Kevés olyan film van ami a szó legszorosabb értelmében, virág nyelven fogalmazva is egyszerűen csak kurva unalmas, majd az utolsó 30 percben akkora sallert kapsz, hogy a chipses tál adja a másikat. Na a Stoker épp egy ilyen film. Csak bírd végig ásítozni a film első felét.
Ahhoz, hogy teljes mértékben részese lehess az élménynek kérlek tedd a következőket:
- nyiss egy új ablakot a böngésződben
- másold be az alábbi linket: https://www.youtube.com/
- bökj a play gombra
- térj vissza ide az oldalra és olvasd a beszámolót
Érdekes meglepetés volt számomra ez a film, no nem azért mert annyira jó lenne, hanem azért mert a történet tartogat meglepetéseket és a filmet megelőző rövid történet leírások teljesen mást sugalltak. Kellemes volt na, de korántsem jó.
Ahhoz, hogy teljes mértékben részese lehess az élménynek kérlek tedd a következőket:
- nyiss egy új ablakot a böngésződben
- másold be az alábbi linket: https://www.youtube.com/
- bökj a play gombra
- térj vissza ide az oldalra és olvasd a beszámolót
Nemrég a harmadik rész megtekintése előtt írtam pár szót az első két Másnaposok epizódról, melynek végén hangot adtam kétségeimnek az utolsó felvonást illetően. Félelmem nem volt alaptalan és most már bátran ki merem jelenteni, hogy vitán felül a leggyengébb Másnaposok résszel volt dolgom.
Mielőtt hanyatt-homlok nekiesnék a 3. rész boncolgatásának, muszáj pár mondatban említést tenni az első két másnaposok epizódról.
Az alábbi beszámoló a nyugalom megzavarására alkalmas szövegi részeket, káromkodásokat, csúnya kifejezéseket tartalmaz, ezért megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánlom!
Egy helyszínes low-budget film Brittany Snow (Dögölj meg John Tucker, Szalagavató) főszereplésével, "horror-thriller" besorolással. Trailer és az előkelő 5,8as pontozás után nagy reményekkel álltam neki a megtekintésnek, hátha.
Jelentem, hogy nem egy, nem is kettő, de mindjárt három kőkemény sallerrel jutalmaztam magam amiért eddig nem láttam a Machete című Robert Rodriguez ámokfutást. Szerencsére a manapság túlburjánzó arcszőrzetem megvédett a komolyabb károktól, így lehetőségem nyílik arra, hogy beszámoljak egy újabb pazar élményről.
Nos fiúk lányok, teljes mértékben felkészültem arra, hogy rövidesen sokan kígyót-békát fognak kiabálni rám, mert a film megtekintése után nem maradt más lehetőségem, minthogy istenítsem ezt a sok helyen eléggé lehurrogott újabb Eli Roth agymenést.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy a gore műfaj legnagyobb mesterei megkérdőjelezhetetlenül a francia filmesek. A Mártírok - eszméletlen brutalitása miatt - nem csak a horrorkedvelők közt hódított, mivel rengeteg ember érdeklődését felkelti, ha úgy beszélnek egy filmről, hogy "én ilyen kegyetlenséget még soha nem láttam". Akarva, akaratlanul is elülteti a bogarat az ember fülében és ráveszi, hogy megnézze azt. Hatványozottan igaz azokra akik még a műfajt is szeretik és (mint én is) azt hiszik már mindent láttak.
Ahogy azt már az első rész rövid beszámolójában is említettem, sosem voltam Star Trek rajongó avagy Treki. De az első modern Star Trek mozi minden tekintetben lenyűgözött és remek kikapcsolódást nyújtott, ezért nem is lehetett kérdés számomra, hogy vevő leszek a várva-várt folytatásra is. A pozitív kritikák és a felfokozott várakozás ellenére a második rész mégsem tudta überelni az első részt, de még így is egy betonkemény popcorn mozival gazdagodott a mozis társadalom.
Vannak a horrornak azon művei melyeken generációk "nőttek fel", mert a megunhatatlanságig ismételve önmagukat évről évre előveszi valamelyik rendező vagy stúdió és csinálnak - az amúgy sem kevés rész mellé - egy következő darabot. Sokat köszönhet a műfaj ezeknek az alkotásoknak, ez tény. Tudjuk mi(k)ről beszélek: Halloween, Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, Hellraiser, Az élőhalottak éjszakája trilógia, Gyerekjáték (a.k.a. Chucky) és nyilván a Texasi láncfűrészes gyilkos is (persze vannak még, de talán ők a leghíresebbek). Még azok is akik talán nem is láttak egyet sem a felsoroltak közül hallottak róla, tudják kik/mik ők. Jellegzetes, összetéveszthetetlen sorozatgyilkosokat adtak a közönségnek. 2013: Texasban is beújítottak a 3D-vel, egy vadonatúj láncfűrészes mozival, had gyarapodjon a sorozat. Hát.. Lássuk.
