moviebox

Egy tavalyi dán dráma van most terítéken, ami elég jól szerepelt a filmfesztiválokon és mellesleg még mostanában is játsszák a kis-mozikban.

Egy film amit főleg nyomás hatására néztem meg, amit amúgy önhibámon kívül húztam-halasztottam és bizony utólag kell rájönnöm hogy milyen jól tettem. Mert ez a film számomra körülbelül ott van ahol a Killing Them Softly. Vagyis sehol.

Az Evil Dead remake közeledtével tartottam egy gyors darát az alapműnek számító horror trilógiából, melyet már hosszú évek óta nem láttam. Nagyon kellemes és nosztalgikus érzés fogott el és felnőtt fejjel jöttem rá arra, hogy mennyire rosszak ezek a filmek, de mégis imádom őket.

A horror aminek létezéséről egy facebook csoporttagnak köszönhetek, hiszen egy ott postolt 2. rész előzetesének megtekintésével tudatosult bennem, hogy bizony ebből létezik egy első rész is. Gyors utánajárást követően meg is lett a tegnap esti néznivalóm. Utólag is a legnagyobb örömömre.

Az elmúlt héten a " Filmes beszámolóim" facebook csoportomban animációs hetet tartottunk. Minden nap egy mese került terítékre, melyeket gondoltam most ide is postolok: 

Így utólag már tudom, egy rettentően méltatlanul alulértékelt film került a kezeim közé. Az előző postban már emlegetettem a fiatalok elé tartott görbetükröt. Na ennek a filmnek pontosan ez adja az alapját és remekül vázolja a mai helyzetet. 2011-es horror/vígjáték kategória a legjobb fajtából.

Stephen Chbosky hatalmas sikereket aratott a könyvével. Ez (és a szinte biztosra vehető kasszasiker) fejében egymaga kezébe véve az irányítást, meg írta a forgatókönyv változatot és meg is rendezte az első saját egész estés filmjét. Egy amolyan tini-romantikus-dráma-vígjáték féleség, ami inkább egy görbetükör valahol a mai fiatalság előtt.

Őszintén szólva nem foglalkoztam soha túlzottan Ben Affleck munkásságával, mert egész egyszerűen nem bírom őt. Még olyan filmet sem nagyon tudok mondani amit igazán szeretnék tőle. Annyi meg volt, hogy gyakran tűnt fel Kevin Smith agymenéseiben valamint két főbb szerepére emlékszem: Hulla, hó, telizsák és a Pearl Harbor. Viszont az idei Oscar által behypeolt Argo-akció után kicsit utána néztem, hogy pontosítsam magamban milyen filmek fűződnek az ő nevéhez. A díjnyertes Argo nekem nem igazán tetszett, egy totális közepes semmi volt, de erről majd egy másik postban. S itt jött képbe a Tolvajok városára.

Na ilyenkor verem a fejem a falba, hogy ezt a filmet ennyi ideig hagytam "porosodni" a gépemen. Nem váltja meg a világot, de egy teljesen nézhető mozi lett.

Eddig kevés olyan közönséget megosztó, parázs vitákat kirobbantó alkotás készült mint a Donnie Darko. Lehet nagyon szeretni vagy nagyon utálni, a köztes vélemény igencsak ritka. Én az első csoportba tartozom. 

Sosem gondoltam volna amikor megalapítottam a " Filmes Beszámolóim " facebook csoportot, hogy alkalmakként ilyen veszélyeknek leszek kitéve mint ahogy most, egy életveszélyes fenyegetésnek miszerint nézzek meg egy filmet és azonnal írjak róla beszámolót különben megbánom. :) Ez esetben engedtem a fenyegetésnek ( bár terroristákkal nem tárgyalok ) és gyorsan megnéztem a fenyegetés tárgyát ami ugye nem nehéz kitalálni, hogy az Alex Cross című alkotás és áldom az eszem amiért nem mentem bele kompromisszumokba a beszámolót illetően. Lássunk is neki:

Nem tehetek róla, de amely vígjátékhoz Marlon Wayansnek köze van arra én vevő vagyok, legyen az Horrora akadva 1-2, Ne légy barom stb, így nem is volt kérdés számomra, hogy megnézzem a Hounted House-t mely egy általam már igencsak meggyűlölt franchise kiparodizálása Wayans barátomtól már jól megszokott módon.

