moviebox

Ismét bevizsgáltam egy ifjúsági filmet, mely díjak tucatjával büszkélkedhet és talán azért is emelkedik ki a többi hasonló film közül mert ez egy olyan darab ami a fiatalokról szól, de nem a fiataloknak készült. Itt pedig nem korhatár besorolásra, káromkodásokra, drogokra és cicikre kell gondolni, hanem a komoly hangvételre mellyel a film közvetíti a mondandóját. 

Két kamasz akiknek elegük van szüleikből, elhatározzák, hogy elszöknek az erdőbe, ahol építenek egy házat és a világtól elvonultan titokban fogják tengetni mindennapjaikat. Valahogy hozzájuk szegődik egy harmadik srác is és valóra is váltják a nagy tervet, miközben őket mindenki kétségbeesetten keresi.

Elsőre érdekesnek, sőt inkább kivitelezhetetlennek tűnik, hogy három kamasz hogy tud házat építeni az erdőben, de a fiatalok lelkesedésének és kreativitásának köszönhetően hipp-hopp felhúznak egy lakható bunkert, melynek darabjait különféle építkezésekről szerezik be. Jó volt látni, hogy a nomád életmód minden nehézségével felvették a harcot, főleg ami a táplálkozást illeti. Hőseinket az erdőben töltött idő alatt a legkevésbé sem kísérti honvágy egyszerűen csak élvezik az életet, azt csinálnak amit akarnak, szórakoznak, egyszóval szabadok. Természetesen ezt az idillt is megzavarja valami, vagy valaki akinek köszönhetően egy szerelmi háromszög bontakozik ki ( na persze nem a három fiú között ) ami pedig konfliktushoz vezet, melyet viszont már képesek felnőtt fejjel lereagálni, teljesen meglepő, tőlük egyáltalán nem várt módon.

A Nyár királyai egy tipikus fesztiválos film, amelyre nem jellemzőek a hollywoodi klisék beleerőltetései és messziről látszik, hogy az amúgy első filmes rendezők milyen aprólékos pontossággal rakták össze a filmet és, hogy mennyire vigyáztak is rá. Hogy miért is jó film a Nyár Királyai? Mert szabad. Nincsen semmi beleerőltetés, nem akarnak a készítők sok sok okosságot és bölcsességet belénk tömni, a filmben lévő konfliktusokat sem érezni erőltetnek amiket nem csak azért tettek a filmbe, hogy legyen már benne valami veszekedés. A kamaszokat sem folyton piáló és drogozó, szüleiket gyűlölő pattanásos méregzsákokként akarják eladni, a szülők sem alkoholisták, vagy börtöntöltelékek, egyszerűen csak idegesítőek a kamaszok meg kamaszok. Persze, hogy olyanok akár a tűz és a víz, de valahol mindkét oldalt teljes mértékben meg lehet érteni. Ezért is nagyon nehéz állást foglalni, talán meg sem kell próbálni, csak élvezni a filmet. A komoly előadás ellenére lehet azért nevetni is, hiszen az egyik szülő szarkasztikus, komor humora vagy a harmadik srác aki tényleg titok, hogy miért és hogy kerül oda szociopata humorral és bamba tekintete bizony megannyi kellemes percet okoznak. Utóbbit elnézve talán épp ilyen volt kamaszként a másnaposok dagadt Jézusa Alan. Valóban érdekes, színes, vicces karakter akivel én speciel nem mernék egy fedél alatt aludni. 

Vizuális tekintetben sincs ok a panaszra. Sőt! Olyan szuper-lassításokkal van tele a film melyekre még a Mátrix című film Neo-ja vígan rejszolhatna. Egy ilyen típusú filmtől azért ezt nem vártam, ez egy nagyon kellemes meglepetés volt. A természet és az élővilág bemutatása is figyelemre méltó és aprólékos. 

Ez a film akár megosztó is lehet, hiszen nem sok minden történik benne. Lassú történettel, érdekes karakterekkel és pár vicces momentummal tengeti a film a maga szűkös kis játékidejét. Aki valami amerikai pite szintű kamaszfilmet vár az csúnyán koppanni fog, úgyhogy inkább nevezzen be valami más néznivalóra, de mindenki más akinek jöhet egy kis kamaszos komolyság az áldozzon rá másfél órát az életéből. 

7/10