moviebox

Rég vártam már egy igazi gengszterfilmre de a Lawless csak felpiszkálta a parazsat bennem és ezért talán jobban vártam a gengszterosztagot mint kellett volna. Ezzel szemben jól szórakoztam és megkaptam azt amit a Lawlessből hiányoltam, viszont kerestem is azt amit abban szerettem.

Mickey Cohen exbunyós gengszter uralma alá hajtotta Los Angelest, megvett mindenkit akit lehetett és korlátlan hatalommar bír az angyalok városában. A rendőrfőnök pedig megunván Cohen egyeduralmát a rend egyik legéberebb őrét hívja segítségül, hogy vessen véget a félelemnek és a rettegésnek az általa toborzott különleges osztaggal. A törvény szélsőséges képviselőivel akik most a törvényen kívül kénytelenek tevékenykedni egy jobb, szebb és biztonságosabb jövő reményében.

A rendezőről annyit, hogy eddigi említésre érdemes munkája a kiváló, már-már hibátlan Zombieland című alkotás, ám ezzel a stílussal ismeretlen vizekre evezett és bár egy percig sem merült fel, hogy elsüllyedhet, azért a viharfelhők gyakran sorakoztak a film felett. Szerencsére egyik sem volt akkora és nem tartott olyan sokáig, hogy komolyt kárt tegyen a filmben. De azért pár alapvető hibát nem ártott volna kiküszöbölni.

A film gerincének szánt Mickey Cohen figuráját Sean Penn remekül hozta, ám csak az nem látja, hogy Sean Penn igazából Al Pachino Tony Montana karakterét koppintotta aki napszemüvegben jár moziba vagy aki éppenséggel tudomást sem akar szerezni erről a tényről. A hatalmas különbség a két karakter között, hogy Cohen túlontúl indulatos, helyenként erőltetett, túljátszott és sajnos esetenként hihetetlenül ostoba. Elég itt a leszámolásokra gondolni az osztaggal szemben. Ha valaki egy ekkora városban ilyen titulusra tesz szert akkor várható lenne, hogy több ésszel áldják meg az alkotók, bár lehet hogy nem ez volt a cél, pedig egy okos fő gonosznál nincs is " jobb " . Penn karaktere csupán önző, hatalomra vágyó és legfőképpen kegyetlen aki nélkülöz mindenféle emberi érzést. A felvonultatott sztárparádé mindenképpen elismerésre méltó ám mivel a filmben túl sok nagy karakter van, így azok " kicsomagolása" helyenként elmaradt vagy túlzásba lett véve. A film elején bemutatott főhős a film közepére inkább háttérbe húzódott, hogy a többiek is levegőhöz jussanak mellette, de a film végén ismét övé lett a főhős szerepköre. A kamaszhangú Don Juan szerepében Ryan Gosling nagyot hozott, szerintem az ő karaktere volt a leginkább motivált és értékelhető Sean Penn Mickey Cohenje mellett. Emma ♥ Stone pedig gyönyörű, mint mindig.

A film egyedülálló hangulata és az 50-es évek Amerikájának megalkotásáért emelem a nem létező kalapom. Az épületek, járművek, ruházat, zene, fegyverek és egyéb kellékek hibátlanok. Néhol bizony leesett az állam, de gyorsan meg is találtam mert mindig volt valami ami visszarántott a valóságba. Itt leginkább a karakterek logikátlan néhol ostoba húzásai a kiszámítható drámai rész a ( kötelező halállal ) mind olyan dolgok amiken csak mosolyogtam. Kedvencem talán az volt amikor a rommá lőtt házába visszatér a főhős egy jót piálni, hogy a néző tudtára adja, hogy ő tényleg jófiú és még vagy háromszor az arcunkba paszírozza a motivációját. Eszébe sem jut, hogy visszatérnek a gengszterek akik ementálivá lyuggatták az otthon édes otthont? Kifejezetten idegesítő volt az is, hogy Cohen barátunknak annyi esze sem volt, hogy miután megtudta kik is akarják a sárba tiporni kitaláljon egy igazi leszámolást. Helyette külön külön próbált meg bohóckodni velük és egy jól kivitelezett csapdát tökéletesen elszúrt.

A hibák ellenére ez egy jól eltalált gengsztermozi, pazar szereposztással, igazi korhű kivitelezéssel és a remek hangulat mellett a sötét lovagot megidéző akciók alatt hallható zenével. Az igazi zene füleimnek a filmben felcsendülő muzsikák mellett a thompson gépfegyverek ropogása volt. Végre volt sok ratatattaaatattaaaaa!!! Imádtam!

7/10