A korábbi negatív beszámolóm után melynek a förtelmes Killer Joe című szemét adott alapot, muszáj kiköszörülnöm a csorbát és egy pofátlanul jó filmről írnom pár sort. Kell, hogy kicsit lehiggadjak egy akkora csalódás után.

2011-ben készült, bár én nem sokat hallottam a filmről. Akkoriban teljesen elkerülte a figyelmem, most akadtam rá ájemdíbín, aztán gyorsan el is döntöttem, hogy meg kell néznem minél előbb. Ha tudtam volna, hogy valójában miről is szól ez az egész elgondolás, biztosan már akkor megnéztem volna mikor megjelent, mert nagyon szeretem ezt a műfajt.

Elég kemény drámával van itt dolgunk kérem szépen, úgyhogy megtekintés előtt mindenki döntse el maga hogy szüksége van-e egy ilyen letargikus élményre. Amúgy is annyi stressznek, indulatnak, és drámának vagyunk kitéve nap mint nap, hogy ha innen nézzük a válaszom: nem. De az éremnek is két oldala van, így muszáj más szempontokat is figyelembe venni. Ha valaki úgy elítéli az emberi fajt ( az önzőség, irigység, rosszindulat stb ) miatt mint én annak kell, hogy legyen valami ami hitet adhat ebben az elállatiasodott fajban. 

Szerettem volna kicsit leporolni a winchesteremet az Avengers című filmmel kapcsolatban amit már vagy 4 hónapja láttam először, úgyhogy ismét nekiestem.

Ez valóban váratlan utazás volt. Nem gondoltam volna, hogy Peter Jackson középföldi hullámvasútjára való jegyváltás ismét ekkora élménnyel gazdagít majd. Számomra hihetetlen, hogy a Hobbit is annyira elvarázsolt mint a Gyűrűk ura trilógia. 

2003-ban járunk amikor egy Alexandre Aja nevű fickó egy szempillantás alatt a horror nagyjai közé kvalifikálta magát ezzel nem a mindennapos alkotással. Tizedik évfordulója alkalmából újranéztem a filmet és gondoltam egy szösszenetben megemlékezem a blogon is eme remekműről.

Vannak filmek melyeket szerethetünk, gyűlölhetünk vagy csupán pont leszarunk. Ezekből a filmekből rengeteg van ám olyan alkotás amelyeket egyenesen imádunk és bármikor megnéznénk azokból bizony csak vajnyi kevés készült. Ádám almái pedig számomra épp egy ilyen film.

Aki arra adja a fejét és rászánja az idejét, hogy megnézze a The Signal című filmet annak innen üzenem, hogy kösse fel azt a bizonyos gatyát, mert egy nagyon érdekes élménnyel fog gazdagodni, még akkor is ha a film a többség szerint borzasztóan szar.

Rég vártam már egy igazi gengszterfilmre de a Lawless csak felpiszkálta a parazsat bennem és ezért talán jobban vártam a gengszterosztagot mint kellett volna. Ezzel szemben jól szórakoztam és megkaptam azt amit a Lawlessből hiányoltam, viszont kerestem is azt amit abban szerettem.

Sokat húztam halasztottam a film megtekintését mert a dráma nem feltétlenül az én műfajom, de ha tudtam volna, hogy ennyit fogok nevetni akkor bizony nem hezitáltam volna. Egy igazi különleges filmélménnyel gazdagodtam.