moviebox

Nem sikerült tripláznom, tehát nem tudtam zsinórban három jó filmmel kezdeni a 2014-es filmes szezont. Ezt pedig az Időről Időre című filmnek köszönhetem, melyre csupán egy nyomdafestéket tűrő jelzőt tudok aggatni: felesleges.

Ez a szó sok tekintetben teljesen korrekt módon képes jellemezni a filmet. Felesleges karakterek, felesleges jelenetek, felesleges lelkizés és felesleges reménykedés abban, hogy akár csak egy pillanatra is felbukkanjon a rendező egy korábbi munkájából akár egy cseppnyi kis szösszenet. Hiszen ki is a rendező? Richard Fucking Curtis a jó ég áldja meg! Ő rendezte a világ egyik legtökéletesebb filmjét az Igazából Szerelmet, vagy a teljesen szerethető Rockhajót és nem elég, hogy ezeket a filmeket ő is írta, de ne feledjük, hogy az ő tollából folytak ki a Bridget Jones filmek, a Sztárom a Párom, a Négy Esküvő és egy Temetés melyek mind-mind emlékezetes alkotások. Erre meg jön egy ilyen szó szerint hatalmas nagy kézzel fogható semmivel. 

Nagyon mérges vagyok erre a filmre, hiszen kiaknázatlanul hagyni egy ekkora potenciált magába hordozó ötletet nehéz eldönteni, hogy vétek vagy épp ostobaság. Esetleg mindkettő egyvelege. Kb akkora marhaság, mint találni egy aranybányát színültig arannyal, de csak szenet kapirgálni és azt felhozni még a bánya végleg be nem omlik. Az alapötletből egy olyan felhőtlenül szabad romantikus vígjátékot lehetett volna kreálni, amit méltán hasonlíthatnánk az Igazából Szerelemhez, de ez álom marad csupán, mert ez a film nem elég, hogy lapos, elnyújtott, de még unalmas is. Szó szerint egy valami történik benne: a nagy büdös semmi. A film eleje még szerethető is volt, addig még hősünk ( akit egy barátom csak Bereczkiként emlegetett ) nem találkozik szerelme tárgyával. Onnan ahelyett, hogy a film beindult volna inkább megállt és ettől a ponttól képtelen volt eldönteni, hogy vígjáték akar e lenni romantikus jegyekkel, vagy romantikus film pár vicces jelenettel, de ez hagyján, mert a végén még próbálja magát drámával is megerőszakolni. Egyszerűen olyan érzés az egész mintha a készítőknek fingjuk se lett volna, hogy mit akarnak ebből kihozni. Nekem sem volt és csakis ezért néztem végig. Egyetlen szerencséje a filmnek, hogy benne volt Billy Nighy és pár a vígjátékokban elmaradhatatlan nagyon vicces mellékalak akiknek köszönhetően azért elvétve lehetett mosolyogni. Nagyon hiányzott a film szerkezetéből a szituációk által kiváltott humor. Szituációkon aligha lehetett nevetni, inkább a szöveges részeket erőltették viccesebbre. Pedig hát bassza meg ez egy amolyan időutazós kis vígjáték szerű szerelmes valami kellett volna, hogy legyen, ehelyett épp az adu ászt hagyták a pakliban az alacsony lapokat meg a pofánkba dörgölték. A nagy kérdés pedig az hogy mit keresett itt Rachel McAdams? Napjaink egyik legcsinosabb, legbájosabb színésznőjét teljesen felesleges volt idecsábítani, hogy aztán elcsúfítsák vagy inkább beszürkítsék, hogy külsőre jobban hasonlítson a nyeszlett Bereczkihez. Mert ebben a filmben Rachel McAdams minden volt csak szép nem.
Ami pedig végképp kiverte a biztosítékot az a pofátlanság. Pofátlanság, hogy a film végi végkövetkeztetés igencsak bölcs akar lenni és a főszereplőn keresztül próbálja a nézőkbe adagolni azt, hogy szeressék az életüket, semmin se akarjanak változtatni, még utólag se, mert meg kell tanulni az életet úgy szeretni ahogy van. Ezt rohadt nagy képmutatás egy olyan ember szájából hallani aki mindenét ( család, gyerekek stb ) annak köszönhet, hogy számtalan alkalommal ment vissza az időben megváltoztatni dolgokat. Ennek akkor lett volna értelme, ha visszament volna az időben akkorra amikor még nem volt tisztában azzal, hogy mire képes, megkérte volna az apját, hogy ne mondja el neki az igazat, hogy megtanulja szeretni az életét úgy ahogy van. Ennek és csakis ennek lett volna értelme! Ezt elfogadtam volna és akkor a film végső megítélése is jobb lenne mint egy halom bűzőlgő fekália.
Olyan ez a film mint egy eleven óvodás játszó nadrágja: tiszta lyuk amit inkább felesleges toldozni-foltozni egyszerűen csak ki kell dobni a kukába. Ezt kellett volna tenni ennek a filmnek a még nyers kópiájával is, nem pedig arra baszni el az időt, hogy az üres jeleneteket feleslegesekkel egészítsék ki, melyek nélkül a film láthatóan életképesebb lett volna. A feleslegesség, a képmutatás, a bizonytalanság és a remek ötlet ki nem aknázása miatt:


4/10