moviebox

A tavalyi év legjobb akciófilmjének kikiáltott John Wick kategóriájában vitathatatlanul erős darab, de ez a megtisztelő titulus azért kicsit túlzás. Pofás kis akciófilm, mely köröket ver némely riválisára és megmutatja, hogy egy autó ellopása és egy kölyökkutya meggyilkolása miként szolgál egy mindet elsöprő bosszúhadjárat katalizátoraként,

Arról, hogy a filmet mennyire illik, mennyre kell komolyan venni éles viták folynak globális platformokon, szerintem ezen nem minden esetben érdemes vitatkozni, főleg, ha a film alapvetően nem sínyli meg az alapszituáció komolytalanságát. Tény, hogy közel 100 embernek kell meghalnia a filmben egy autó és egy kiskutya miatt, de a történetet ennyire nem illik lesarkítani, ha tisztában vagyunk a címszereplő előéletével.

Szerény véleményem szerint itt borultak el kissé a készítők, mert olyan erős alapot adtak a főhősnek az alvilági körökben, melyért még Chuck Norris is sírva könyörögne. Mihelyt felmerül John Wick neve még a legnagyobb maffiózók is becsokiznak és még a rendőrök is félnek tőle baszki! Ergo szinte minden ellenfele az esélytelenek nyugalmával indul harcba hősünk ellen, tudatában annak, hogy hamarosan kezet rázhat Szent Péterrel. Emiatt mi, nézők sem nagyon izgulunk, mert tudjuk, hogy karakterünk még a Terminátort is simán leadná a MÉH-be, vagy akár kettéhugyozna egy fénykardot. Ez tipikusan az a hiba ahol túlontúl erős maga a fő karakter, emiatt pedig képtelenség izgulni, ezért inkább a popcornt csócsáló néző kikapcsolja agyát, érzelmeit és lelki világát, hogy átadhassa magát az önfeledt szórakozásnak, melyet a profi akciók szállítanak.

Merthogy az akciók valóban profik. Ékes bizonyítékául szolgálnak annak a teóriának, hogy nem kell több tonna C4-el letarolni egy irodaházat, hogy látványról vagy akár akcióról beszéljünk. Látszik, hogy a rendező aki amúgy kaszkadőr volt anno teljesen más szögből közelítette meg a dolgot. Egyszerűen csak nem esik túlzásokba és igényesen komponálja le az akciókat kamerarángatás és indokolatlan ráközelítések nélkül. Baszki! Végre rendesen lehet látni az akciókat. Már itt nyert ügye lett volna, de ezt a sikerreceptet tovább fokozta, hogy nincs ész nélküli golyózápor a főhőstől, aki nem lő egyszerre két pisztollyal szuper lassításban, oldalra vetődve, fehér galambok között. Csak simán vérprofi módon gyakja le az ellent úgy, hogy egy lövedék sem megy kárba. Érdemes megnézni, hogy milyen sokszor használják a leghatásosabb egyenletet: egy golyó a fejbe=egy ember - . Ám van, hogy egy golyó megy a testbe, hogy leállítsa a támadót, amíg egy másik delikvensen elvégzi az előbb vázolt egyenletet, hogy aztán gyorsan visszatérjen a lelassított ellenfélhez bevégezni a műveletet a már jól bevált fejlövéssel. Bizony-bizony. John Wick tudja mitől döglik az Orosz. Közelharcokban sem szűkölködik a film, pazar verekedések teszik látványosabbá az akciókat és mesterien keverik a közelharcokat és a kézifegyvereket. Üt-lő-üt-lő-üt-üt-üt-lő. Kurva jó. Letisztult, egyszerű, látványos, rideg és kegyetlen. Ennyit röviden az akciókról.

A főszereplő Keanu Reeves megkapta a szokásos, neki legjobban fekvő szerepkört, ami igazából szót sem érdemel, mert csak rontaná az összképet, emiatt csak annyit fűznék hozzá, hogy Keanu hozta azt a szokásos semmit amit szokott és a többiek is teszik becsülettel a dolgukat. Hullanak mint a legyek.

A John Wick véleményem szerint egy kihagyhatatlan alkotás, melyen érezni a 80-as, 90-es évek akciófilmjei iránti tiszteletet, melynek köszönhetően végre nem egy CGI orgiát kapunk, hanem egy kőkemény, nyers, brutális akciófilmet mely 18+ besorolással büszkélkedhet. Bár ahhoz kicsit túl udvarias. De hibák és Keanu Reeves ide vagy oda minden hiba megbocsájtva!

A tavalyi év legjobb akciófilmje amúgy még mindig a The Raid 2. És Pont.

8/10