moviebox

Elérkezett az idő, hogy a fantasy filmekre éhező mozinézők ismét maguk mögött hagyják Középfölde vadregényes tájait, élőlényeit és megannyi kellemes, látványos és megrázó emlékkel a szívükben tovább álljanak. De a lezáró filmet elnézve ez talán nem is akkora probléma, a búcsú pedig korántsem olyan nehéz, mint amilyennek lennie kéne.

Mozi után a teremből kibotorkálva a hosszú sorokban szeretem figyelni az embereket, az arcokat ahogy a megtekintett filmről diskurálnak. Néha bele-bele hallgatok a véleményezésekbe és most sem tettem másként. Az eredmény pedig elég egyhangú volt: egynek jó volt, de semmi több. Egy Gyűrűk Ura előzményfilmre pedig ilyet nem szabadna mondani, de be kell látnom, hogy ezúttal a tömeggel értek egyet.

Rögtön az első sorban meg is magyaráznám a bizonyítványom, merthogy látvány ( ? ) ide vagy oda, történet ( ? ) ide vagy oda egyszerűen ebből a filmből hiányzik a szív. Nem találni meg benne Peter Jackson rendező gyermeki lelkesedését mellyel az első trilógiát levezényelte, azt ami még talán az első Hobbit filmre is igaz volt. Ám a két utolsó filmben, főleg beszámolóm tárgyában egyszerűen eltűnt az a varázs amitől ezek a filmek azok lettek amik. Lehet itt persze arról regélni, hogy a Gyűrűk Ura kötetekhez képest csupán egy harmadikos nebuló üzenőfüzetének hosszúságával felérő Babó három filmre szakítása kihat a film minőségére, vagy arról, hogy az utolsó Hobbit mozi lényegében Jackson úr agyának szüleménye, de ezzel nem magyarázható az a hiány amit ez a film elszenvedett. Nem csak arról van szó, hogy kínosan el lett nyújtva, néha túlságosan bele lett magyarázva minden, futották a felesleges köröket, de egyszerűen tényleg érezni, hogy a film nem tud mit kezdeni magával. Én éreztem magam néha kényelmetlenül egy-egy teljesen felesleges jelenet miatt.

Látvány szinten is szomorú, hogy a csúcspont valójában a film eleje, Smaug a sárkány nagy jelenete, mely olyan gyorsan véget is ér, mint amilyen gyorsan elkezdődött. Ami pedig utána következik, a nagy csata az pedig valami olyasmi amit az én gyomrom nehezen fogadott be. Mert kezdetben látványos volt, de amúgy semmi extra és ahogy telt múlt a játékidő úgy vált az egész sablonossá, egysíkúvá és urambocsá unalmassá is. A Gyűrűk Ura nyitójelenete is sokkal impulzívabb volt mint itt az egész majdnem egy órás csata.

Sajnos sem a színészek, sem a látvány, sem a Jackson által kreált történet nem mentette meg a filmet attól, hogy az egész súlytalanná váljon. Egyszerűen a néző Smaug pusztulása után már nem érzi a tétet. Smaug barátunk egyszerűen ALL In ment és vitt mindent, a többiek pedig csak bámulták utána az üres asztalt, aminek pedig a nézők itták meg a levét.

Ismét lezárult egy komoly, megannyi mindent meghatározó filmes korszak. Ha nem is örökre, de nagyon hosszú időre biztosan, hiszen vannak még Tolkien regények, Hollywood zsebe pedig sosem fogja azt érezni, hogy csordultig van.

6/10