moviebox

Miután tarkón vertem szívlapáttal a film címének magyarra fordításáért felelős személyek tetemes hányadát jut elég időm arra, hogy pár szóval beszámoljak erről az igazán különleges filmes csemegéről. Első filmes rendező, fesztiválfilm, nagyon alacsony költségvetés. Tudjátok mi lesz ebből? Egy valóban erős gettó film melyet kéretik CSAK ÉS KIZÁRÓLAG EREDETI NYELVEN megtekinteni!!!

Egy Angliai gettóban járunk, ahol az élet nem szól másról, mint a bandázásról, drogokról, gyilkosságokról és a pénzről. Több történeti szálat dolgoz fel a film körülbelül egy hetes időintervallumban, melyek bizonyos pontokon összekapcsolódnak vagy éppen keresztezik egymást ilyen - olyan módon. Erős Guy Ritchie érzés van a filmben, mivel az általa már oly sokszor ( persze fénykorában ) bemutatott közegben játszódik, csak ez épp 0 humorral. Tehát leginkább egy humortalan, de annál keményebb és kegyetlenebb filmre kell számítani. 

Legnagyobb szerencsénkre nem aggatták a filmre az " Igaz történet alapján " jelzőt, vagy nem egy önéletrajzi regény feldolgozásáról van most itt szó, de természetesen mindkét kifejezés megállná a helyét, mert ez a film annyira életszagú, annyira realista, hogy simán bekajálnám minden egyes sorát, akár igaz lenne akár nem. Akiknek ismerős a Drót című amerikai sorozat az sok ismerős párhuzamot fog felfedezni beszámolóm tárgyával. Csak épp utóbbi még annyira sem köntörfalaz és a rendőrök épp csak érintőlegesen vannak jelen. Ám a drog és a pénz körül forgó mindennapok, a bandákban betöltött szerepkörök, felemelkedések és bukások nagyban emlékeztetnek az egykoron nagy sikerrel futott sorozatra. Teljesen egyszerűen vezetett történet, mely ha hirtelen irányt is vált még akkor is simán követhető még egy egysejtű amőba számára is, éppen ezért mélyen szántó gondolatokat vagy nagy bölcsességgel levonható végkövetkeztetéseket sem érdemes a film alatt keresgélni, egyszerűen csak el kell tudni fogadni, hogy ilyen az élet és egyesek valóban így élik azt.

Az első filmes rendező aki amúgy szakmájában elismert rapper remekül ragadja meg a lényeget és semmi mást nem akar, csak őszintén elmesélni több karakter néha igazán megrázó történetét. A minimális költségvetésnek ( 100000 font ) köszönhetően érezni, hogy tulajdonképpen még csak komolyabb nyomás sem volt a vállán, csak úgy mint amatőr színészeinek sem. Messziről érződik, hogy Hollywood nyálkás csápjai nem fonódtak a direktor torkára, hogy elfojtsák a benne rejlő őszinteséget és nyers, erőszakos, néhol pedig drámai kinyilatkoztatást. Ahogy a bevezetőben már kiemeltem, hogy CSAK ÉS KIZÁRÓLAG EREDETI NYELVEN kötelező a film megtekintése most gyorsan meg is indokolnám:

1. A zene. Nem nem vagyok hülye, de tényleg a zene miatt. A zenei betéteket egytől egyig a rendező írta és énekelte fel és ezek nem csupán hangulatteremtő eszközként funkcionálnak, hanem történeteket mesélnek el. Bizony ám! Egy-egy karakter eredettörténetét a filmben hallható zenei betétek és azok szövegei által ismerhetünk meg. Egészen egyedi és kifejezetten tetszetős módszer. A rendező nem narrátort, vagy kiírásokat használ hanem ő maga énekli fel a karakterek múltját vagy jelenét. 

2. Az akcentus. Egyszerűen imádtam. Amúgy is nagy fanja vagyok az Angol akcentusnak és amikor ezt az emelkedett, úrias hanglejtést, ezeket a szavakat elgettósítják az valami briliáns. Nekem nagyon bejött. Mintha csak az udvarias Harlemben forgatták volna a filmet. Ezt leírni nem lehet rendesen, de aki érti az angol nyelvet és érti ennek az amerikai ( utcai ) nyelvezetét az élvezettel fogja hallgatni és összehasonlítani annak jelen filmben hallható Angol megfelelőjével. 

Ez a film épp annyira nyers és igazságtalan mint néha maga az élet. Engem végig lekötött, szórakoztatott és szívesen fedeztem fel benne a szabadságot és az újdonságokat melyeket a rendező megengedhetett magának. A hangulat, a miliő, a történet és a a karakterek, illetve azok sorsai miatt szinte kötelező darab a gettófilmek kedvelői számára. 


8/10