Mostanság mikor belefutok több rossz filmbe mindig beugrik valami régebbi kedvenc, amit azonnal meg is nézek amolyan "felejtőnek". Így került sor az Azonosság című mára már lassan alapműnek számító thrillerre. Igen, végre egy film amire bátran meri azt mondani a néző, hogy valahogy így kéne kinézni egy igazi thrillernek.
Ó micsoda ritkaság! Izlandi horror-thriller-sci-fi. Na ezt adjátok össze.. Komolyan, a legfurcsább az egy ilyen film esetében, hogy leszinkronizálták és kiadták kis hazánkban is DVD-n, ellenben sok olyan produkcióval ami azért nem kicsit jobban megérdemelné ugyanezt. Nyilván a büdzsé nem vetekedhet egy amcsi megfelelőével, de ettől még azért lehet összerakni kis költségvetésből is értelmes filmet. Na ebben az esetben ez a legkevésbé sem sikerült.
Felesleges erőfeszítés lenne lepleznem csalódottságomat az új Vasember mozival kapcsolatban. Meg sem nagyon próbálom, mert már lelkiekben felkészítettem magam arra, hogy a beszámoló elolvasása után a fiókok mélyéről előkerülnek a Norbi féle woodoo babák egy kiadós böködésre.
Úgy néz ki mostanában Znono kollegával rendre ugyanazokat a filmeket fogjuk ki, ezért ez a sok "duplapost". Hát, Warm bodies.. Jó néhány hónapja futottam össze vele trailer formájában, amit tarkóig felhúzott szemöldökkel sikerült végignéznem. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a hideg futkosott a hátamon. Ezek a végletekig tarkított, torzított históriák kezdenek már nagyon kiakasztóak és/vagy fárasztóak lenni, minden igazi minőségi filmet szerető ember számára. Viszont megígértettem magammal, hogy ennek adok egy esélyt, mert az teljességgel ki van csukva, hogy én a tvájlájtot hajlandó legyek megnézni. Szóval az esélytelenek nyugalmával ugrottam bele ebbe a zombi Rómeó és Júlia produkcióba. Lássuk..
Az egyetlen kérdés ami jelen esetben felmerülhet, hogy miért, Ó miért is vártam 3 évet azzal, hogy megnézzem ezt a filmet, hiszen a másnaposok rendezője és Robert Downey Jr. garancia a sikerre bár tény hogy ez a film nem durrant akkorát mint az említett vígjáték.
Ismét kapnom kéne egy büdös nagy maflást amiért ennyi ideig hanyagoltam ezt a szó szerint erős filmet. Ha most gyerek lennék sürgősen a sarokba zavarnám magam és addig ott is maradnék amíg meg nem jön a józan eszem, felnőtt énem pedig megérdemelné, hogy megnézessem magammal újra a Killer Joe-t. Na az lenne ám az igazi büntetés!
Ha lehetek teljesen őszinte ( márpedig ugye miért is ne lehetnék az ) a Warm Bodies című zombi vígjátékot úgy ahogy van de vastagon leszartam. Pedig imádom a zombi filmeket, a vígjátékokat nemkülönben, a romantika ( mivel egyesek szerint belül robot vagyok ) távolabb áll tőlem, így azt most el is felejtem, de egy a két műfajból kutyult katyvasz így utólag belegondolva miért is ne lehetett volna ínyemre? Hát éppen azért mert a film sokat markol, de keveset fog.
Az előzetest látva természetesen elkapott az inger, hogy mihamarabb magamévá tegyem a Mama című horror (?) filmet, már csak Guillermodel Toro neve miatt is. Csupán produceri minőségben tevékenykedett ( vagyis a pénzt és a nevét adta az alkotáshoz ) és ez elegendő volt arra, hogy jól palira vegyenek, vélhetően sok más potenciális nézővel együtt. De a pofon mégsem lett akkora mint azt vártam.
Rájöttem, nem igazán tudnak mostanában olyan horrort csinálni amit bármilyen nyomot is hagyna bennem. 1-2 hónapja néztem a Posessiont (Démoni doboz) és egy részletre nem emlékszem belőle.. Fogalmam sincs mi okból kifolyólag, de valahogy egy kalap alá vettem ezt a két mozit. Mamának nagyon jól sikerült a promója ezt be kell vallani. Még a megjelenés közelében sem volt a film, mégis már a közösségi és filmes oldalak is foglalkoztak vele. Sajnos megint csak nagyobb volt a füstje, mint a lángja..
A film talán legnagyobb kérdése a cím magyarra való fordítása mellett ( mi köze a Magyar címnek az Angolhoz ? ) az hogy mi lehetett az oka annak, hogy a film csúnyán elhasalt, tekintve, hogy nem is lett annyira rossz.
A film megtekintése előtt adnék pár jó tanácsot, hogy miként is kell neki állni Jancsi és Juliska továbbgondolt történetének. Agyat kéretik offline üzemmódba kapcsolni, a film egyetlen percét sem komolyan venni és felkészülni egy káromkodásokkal tarkított boszorkánytrancsírozó véráztatta másfél órára. Így talán elkerülhető az óriási csalódás.
Utolsó kommentek