Az Evil Dead remake közeledtével tartottam egy gyors darát az alapműnek számító horror trilógiából, melyet már hosszú évek óta nem láttam. Nagyon kellemes és nosztalgikus érzés fogott el és felnőtt fejjel jöttem rá arra, hogy mennyire rosszak ezek a filmek, de mégis imádom őket.
A három film fő történeti szála összefügg, követik egymást ám a mellékszereplők valamiért minden rész visszaemlékezéseiből eltűnnek, ezért inkább megemlítem csupán a fő szálat. Ash és barátnője egy világtól elzárt kis kunyhóban keresnek kikapcsolódást ( az első részben pár baráttal, ám a 2. részből ők eltűnnek ) mely ingatlan korábbi tulajdonosa egy kutató aki alvilági démonokat szabadít el. Természetesen ezen démonok emberi lelkekre szomjaznak, megszállnak hát bárkit aki az útjukba kerül és ezáltal eszeveszett trancsír veszi kezdetét.
Mindenképpen abból kell kiindulnunk, hogy ez a horror trilógia egyike sem mai darab. Más kor más követelményeinek kellett megfelelnie, ezért mai szemmel a mai fiatalságnak ( nem mintha így 30 felé temetni kéne önmagam ) nagyon gagyinak és igénytelennek tűnhet. Ezt a filmet bizony az én korosztályom értékeli igazán akik még emlékeznek rá, hogy a filmek megtekintése után problémát okozott éjjel a sötétben való wc re járás, ezért inkább leszoktak az alvás előtti üdítőzésről, hogy éjjel eme szükséglet messze elkerülje őket. Mert bizony bennem ez a nosztalgikus élmény most felszínre került. Természetesen most már csak megmosolyogtam a cselekményt, a trükköket, a vérengzést, ám egy tíz éves gyerek ha ilyet látott akkoriban akkor hajlamos volt pár éjjelt a takaró alatt tölteni, elemlámpával a kezében, hogy bármikor elűzhesse az őt körülvevő fenyegető sötétséget. Ezek az érzések felidézték gyermekkorom legrémisztőbb ( felnőtt fejjel kifejezetten vicces ) emlékeit, melyek miatt nagyon örülök, hogy újranéztem az alkotásokat.
De félretéve az igencsak pozitív irányba tendáló érzéseket és azt hogy a 80-as évek egy filmremekéről van szó pár száraz tényt muszáj megemlíteni. Sajnos a film kevés pozitívuma a maszkmesterek munkája, mely korszakalkotónak is nevezhető, a trancsír néha eltúlzott kivitelezése és a részről részre fejlődő humor. De ez számomra épp elegendő arra, hogy felnőtt fejjel végignézzem, de ha őszinte akarok lenni akkor férfiasan be kell hogy valljam talán félúton feladtam volna. Igénytelen rángatózós operatőri munka, túljátszott szerepek, néhol zagyva történet és összevisszaság lehetnek a főbb negatívumok.
Végkövetkeztetésül csupán annyit, hogy véleményem szerint nosztalgia szempontból kiváló, viszont új élmény befogadására a fiatalabb korosztály számára alkalmatlan. Ezért is készítették el az új verzióját, mely az előzeteseket látva sikerült annyira gusztustalanra és gyomorforgatóra mint a nagy előd. Bízom benne, hogy az első részt láthatom majd viszont, egy igényesebb, korhűbb kivitelezéssel.
Utolsó kommentek