Ha lehetek teljesen őszinte ( márpedig ugye miért is ne lehetnék az ) a Warm Bodies című zombi vígjátékot úgy ahogy van de vastagon leszartam. Pedig imádom a zombi filmeket, a vígjátékokat nemkülönben, a romantika ( mivel egyesek szerint belül robot vagyok ) távolabb áll tőlem, így azt most el is felejtem, de egy a két műfajból kutyult katyvasz így utólag belegondolva miért is ne lehetett volna ínyemre? Hát éppen azért mert a film sokat markol, de keveset fog. 

A recept nagyjából a szokásos: zombijárvány, világvége, emberek harcolnak a zombikkal és a belőlük kivált csontvázszerű lényekkel. Jöhet is a csavar: mindezt egy gyors felvezetésben megkapjuk egy zombi narrálásában, aki nemcsak hogy gondolkodik, de érez is, így fajának egy igencsak különleges példányának számít. A sors természetesen összehozza egy élő lánnyal akit oltalmába vesz s kinek hatására pozitív irányba kezd fordulni a zombilét.

Mivel ez egy romantikus zombivígjáték egy apokalipszis sújtotta világban korábban féltem, hogy egyik műfaj elnyomja majd a másikat, ám meglepetésemre nagy az összhang csak épp nagyon keveset mutat magából minden stílus. Nevetni sajnos nem tudtam, a zombi-lét pedig kimerült a sápadtságban, ahogy a világvége hangulatot is csupán pár számítógép által generált külső helyszín áraszt. A kérdés pedig adja is magát: hol a francban van a vér egy zombifilmből??? A rendezés viszont nagyon tetszett. Jól felépített, szerkezetileg is egyben volt, egy felesleges pillanatot sem fedeztem fel ahol nagyon untam volna magam és bizony az időérzékemet is sikerült megvezetni. A film épphogy több mint másfél óra, de valamiért sokkal többnek tűnt, írhatjuk is ezt talán a film összetettségének számlájára. A visszatekintéseket pedig mindig jól időzítették és remekül mutatták be. 

Ezért a kis bekezdésért talán kapni fogok, de nem tudom megállni, hogy ne adjam ki magamból. Elfogadom, hogy a célközönség nem az én korosztályom, de pofátlanul bűzlik, hogy ez a kis szerelmi komédia is az alkonyat filmek rajongóinak készült. Nem lehet nem észrevenni, a két főszereplő hasonlóságát az alkonyat filmek szereplőinek külsejével, főleg jelen alkotás női főszereplője, mintha csak egy szőke Kristen Stewart klón lenne. Aztán ugye jöhet is gyorsan a halott-élő szerelem párhuzam, az alacsony korhatár besorolás ( jaaaa ezért nincs vér ) stb. Mivel nagy antirajongója vagyok az alkonyat filmeknek ez kifejezetten idegesített, de ez nem róható fel a film minőségének, inkább csak a mocskos pénzhajhász világunknak.

Update: Kapkodásomnak köszönhetően ( dádá Norbi ) kihagytam a film leginkább értékelhető elemét ami nem más mint a zene. Kiváló zenék váltják egymást, mindig a megfelelő időben a jelenethez tökéletesen passzoló szám szólal meg. Amikor pedig felcsendült a Pretty Woman betétdala, akkor éreztem leginkább, hogy mosolyra kanyarodik a szám. Sajnos több ilyen őszintén mosolyra fakasztó momentumról viszont nem tudok beszámolni.

Voltak benne egyedi dolgok és ezt értékelem, ahogy a rendezésre sem lehet panasz, de ezzel is úgy vagyok, mint gyermek koromban a tökfőzelékkel: köszönöm szépen, de egyszer elég volt.

6/10