Nem kertelek. Átvertek. Csúnyán. Nagyon csúnyán. Vagy megint csak én akartam egy jó modern kori gengszterfilmet látni a nyugdíjasok tolmácsolásában? Nem vagyok egy reklamálós típus, de ha lehetne akkor most csúnya szavakat mormolva indulatosan kopogtatnék a gyártó stúdió portáján visszakövetelve a filmre fordított másfél órámat.
Egy börtönből szabadult ex-gengszter utolsó nagy minden mindegy "ámokfutását" követhetjük figyelemmel, mielőtt egy régi bűne miatt halállal lakolna. Nem menekül az ítélet elől, csupán szeretné élvezni élete utolsó pár szabad óráját, mindezt úgy, hogy kísérete nem más mint legjobb barátja aki leendő hóhérja is egyben. Ez a tény pedig nem is marad titokban sokáig, de ez mit sem változtat kettejük felhőtlen kapcsolatán.
Pedig a történet tartogat magában akkora potenciált, hogy az ember vevő legyen rá, a főszereplőkről nem is beszélve, bár Al Pacino-t manapság inkább csak sajnálom, mert érzésem szerint a válság olyannyira elérte, hogy ez lehet az oka annak, hogy minden a szart elvállal. De ez esetben jó oka is lehetett rá ezt a sztorit látva. Akkor mégis mi lehetett a hiba? Miért nem bírtam élvezni ezt a filmet? Csak néztem minden átélés nélkül, néztem és vastagon leszartam, hogy mi lesz a karakterekkel akikből mindenféle motiváció hiányzott és főleg csak a régi időkön siránkoztak. 10 percenként ránéztem az órámra, hogy tudjam mennyit kell küzdenem az engem megközelítő álommanókkal, mert annyira lapos, unalmas és vontatott volt az egész. Talán pont ez a legnagyobb bajom. Rengeteg pazar szituációt kreáltak a tatáknak, de ezeket olyan sablonosan és egysíkúan valósították meg, hogy kifejezetten idegesített. Pár vicces jelenettől eltekintve ( melyeknek köszönhetően nem aludtam el ) semmi érdekesség nem volt a filmben. A fő gonoszról ne is ejtsünk szót mert a mérges telefonáláson kívül semmit sem képes tenni, mint ahogy a két tagot számláló kis gengszter csapata is csak fenyegetőzni tud, amikor viszont komolyra fordul a dolog egy kisnyugdíjas egyedül helyre rakja mindkettőt. Tehát negatív oldalról nem igazán lehet beszélni, így ilyen tekintetben mi motiválja a pozitív oldalt? A film ( hősei ) koruknál fogva mozogni sem bírnak rendesen, de amikor az a kis kevés akció kezdetét veszi Jet Li-t megszégyenítő sebességgel és erővel osztogatják a pofonokat. Ilyen sebességet a valóságban nyugdíjasoknál még akkor sem látni amikor a postás után futnak a nyugdíjszelvényért, pedig akkor van ám tempó.
Egy börtönből szabadult ex-gengszter utolsó nagy minden mindegy "ámokfutását" követhetjük figyelemmel, mielőtt egy régi bűne miatt halállal lakolna. Nem menekül az ítélet elől, csupán szeretné élvezni élete utolsó pár szabad óráját, mindezt úgy, hogy kísérete nem más mint legjobb barátja aki leendő hóhérja is egyben. Ez a tény pedig nem is marad titokban sokáig, de ez mit sem változtat kettejük felhőtlen kapcsolatán.
Pedig a történet tartogat magában akkora potenciált, hogy az ember vevő legyen rá, a főszereplőkről nem is beszélve, bár Al Pacino-t manapság inkább csak sajnálom, mert érzésem szerint a válság olyannyira elérte, hogy ez lehet az oka annak, hogy minden a szart elvállal. De ez esetben jó oka is lehetett rá ezt a sztorit látva. Akkor mégis mi lehetett a hiba? Miért nem bírtam élvezni ezt a filmet? Csak néztem minden átélés nélkül, néztem és vastagon leszartam, hogy mi lesz a karakterekkel akikből mindenféle motiváció hiányzott és főleg csak a régi időkön siránkoztak. 10 percenként ránéztem az órámra, hogy tudjam mennyit kell küzdenem az engem megközelítő álommanókkal, mert annyira lapos, unalmas és vontatott volt az egész. Talán pont ez a legnagyobb bajom. Rengeteg pazar szituációt kreáltak a tatáknak, de ezeket olyan sablonosan és egysíkúan valósították meg, hogy kifejezetten idegesített. Pár vicces jelenettől eltekintve ( melyeknek köszönhetően nem aludtam el ) semmi érdekesség nem volt a filmben. A fő gonoszról ne is ejtsünk szót mert a mérges telefonáláson kívül semmit sem képes tenni, mint ahogy a két tagot számláló kis gengszter csapata is csak fenyegetőzni tud, amikor viszont komolyra fordul a dolog egy kisnyugdíjas egyedül helyre rakja mindkettőt. Tehát negatív oldalról nem igazán lehet beszélni, így ilyen tekintetben mi motiválja a pozitív oldalt? A film ( hősei ) koruknál fogva mozogni sem bírnak rendesen, de amikor az a kis kevés akció kezdetét veszi Jet Li-t megszégyenítő sebességgel és erővel osztogatják a pofonokat. Ilyen sebességet a valóságban nyugdíjasoknál még akkor sem látni amikor a postás után futnak a nyugdíjszelvényért, pedig akkor van ám tempó.
Pár jó poén. Ennyi. Ez menti meg csupán a totális csődtől. Valamint Christopher Walken. Akkora ziccert hagytak ki a készítők amiért egytől-egyig megérdemelnék, hogy egy hétig kaktuszt szarjanak. Billeg-billeg a mérleg, de nem volt olyan rossz, hogy a sárban landoljon, ám nem is ér annyit, hogy kikecmeregjen onnan, így a lehető legbékésebb megoldásként maradjon a közepes pontszám ami hűen tükrözi a film minőségét. Nagyon gyenge közepes.
5/10
Utolsó kommentek