moviebox

Kevés olyan film van ami a szó legszorosabb értelmében, virág nyelven fogalmazva is egyszerűen csak kurva unalmas, majd az utolsó 30 percben akkora sallert kapsz, hogy a chipses tál adja a másikat. Na a Stoker épp egy ilyen film. Csak bírd végig ásítozni a film első felét.
Ha egy család elveszíti fejét a szeretett férj és szeretett apa személyében akkor minden külső segítségre és lelki támaszra szüksége van. A Stoker család ( anya és lánya ) is ebbe a helyzetbe kerül, amikor is feltűnik a még sosem látott világutazó sármos nagybácsi. Lassacskán felmerül a kérdés, hogy mégis mi lehet érkezésének igazi célja?

A film történetének rövid megismerése nem töltött el izgalommal, mert egy sima amolyan sírós - beszélgetős drámái elemekkel tűzdelt érzelmes katyvaszra számítottam. Azonban valamiért mégis rászántam magam, hogy megnézzem az Oldboy ( ami egy nagyon durva alkotás ) rendezőjének új filmjét, melynek ismertebb hollywoodi nevek is bizalmat szavaztak. Producerként Ridley Scott és nemrég elhunyt fivére volt jelen és a történetet Wentworth ( Skofield a szökésből ) Miller írta aki ezen a területen igencsak zöldfülűnek számít és ezzel szemben egy nagyon komoly témához mert nyúlni. Ez a film egy thriller, sajnos az elejét illetően az unalmasabb fajtából. A történet sajnos semerre sem halad, a karakterek lassan mutatják meg magukat és igencsak ritkán villantanak az első órában. Aztán jön az utolsó harmad amikor a film kifordul önmagából, a cselekmény felgyorsul, hogy mihamarabb eljuttasson a film végi katarzishoz. Ott aztán át rendeződik minden az ember fejében, a karakterek kapcsolata 180 fokos fordulatot vesz és hirtelen azon kapod magad, hogy elkezded szeretni a filmet. Főleg azért mert jól átbasztak, mivel mindenre számítasz csak épp erre nem. Ami konstans az egész film alatt az a fantasztikus képi világ, a film atmoszférája ( mintha csak a Stoker ház egy külön világ lenne ), a komor hangulat amihez ezzel szemben világos fények asszisztálnak, valamint a hangok. Bizony a hangok. India kifinomult hallásást több alkalommal is parádésan mutatják be, ahogy a szél fúj, pók mászik a lábon, hajfésülés stb. Részletes és ötletgazdag bemutatás, imádtam. Főleg ennek köszönhető, hogy túléltem a már sokat ostorozott unalmas felvezetést.

Karakterek szempontjából a női főszereplő a leginkább érdekes. India rendelkezik egy különleges tulajdonsággal, mellyel rajta kívül tényleg csak kevesen büszkélkedhetnek. Kifinomult érzékek. Látja amit más nem lát és hallja amit más nem hall. Ezért a tulajdonságért bizony a kém szakmában ölnének és India is rendszeresen használja, hogy megtudjon ezt-azt. Ez a karakter maga a tökéletes ellentmondás. Az őt alakító Mia Wasikowska nagyon jól alakítja a különc lány szerepét aki igencsak kidolgozott, igényesen kivitelezett karakter, de valamiért felettébb idegesítő. Nehéz szeretni egy olyan filmet ahol minden karaktert utálsz, nem? Az unalmát alkoholba fojtó, gyermeke iránti érzelmeit kimutatni képtelen antianya karaktert ki lenne képes szeretni? A semmiből feltűnő idegen nagybácsit pedig nehéz lesz akár csak kedvelni is, ha minden kiderül róla. Tehát kapsz nagyon jó és összetett karaktereket akikkel nem tudsz azonosulni, mert egyszerűen utálod őket. Egyedül talán a halott apa volt akiben találni némi szeretni valót. A főszereplők kivétel nélkül jól játszottak, ehhez szemernyi kétség sem fér, Nikole Kidman pedig még mindig gyönyörű de természetellenes módon tapad botoxozott avagy szilikonnal felpumpált felső ajka ( ezt nem tudom biztosra ) a boros pohár peremére. 

Az unalmas felvezetés által okozott már szinte fizikai fájdalom a film végére köddé vált s ez köszönhető a képi világnak, a hangoknak, kivitelezésnek és a színészeknek, de legfőképpen a film csattanóinak. Örömmel konstatáltam, hogy egy óra után sikerült olyannyira felébreszteni engem a nyálcsorgatós vegetatív állapotomból, mintha csak arcon csaptak volna egy nyers libacombbal. Nagyon vegyesek az érzelmeim, de a filmnek hajlandó vagyok minden hibáját elnézni, mert utólag visszagondolva egy igencsak kellemes és bizony beteg élménnyel gazdagodtam. 

Stoker! Te kis mocsok. Jól átvertél. :)

7/10