Szegény Superman annyi megaláztatáson ment keresztül filmes karrierje során, annyiszor hasalt el a jegypénztáraknál, hogy igazán megérdemelt már egy minőségi feldolgozást. Az idő elérkezett hát, hogy a piros csizmás szuperhős magához méltó filmet kapjon és kapott is. Ezúttal viszont a készítők átestek a ló túloldalára.
A haldokló Kripton bolygó vezető tudósa, újszülött fiát a földre küldi az örökségével, mely lehetővé teszi, hogy fajuk fennmaradhasson. Az örökséget Zod tábornok is meg akarja szerezni, aki szintén e fajt szeretné megmenteni, de egészen más módon. A film tökéletesen ábrázolja, hogy ki is Superman, hogyan vált azzá aki, ergo egy valóban alapos eredettörténetet kapunk.
Hatalmas elvárásokkal álltam neki Superman legújabb kalandjának, mivel egy igazi mester trió állt össze, hogy vászonra vigyék kék pizsamás barátunk legújabb történetét. Zack Snyder ( 300, Watchmen ) rendezésében, Davis S Goyer tollából ( Batman trilógia ) valamint Christopher Nolan ( Batman trilógia ) rendező produceri felügyelete mellett készülhetett el Superman talán utolsó filmvásznon való próbálkozása. A mesterhármas nagy kockázatot vállalt amikor egy nem is olyan régen megbuktatott szuperhős feltámasztásához adták a nevüket. Ilyen nevek hallatán a néző jogosan állít magas követelményeket a filmmel szemben, mivel mindhárom úr komoly tapasztalattal rendelkezik a képregény feldolgozások tekintetében. A logikai bakik és a bukkanók ellenére egy egész szórakoztató kis mozi lett a Man Of Steele, de sajnos nem sikerült azzá válnia amivé kellett volna.
Képregények megfilmesítésénél az egyik legkockázatosabb vállalkozás egy olyan karakter kalandjait bemutatni a közönségnek akivel szinte a legnehezebb az azonosulás. A jelenleg filmvásznon tevékenykedő legtöbb szuperhőssel ellentétben az acélember nem a mi bolygónk szülötte. Egy emberszabású idegen lény, emberi külsővel és érzésekkel aki szinte elpusztíthatatlan. Hiányzik belőle az ami a legtöbb szuperhősben megvan, ami nem más mint a sérülékenységtől vagy épp a haláltól való félelem vagyis az igazi túlélési ösztönt hajtó motor. A képregény olvasók, vagy jelen esetben a filmnézők folyamatosan próbálnak azonosságot keresni maguk és a főhős között, érthető és logikus motivációt, közös pontot, azonos reakciókat különböző szituációkban stb. De ez egy idegen lény tekintetében azért nehézkes a hős eredete miatt. Ezért óvatosan kell a témához nyúlni, és muszáj nyomatékosítani Superman emberibb oldalát, érzelmeket, ragaszkodást, és a drámát amiből a film egyik hiányossága is ered. A kevés humor. Ahogy a Sötét lovag trilógiában Alfred karaktere, úgy itt is kellett volna valaki aki időközönként humorral oldja a drámai jeleneteket. Superman folyamatos őrlődése, az hogy keresi a helyét a világban, megfelelési kényszert érez mindkét apjának és mindkét világnak kizárja annak lehetőségét, hogy a humor megjelenjen a filmben. Érezhető, hogy a készítők mekkora hangsúlyt fektettek az alábbi témára és ezt megfűszerezték egy kicsit sötétebb tónussal, ahogy tették ezt a Sötét Lovagnál, bár tény, hogy ott nagyobb sikerrel. De Superman karakterét és Henry Cavill Alakítását egy percig sem érheti panasz.
A színészi gárda jó alakításokat tudhat magáénak de az erős mezőnyből kiemelkedik Kevin Costner akinek nagyon jól állt a szerető nevelőapa szerepe ahogy Russel Crow is teljesen hiteles volt a megfontolt és tárgyilagos vér szerinti apa szerepében. A Zod tábornokot alakító Michael Shannon, karakterének köszönhetően teljesen jól játszotta a Hitleri ambíciókkal megáldott katonai vezető szerepét. Hitelesen adta elő, hogy akár meg is írhatná a Kriptoni Mein Kampfot.
Ha nincs baj a főhőssel, a motivációval, a történettel és az alakításokkal ráadásul még a zenei aláfestés is olyan hogy az ember gatyája a zokniját verdesi akkor mi akadályozza meg az acélembert abban, hogy a legjobb szuperhősfilmek közé szárnyaljon? Lehet, hogy marhaságot mondok de a válasz erre az akciók. Az igényesen kivitelezett, látványos akciók. Furcsa de épp ezek teszik unalmassá a filmet, ami kivételes tempóval, hangulattal és látvánnyal indul, hogy aztán egy véget nem érő már-már idegesítő zúzásba fulladjon. Az Avengers óta tudni illene, hogy nem kell a felesleges, elnyújtott akcióorgia ahhoz, hogy a néző elégedetten távozzon a moziteremből. Sajnos ez esetben tényleg sok volt a jóból. A töménytelen, végeláthatatlan város rombolós, felhőkarcoló döntögetős, betonszántós akcióözön elérte, hogy a film csúcspontján többször is ásítsak, mert annyira általánossá, annyira monotonná vált minden nemű akció a film végére. Unalmas volt és pont.
Szerkezetileg is mondhatni, hogy a film tökéletes volt, remek visszatekintésekkel tették lehetővé, hogy a nézők teljesen megértsék és megismerjék Superman karakterét.
Az egyetlen történetbeli hiányosságot a film végén pazarul oldották meg az alkotók, ezért külön piros pont.
Egy nagyon kellemes nyári akciómozi részese voltam, de sajnos nem mondhatom, hogy teljesen elégedett lennék. Minden esetre örülök, hogy ez esetben Supermant nem alázták meg, nem tiporták sárba, nem dugtak kriptonitot a seggébe és dobták a tengerbe, csupán eltúlozták a film bizonyos részeit, konkrétan az akciókat. De ennél nagyobb baja filmnek sose legyen, nem igaz? :)
8/10
Utolsó kommentek