moviebox

Nos fiúk lányok, teljes mértékben felkészültem arra, hogy rövidesen sokan kígyót-békát fognak kiabálni rám, mert a film megtekintése után nem maradt más lehetőségem, minthogy istenítsem ezt a sok helyen eléggé lehurrogott újabb Eli Roth agymenést.
Elég annyi a történetről amennyit jómagam is tudtam a film megtekintése előtt: pár fiatal egy chilei klubban bulizik amikor is egy hatalmas földrengés következtében a totális káosz kezdetét veszi és a természet mellett meg kell küzdeniük saját akaratukkal és természetesen tulajdon embertársaikkal is.

Nincs 10 perce, hogy befejeztem a filmet és dacolva a fáradtsággal úgy érzem hogy azonnal szavakba kell öntenem a gondolataimat és az érzéseimet a filmmel kapcsolatban mert félő hogy holnapra kissé megkopnak az emlékek és még a végén rosszabb ponttal ajándékoznám meg a filmet, mint amit valójában megérdemel. Azt azért nem árt leszögezni, hogy maga a film nem kifejezetten jó, viszont teljességgel kiszámíthatatlan, brutális és kegyetlen, csakúgy mint az ember. A film könnyed felvezetésére a bele csempészett humor és a színes képi világ miatt nem lehet panasz, főleg mivel a földrengés miatt ez a drog és alkohol fűtötte vidám világ egyszerre változik véres pokollá. Ezt az alkotók tökéletesen valósították meg nélkülözve minden felesleges momentumot. A kültéri helyszíneken főleg látszik, hogy a filmre kirótt költségvetés jóval kevesebb számjegyből áll, mint egy átlagos hollywoodi produkció, de szerencsénkre vélhetően egy globus vagy felix gyár lehetett a forgatás helyszíne mellett, mivel az alkotók nem spóroltak a ketchuppal. Egy igazán véres és fantáziadús elhalálozásokat felvonultató, néha bizony keményen zacsiba markoló alkotással van itt dolgunk, mely könyörtelenül ábrázolja az ember kiszolgáltatottságát a szorult, halálközeli helyzetekben. Nem fogok zsákbamacskát árulni, ez a film tartogat komoly meglepetéseket. Olyanokat melyek képesek felülírni a néző hasonszőrű filmekről való elképzeléseit, főleg ha ebben a témában már rutinosnak számít. Volt pár jelenet ahol tényleg azt éreztem, hogy ez már kissé túlzás, pedig láttam már sokkal durvábbakat is, itt csupán felettébb váratlanul ért amikor könyékkel a mogyoróimba csaptak. Ezt nevezném a film legfőbb erősségének. A kiszámíthatatlanság. Ez pedig manapság igencsak ritka a hasonszőrű filmekben.

S bizony rá kellett jönnöm, hogy nincs sexisebb látvány egy sötét barlang mélyén, mint egy vizes trikós Osvárt Andrea baltával a kezében. Mert bizony kis hazánk nagy büszkesége is szerepel a filmben. Szerepel? Ő a női főszereplő! Jó látni, hogy van végre olyan magyar színésznő aki képes Amerikában is érvényesülni és ehhez nem kell egy országunkból származó gazdag, öreg, Amerikában tevékenykedő producer ráncos himbilimbijét políroznia. Bár ez utóbbi hölgyemény még így sem ment semmire. A film minőségétől függetlenül felüdülés Osvárt Andreát egy ilyen kaliberű, szélesebb körökhöz eljutó alkotásban látni. Gratulálok neki amiért olyan színész /rendező/producerrel sikerült együtt dolgoznia mint Eli Roth aki nem kisebb névvel is együtt működött már, mint Quentin Tarantino.

Vitathatatlanul valószínűleg a felkészületlenségemnek köszönhetően az utóbbi idők legkellemesebb csalódását tudhatom a hátam mögött és kissé tartva attól, hogy gyakori csuklásnak fogom kitenni magam a beszámolómat ért későbbi negatív kritikák miatt, én mégis bátran merem ajánlani mindenkinek ezt a felettébb kellemes borzongani valót.

7/10