnek, hogy követte az első részt, hiszen azzal sem volt az ég világon semmilyen komolyabb baj. Akkor itt miért lett volna, nemde? 

A folytatások nagy előnyével kezdhetett Thor újabb epizódja is hiszen a címszereplő az első rész alkalmával a szemünk előtt változott egy gőgös, nagyképű harcra éhes mondjuk ki nyíltan tuskóból egy áldozatkész, tisztelettudó, mértékletes, józan életű leendő királlyá. Pluszban még ugye volt egy Avengers film is ahol Thornak oszlopos szerep adatott meg, mely szintén a készítők malmára hajtotta a vizet karakterisztikai szempontból. Sok gond a karakterekkel nem volt tehát, dolgozni sokat nem kellett rajtuk, csupán le kellett kapni a polcról a régen látott szereplőket, kicsit leporolgatni, majd csatába küldeni őket. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az egész Thor-Univerzum is ismert már a korábbi filmekből, tehát a miliő sem volt idegen a rutinosabb, ám még mindig laikusnak számító néző számára. Az első rész tehát nagyjából olyan funkciót tölt be, mint egy legénylakás konyhájában sorakozó,előre elkészített mirelit kaják, melyeket már csak be kell tuszmákolni a sütőbe.

Az ismerős karakterekkel így nem lehetett gond, sőt! Volt olyan szereplő akinek karakterét tovább csavarták, kicsit megváltoztatták és ez a változás felettébb jót tett neki, így a film egyik legfőbb pozitívumaként léphetett elő. Hogy ki Ő? Hát Loki! A korábbi filmekben teljesen negatív és gonosz karakter jobbik oldala is megmutatkozott kicsit, kiváló humoráról már nem is beszélve. Jó oldal ide vagy oda azért okkal lehet kételkedni tetteiben és még az is gyanakvásra adhat okot, ha csak kifújja az orrát. A fő gonosz karakterét viszont egyszerűen képtelenség éltetni. Súlytalan, ötlettelen és céltalan. Ja, nem mert sötétségbe akarja borítani a világot. De könyörgöm utána mégis mi a faszt tenne? Vagy mi a frászért akarja ezt a gonosz tettet végrehajtani? Ezt nem nevezném motivációnak. A legijesztőbb a fő gonosz karakterében a hófehér fonott hajkoronája, de még inkább megrémít a tudat, hogy jelenlegi gonoszunk stylistja még a mai napig lélegzik. Egyszerűen képtelenség tartani a karaktertől és ha jobban belegondolok akkor azt kell mondanom, hogy a fő gonosz nélkül is simán működött volna a film, mert ijesztőbb volt és sokkal nagyobb hatalommal bírt még az a nyálkás piros folyadék is, amiből bőven lehetne találni egy havibajos feminista gyűlésen is. 

Legnagyobb meglepetésemre egy Amerikában kreált szuperhősről szóló film egy másodperce sem játszódott Amerikában. Lehet, hogy ez egyedi eset? A film ugyanis Angliában és Thor bolygóján ( több egyéb bolygó mellett ) játszódik. Tehát sehol semmi Amerika feeling, a szélben lobogó piros-fehér sávos zászló, sárga taxi vagy burger king. Hatalmas piros pont. Az akciók rendben voltak, a pöröly mint mindig remekül lett bemutatva, hangjával és erejével valóban egy istenhez méltó fegyverként funkcionál. A film végi akciókba préselt humor is a helyén van, oldaná is a hangulatot ha azt a film képes lett volna feszültté varázsolni. De nem sikerült. Mert egy súlytalan fő gonosz értelmetlen tervének beteljesülése ellen izgulni majdnem, hogy lehetetlen. Így inkább a néző csak elengedi magát és megpróbálja élvezni a látványt és mosolyogva falni a sok sok humorbonbont melyekkel a film rendre képen találja.

Thor új kalandja tehát a Marvel univerzumába tökéletesen passzoló darab, mely tovább erősíti a kiadó szuperhős filmjeinek pozitív megítélését. Okkal merül fel a kérdés, hogy a nagy rivális a Batman és Superman jogait birtokló DC univerzum be tudja e hozni a lemaradását a Marvel már szinte teljesen kiépített világával szemben. Reménykedem, mindenesetre sok sikert!

7/10