Sokat húztam halasztottam a film megtekintését mert a dráma nem feltétlenül az én műfajom, de ha tudtam volna, hogy ennyit fogok nevetni akkor bizony nem hezitáltam volna. Egy igazi különleges filmélménnyel gazdagodtam.

Philipp a gazdag, nyaktól lefele lebénult milliomos sokadik ápolójának az épp börtönből szabadult amúgy agettóban élő Driss-t választja. Kiszemeltje híján van mindenféle ápolói rutinnak, jó modornak és kedvességnek mégis olyannyira felrázza a gazdag közösség unalmas hétköznapjait, hogy gyorsan mindenki megkedveli, különösen Philipp. 

Nem tudom eldönteni, hogy ez egy dráma vagy vígjáték, hiszen sokkal több vidám percet okozott nekem, mint amennyi szomorú pillanatot. Ugyebár ha egy gettólakó beszabadul az elitbe ott bizony várhatóan szem nem marad szárazon. A film egy csodálatos barátság története, két külön világ találkozása és egybeolvadása úgy, hogy mindkét szereplő ad magából valamit a másiknak, megváltoztatva ezzel a korábbi önmagukat és a világról alkotott képüket. Karakteri szempontból a két főszereplővel érdemes inkább foglalkozni, remekül eltalált és eljátszott karakterek, mindketten szerethetőek és a legtöbb esetben, a legtöbb szituációban nem azt kapjuk tőlük amit várunk. Csupa meglepetés mindkét főhős. Főleg Philippe akinek mindene megvolt és meg is maradt, ám már nem tudja élvezni az életet ahogy korábban mégis tud nevetni a róla szóló morbid és ízléstelen poénokon, melyeket Driss folyamatosan szállít neki. Néha már én éreztem magam kellemetlenül. Legjobb példa erre a születésnapi zene vs zene, majd az azt követő tánc. Ott tényleg nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam e Philippet vagy inkább én is táncra perdüljek-e Drissel és a többiekkel. Azt gondolom, hogy Philipp akkori reakciója volt a film csúcspontja.

A hihetetlen zenei összeállításért pedig külön pacsi az alkotóknak. Több alkalommal is azon kaptam magam, hogy a zene ütemére mozgatom a lábam annyira magával ragadott, annyira beleéltem magam. A film eleji és végi zene fülbemászó dallamai még most is kísértenek. Briliáns.

Ez bizony egy kihagyhatatlan, élvezetes, magával ragadó alkotás, melynek minden perce megérte. Igazi felüdülés volt a film végére bevágott jelenet ahol láthatjuk a két barátot a valóságban, hiszen ez a film megtörtént eseményeket dolgoz fel. 

8/10