moviebox

Manapság az ötlettelenségbe épp belefulladó Hollywood sorra árasztja el a nézőket a könyvfeldolgozásokkal és régi filmek újragondolásával, vagy azok esetleges feltámasztásával. Az utóbbi időkben ezek a filmek gennyes kórságként terjedtek, intenzív csalódáshullámokat gerjesztve a filmes társadalomban. Erre jön a Mad Max remake és úgy megtöri a jeget mint a Titanic. De tovább megyek, nemcsak, hogy megtöri, de jégkásává aprítja, koktélba szórja és a saját egészségére el is fogyasztja. Nem véletlenül.

A legsokkolóbb talán ebben a történetben az, hogy ezt a filmet egy 70 éves, Gorege Miller nevű öregúr rendezte, akinek egészen az akciófilmek gyökeréig sikerült visszanyúlnia, ezáltal pedig okkal mutogathatja középső ujját a filmes berkekben azoknak a rendezőknek akik eme titulust a magukénak érzik. Napjainkban egy akciófilmet általában zöld háttér mögött forgatnak és cgi effektekkel pumpálnak tele a számítástechnika szakkör kiöregedett nebulói. Ezek általában lélegzetelállítóra sikerülnek, ám ezzel ellentétben az ember érzi, sőt tudja, hogy az egész csak egy tökéletesen megkomponált illúzió, akár csak a bűvész és a kalapjából előugró kis fehér nyuszi. George Miller megfogta ezt a nyulat és egyszerűen pörköltet csinált belőle. Vagyis a cgi effekteket minimalizálta, vagyis csupán annyira használt, hogy a zavaró tényezőket ( kábelek, kamerák, idióta statiszták ) eltüntesse. Amit tehát a vásznon látunk az egy az egyben igazi, valóban leforgatott anyag, hús vér kaszkadőrökkel, robbanásokkal és járművekkel, igazi féktelen tempóban.

Valóban látványos, őrült tempóban száguldó akcióorgia ez a két óra, melyhez foghatót évek óta nem ontott ki magából Hollywood. Még csak azt sem mondhatom, hogy a film rendelkezik a " nyugis felvezetés " szakasszal, mert egy rövid narráció után máris nyakig vagyunk a homokban és eszeveszett sebességgel száguldunk a főhőssel, menekülve az új világ őrültjei elől. Hab a tortán, hogy a film a tempóból nem enged, nem vesz vissza, nem lassít le és még csak esze ágában sincs megállni. Szinte nem engedi levegőhöz jutni a nézőt. A posztapokaliptikus hangulat szinte tökéletes, sivár és nyomasztó, melyet látva komolyan elgondolkodtató, hogy a film karakterei mégis miért küzdenek a saját életükért egy ilyen világban? Talán az emberbe genetikailag belekódolt túlélési ösztön, a remény, vagy a bizalom egy jobb jövőben? Ez végtére is nem derül ki, de talán nem is véletlen, hogy a film eseményei alatt a bolygó lakóinak tetemes hányada fűbe harapott már. Nem hordoz magában a film morális üzenetet, de a Mad Max Fury Road nem is erre hivatott, emiatt pedig ez nem róható fel neki hibának. Ez a film csak szórakoztatni akar, kikapcsolni és lenyűgözni. Ezeknek a kihívásoknak pedig bőven eleget tesz.

A nagyszerűen megkomponált akciókat megfűszerezték megannyi extrém járgánnyal, őrült karakterekkel, elfogadható történettel és még némi humorral is. A karakterek nem nyomják agyon egymást, elegendő helyet adnak a másiknak, ebben pedig a legfurcsább az, hogy a címszereplő Max nem a történet középpontjaként funkcionál. Emelem nemlétező kalapom a kreatív csapat előtt akik megálmodták az üldöző hordát, azok küllemét, eszközeit, jellemeit, hitvallásukat és motivációjukat. Plusz pont az egyik száguldó autón lévő dobosoknak és a kifüggesztett basszusgitárosnak. Kedvencem a filmben pedig a tökéletes hangkeverés volt. Az, hogy a hangok mennyire fontos, szerves részét jelentették az egész filmnek. Itt gondolok például a Max füle mellett elsütött fegyver után hallható éles sípolásra, arra, hogy a főhőssel együtt a néző is elveszíti a hallását egy percre, de ide sorolhatjuk a fantasztikus aláfestő zenéket is.

Egészen egyszerűen ez a film a gyémánt az akciófilmek tiaráján, mert annyira egyedi, annyira őszinte és annyira egyben van, hogy szinte lehetetlen fogást találni rajta. ( talán csak annyit, hogy egy ilyen világban azért elvárható lenne, hogy folyjon a vér is ) De ezen az apróságon túlszárnyalva szeretném üdvözölni az utóbbi évek egyik legjobb akciófilmjét, mely kitüntető címet nem csak a kiválóságainak köszönheti, de a korrektség kedvéért annak is, hogy az utóbbi évek akciófilmes felhozatala sem volt túl kiemelkedő, néhány példától ( John Wick, Raid 1, Raid 2 ) eltekintve.

Felajánlom, hogy ha valaki a beszámolómnak köszönhetően megnézi a filmet és csalódik, annak megtérítem a mozijegye árát. Ha megtalál. smile hangulatjel

9/10