A neandervölgyi előemberek humorérzékével rendelkező mozinézők körében is köztudott, hogy manapság egy jó vígjáték olyan ritka, mint a Február 31. Beszámolóm tárgya pedig épp ettől oly nagyszerű, mivel nemcsak, hogy remekül sikerült, de még folytatásként arra is képes, hogy túlszárnyalja elődjét. Ez pedig olyan ritka, mint a Február 40.
Az első rész tuti receptjéhez az alapanyagot a viszonylag ismeretlen színészek biztosították, akikhez sok-sok kis adagban csepegtettek mellékszereplőként nagyobb neveket és mindezt okosan fűszerezték meg jobbnál jobb poénokkal. Ezen a tuti formulán a készítőknek szerencsére eszük ágában sem volt változtatni, épp csak a cselekményt terelték kis mértékben új utakra. S mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy a film nem tűnik önismétlésnek, vagy egy simán újraforgatott fantáziátlan katyvasznak ( lásd: Dumb és Dumber 2 ). Fantáziadús, cselekményekben gazdag, mégis kimért tempóban haladó nagyon jó humorral megkomponált kerek egész ez a film.
A humor rengeteg formája fellelhető a játékidő alatt, szinte mindenki megtalálja benne a magának valót mint a pazar helyzetkomikumokat, félreérthetetlen félreértéseket, gyakran előforduló, mégsem öncélú káromkodásokat, sexuális utalásokat és még sorolhatnánk. Egyedül talán az altesti poénokat száműzték a filmből, ami nem is olyan nagy baj, ha figyelembe vesszük, hogy ebbe a közegbe nem is nagyon illik bele.
A korábban említett, ám meg nem nevezett első részből ismert gárdát ( Aniston, Foxx, Spacey, Bateman, Sudeikis, Day ) újabb nagy nevekkel toldották meg, mint Waltz és Pine mint apa és fia. Óriási választás volt casting részről, hogy egy ilyen bagázst hoztak össze. Rendezői részről pedig briliáns volt, hogy senki szerepeltetése sem volt erőltetett, mert valahogy mindenki tökéletesen passzolt a film által bemutatott közegbe. Nagy szinkrongyűlölő hírében állok, ám ennek ellenére vígjátékokban inkább ezt a verziót preferálom. Persze akkor is felettébb kritikusan hallgatom a "magyar alábeszélést", ám jelen filmben semmi rosszat, kritikusat, vagy szemrehányót nem tudok felhozni, megkímélve ezzel a szinkronstúdiót mindenféle kritikus hangvételem által gerjesztett sav-cunamitól.
Egy önfeledt szórakozást nyújtó igazán jó vígjáték ez kérem, melyet mindenkinek szívből ajánlok aki nagykanállal tolta az arcába az első részt. Akinek pedig ez a két film egyelőre idegen ( bár szerintem a szomszéd Marika nénin kívül ilyen ember nem nagyon van ) az bátran álljon neki bepótolni a lemaradást, mert garantáltan nem fog csalódni. Erősen gondolkodom, Marika nénit elrángatom a paprikás krumpli fölül, bevágom a kanapéba, kipeckelem a szemét és rákényszerítek egy Förtelmes Főnökök-maratont, hogy végre ne csak a best of Szomszédok epizódjain könnyezze szét az otthonkáját.
8/10
Utolsó kommentek