Javítsatok ki, ha tévedek, de azt gondolom, hogy az egyik leghálásabb, leginkább megunhatatlan filmes téma a háború és annak bemutatása. Lehet az valamelyik világháború, Vietnám, Irak és még sorolhatnám, a lehetőségek száma végtelen, ha azt nézzük, hogy hány szemszögből, hány oldalról, hány nagy háborút lehet a filmvászonra felvinni. Most Brad Pitt aprítja tankos csapatával a nácikat a megszállás alatti Németországban.
David Ayer rendező a fenomenális Utolsó Műszak után ledirigálta a Sabotage című filmet, mely minőségileg messze alulmaradt az azt megelőző munkájától. Ennek köszönhetően zabszemmel a seggében állt neki a Fury című filmnek, hiszen bizonyítania kellett, hogy nem csak a szerencsének köszönheti Az Utolsó Műszak sikerét.
Szerintem megnyugodhat, mert egy egész jó, masszív film kerekedett a Furyból ami okosan adagolta a drámát, a brutalitást, a karaktereket és a háború megannyi nyers szörnyűségét. Mindenből annyi van benne amennyi kell, még akkor is vannak benne elég nagy túlzások, főleg a film végén. De a hősök általában megérdemelnek némi túlzást, hogy a nevük később fényesebben ragyogjon, nemde? Tipikusnak nevezhető, ám megunhatatlan húzás az, ha a háború szörnyűségeit egy zöldfülű újonc szemével mutatják be a nézőknek. Ez a film sem tesz másképp amikor egy csupán 8 hete a seregben szolgáló fiatal srácot bedobják a harcedzett, háborúba belefásult, összeszokott, társukat épp elveszítő csapatba, amolyan bárányt a farkasok közé szituációban. Az újonc karakterfejlődése nagyon jól lett felvezetve, bemutatva, tökéletesen vitték végig és pazarul mutatták be, hogy milyen körülmények edzették őt a film végi karakterré. A többi szereplőnek megvannak a saját jellemvonásaik, idősebbek, rutinosak és kimondottan fáradtak, akik már nagyon hosszú ideje egy csapatot alkotva irtják a nácikat. A megfontolt, ám kiismerhetetlen vezető ( Pitt )akit tisztelnek az emberei, de mégis feleselnek vele, a hívő akinek hitét folyton próbálják megkérdőjelezni ( LaBeouf ), a bohóc aki humorizál, ám látni rajta, hogy valami nem stimmel vele ( Pena ) és a tahó aki csak simán egy igazi tahó ( Bernthal ). Tehát ők elvileg kész karakterek akiktől a néző nem vár el komolyabb fejlődést, feladatuk csupán az, hogy asszisztáljanak az újonc fejlődéséhez. Amúgy rendkívül tetszett, hogy az 5 ennyire különböző jellem, bezárva egy szűk tankba milyen jól együtt tud működni, mennyire jól kiegészítik egymást és teszik ezt már évek óta.
Szerencsére a rendező sokat foglalkozott a háború véres és kegyetlen oldalának bemutatásával, nem udvariaskodik a hadifoglyokkal, bemutatja, hogy a gyerekeknek sem kegyelmeznek akik náci egyenruhát viselnek. Megmutat mindent, még olyan dolgokat is amiket szívünk szerint nem néznénk meg, ezzel pedig tökéletesen a képünkbe nyomja, hogy a háborúban nincs mese, itt nem tudsz elbújni a szörnyűségek elől. Tökéletesen bemutatja a pánikba esett Németországot kinek lakói egymás ellen fordulnak, elárulják, megölik egymás, vagy épp felakasztják azokat akik nem állnak csatasorba. Nem szűkölködik a film a véres jelenetekben sem, mert folyik a vér, szakadnak a végtagok, loccsannak az agyvelők és módszeresen bemutatja, hogy miként roppant össze egy emberi testet egy több tonnás harci jármű lánctalpa.
SPOILER!
Számomra helyén volt minden a filmben, melyet annak utolsó pár perce koronázott meg, amikor az egyedül maradt rémült újonc a tank alatt rejtőzik, körülvéve nácikkal, akik közül az egyik, aki olyan fiatal mint ő bevilágít a tank alá és észreveszi őt. Hosszas szemezés után pedig a fiatal német katona tovább keresgél, mintha semmit sem látott volna. Az újonc itt szembekerült a film eleji önmagával és elgondolkodtató, hogy ő aki ennyire megváltozott fordított helyzetben hogy cselekedett volna. Nekem ez nagyon tetszett.
SPOILER VÉGE!
A túlzásoktól eltekintve egy nagyon nyers, nagyon kegyetlen és nagyon őszinte filmként tudom leírni a Furyt, ami a háborús filmek kedvelőinek kötelező darab, de még az is bátran megpróbálkozhat vele akinek nem ez a kedvenc műfaja. Szerintem nem szabad kihagyni.
8/10
Utolsó kommentek