Osztom azon filmrajongók véleményét, lelkesedését pedig nemkülönben akik szerint az Ausztrálok filmkészítés terén rátaláltak a helyes útra, mernek kreatívak, őszinték és nyersek lenni. Beszámolóm tárgya is ezt bizonyítja, mely már csak egyedi ötlete miatt is bőven megér egy próbát.
A történet szerint egy meteor csapódik a földbe és ezáltal egy óriási tűzvihar keletkezik mely 12 óra alatt végigperzseli a földanyát, elpusztítva azzal az élet minden formáját a Földön. Nincs kecmec, senki és semmi sem menekülhet, az emberiség ki fog halni, minden földi életformával egyetemben. Főhősünk egy céltalan sutyerák aki két barátnő között őrlődik és eltökélt szándéka, hogy bulizzon még egy jót mielőtt beüt a vég. Szavaival élve: - Szét akarom csapni magam, hogy az egészből ne érezzek semmit. Csakhogy egy remény és hitevesztett világban nem könnyi eljutni A pontból B pontba és egyéb nem várt történések is gátolják célja elérésében. Megment egy kislányt két nemi erőszaktevőtől, onnantól kezdve pedig kettejük története és sorsa összefonódik.
Miért is olyan kurva jó film a These Final Hours? Ennek több oka van. Remekül mutatja be a gyarló emberiség különböző reakcióit, ha már tudják, hogy úgyis minden mindegy, úgy, hogy semminek semmi jelentősége nincs. Van aki pedofil vágyait kiélve gyermekeket erőszakol, van aki kedvére machetével aprítja az embereket, vannak akik eszeveszetten bulizva, piálva, drogozva, orgiák közepette várják az elkerülhetetlent, de vannak akik csendesen meghúzódnak, imádkoznak, vagy épp kiirtják egész családjukat, hogy megóvják őket a szenvedéstől. Hősünk inkább erőltetné a partyarc vonalat, de amikor két ember élete árán megmenti a kislányt valami megváltozik benne és talán egész addigi haszontalan élete miatti vezeklésként lemond önző és gyáva vágyairól és elhatározza, hogy eljuttatja a lányt családjához, hogy velük legyen amikor hozzájuk is elér az apokalipszis.
Remek a film világvége atmoszférája, az üres utcák, a hátrahagyott üzenetek, a reményvesztett emberek, az, hogy a játékidő előrehaladtával a képernyőn is érződik, hogy közeleg a forró tűzvihar. A szereplők egyre jobban izzadnak, a kép egyre sárgább, pirosabb és tökéletesen átjön az aminek át kell jönnie. Az hogy konkrétan rövidesen felizzik az egész világ. Kedvencem, hogy az autóban ülve egy hang a rádióban folyamatosan tájékoztatja a szereplőket és természetesen minket nézőket is arról, hogy még mennyi idejük van hátra, vagy épp arról, hogy mely földrészek semmisültek meg az elmúlt órákban. Ez tovább nyomja a szereplőkben és a nézőkben is azt, hogy valóban közeleg a vég.
Ez a film tökéletesen alátámasztja azt a felvetést, miszerint nem kellenek dollármilliós látványeffektek ahhoz, hogy megteremtsenek egy bizonyos - jelen esetben a világvége - hangulatot. Nem feltétlenül kell látnunk leomló épületeket, izzó városokat, lángoló embereket ahhoz, hogy elhiggyük és átérezzük a történéseket. Itt a milliós CGI orgiát egyszerű elemekkel cserélték le, mint okosan áramoltatott információk, képi világ és a reménytelenség, valamint kilátástalanság maradéktalan bemutatása. Ennek a káoszban fuldokló, tökéletesen reménytelen és gonosz világnak azért alkottak elfogadható ellenpólusokat is amikért érdemes lenne élni, pl az ártatlan kislány, vagy a főhős terhes barátnője, de a néző gyorsan rájön, hogy ebben a filmben minden út és minden karakter megállíthatatlanul egy közös, cél felé száguld, ami nem más mint a halál.
Egy kiváló hangulatú egyedi atmoszférájú nagyon erős poszt-apok film lett beszámolóm tárgya, melyet kihagyni majdnem felér egy gyilkossági kísérlettel, melyet a jó filmízlés ellen kísérel meg az aki önszántából kihagyja. Ez a cselekedet pedig véleményem szerint büntetendő.
8/10
Utolsó kommentek