moviebox

Ha meg lehetne személyesíteni a filmet akkor azt mondanám, hogy korrekt srác, jó arc, mert nem áltatott, nem hazudott magáról és azt adta amit tőle várni lehetett, s talán még kicsit többet is. Az idei Sci-fi dömping egy ékes darabja az Elysium.

A már szinte lakhatatlanná vált Földet a gazdagabb réteg elhagyja, hogy biztonságban és egészségben éljék életüket az Elysium nevű létesítményen, de ha a Földön rekedt ember egyszer a fejébe vesz valamit ( mondjuk, hogy felmegy az Elysiumra, hogy meggyógyuljon ) akkor kevés dolog van ami megállíthatja. Hősünk is ebben a cipőben jár, így elindul az Elysiumra vezető rögös úton........

Neill Bloomkamp a nagysikerű District 9 rendezője akinek első komolyabb munkája szinte 0 költségvetésből készült el tesztalannyá vált. Letesztelte Hollywood, hogy mire képes, ha kreativitásának nem szab határt a filmre kirótt büdzsé. Emberünk véleményem szerint remekül vizsgázott mert az Elysium egy nagyon erős és korrekt Sci-fi lett igényes szereplőgárdával, remek látvánnyal, pazar hangulattal és a végét nézve erős befejezéssel. A nagyobb költségvetések köszönhetően a rendező megvette gyorsan a filmnek a húzónevet Matt Damon személyében akiről a Bourne filmek óta tudjuk, hogy egész jól küldi a rocketeert ( id.: a Negyven éves szűz c. filmből ). Mellé leszerződött Jodie Foster aki szemmel láthatóan eléggé megöregedett, hiába fiatalos frizura, de jelenleg nem is az a dolga, hogy fiatal 30-as benyomását keltse. Bloomkamp ( talán kabala gyanánt ) magával hozta a District 9 jófiúját, hogy egy tökéletes szociopatát faragjon belőle és megalkossa az Elysium rossz fiúját aki furcsa akcentusának és különleges játékának köszönhetően képes volt teljes bizonytalanságban tartani az egész film alatt, mert képtelen voltam eldönteni, hogy nevessek rajta vagy inkább tartsak tőle. Igazi éke volt az amúgy sem unalmas filmnek.

Nem árulok el titkot, hogy engem kilóra meg lehet venni ha egy a miénkhez képest teljesen eltérő ( mindegy, hogy jobb vagy rosszabb ) világot hitelesen tárnak elém, mert megtanítja még jobban becsülni azt amim van. Most is ez történt. Földünk nagyon nyers, káosz sújtotta, poros, ahol koszos a levegő és mindez teljesen hiteles, hiszen a földön zöld növényzetet aligha találni, kietlen kopár sivatag az egész, fotoszintetizálásról tehát ne is álmodjunk. De természetesen az otto-motorok dübörögnek ezerrel, tovább szennyezve a már amúgy is mocskos föld anyánkat. Egészen jól bemutatott, részletes a föld megjelenítése és bár a film jórészt Los Angelesben játszódik, mégis olyan hatást kelt mintha napjaink Brazil nyomornegyedeinek egyikében lennénk. Az Elysium melyet emberi kéz alkotott meg, hogy a kiváltságosak boldogan éljenek ott kifejezetten steril és zöld a rengeteg növény miatt, épp olyan hatást kelt mint napjaink Los Angelesének pár eliteb negyede. Foggal- körömmel vagyis inkább rakétákkal tartják távol az Elysium lakosságát az illegális bevándorlóktól, felszólítás után bárkit lelőnek további kérdések nélkül. Mindkét világra igaz a robotok nagy számú jelenléte, azzal a különbséggel, hogy még a Földön az embereket megfélemlítik, irányítják, közbiztonsági feladatokat látnak el túlkapásokkal megspékelve, addig az Elysiumon szolgasors jutott nekik osztályrészül. Az Elysiumon nincs betegség, nincs járvány mert a technológia valami olyan szintet üt meg, hogy az szinte felfoghatatlan. Ilyen a gyógyító ágy, mely feltérképez és meggyógyít mindenféle betegséget. Ez az amire a Földön tengődő ember a leginkább vágyik, ezért is hajlandóak az életüket kockáztatni, hogy eljussanak az Elysiumra. A részletességek mellett a legnagyobb erény a két világ közötti különbségek bemutatása, melyet napjainkra is nyugodt szívvel átültethetnénk, hiszen nézzük csak meg, hogy szegények és gazdagok között mekkora különbségek vannak. Egyedüli komolyabb eltérés a film és a való élet között az, hogy a gazdagok is a Földön élnek. Egyenlőre. 

A filmet tökéletes alapokra helyezték, de ez nagyon kevés lenne, ha az alkotók ennyivel beérték volna és itt jön a képbe a príma akció, kivételes operatőri munka, a rendezés és a hangulat plusz a remek színészi teljesítmények. Egy nagy kerek egész a film aminek egyetlen negatívuma a helyenként feltűnő logikátlanság és bugyutaság. De ez teljes mértékben megbocsájtható. Hiszen rengeteg dologgal képesek az alkotók elnyomni a nézőben felgyülemlett pár kínos pillanatot. Fröcsög a vér rendesen, emberek szakadnak cafatokra, arcok robbannak szerte szét olyan megoldásokkal amik még a horror műfajban is ritkán mutatkoznak meg. Hősünk motivációja is teljesen érthető és szimpatikus, hogy a készítők meglépték azt amit manapság Hollywood nem nagyon mer: a főhős tud negatív is lenni, továbbmegyek önző. Hiszen Matt Damon karaktere csak a saját sorsával és túlélésével foglalkozik és csupán a sors furcsa fintorának köszönhető, hogy hősünknek lehetősége nyíljon arra, hogy valóban az legyen. Akkor persze meglépi a kötelezőt, de érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna ha......

Az akciók? Kidolgozottak, látványosak, igényesek, nem viszik túlzásba és remekül mutatnak be, alkalmaznak újszerű fegyvereket. De ami végképp kiverte nálam a biztosítékot ( pozitív értelemben ) az a kameramunka amit csak nagyon kevés alkalommal mert alkalmazni a rendező mert talán félt, hogy ez az újítás nagyon megosztja majd a közönséget. Most felteszitek a kérdést, hogy miről hadoválok, ugye? Arról, hogy az első komolyabb akció alkalmával amikor a robot lassításban atomjaira hullik és Matt barátunk fedezékbe vonul akkor onnan valami egészen újszerű stílusban követi a kamera, mintha csak egy kibaszottul igényes videó játék részesei lennénk. Ez a pár másodperc számomra messze kiemelkedik a filmből.

Egy nagyon korrekt módon összerakott, egyedi alapötlettel megáldott sci-fi film az Elysium ami simán megérhet bárkinek egy próbát. A lányok legeltethetik szemüket Matt Damonon, a fiúk pedig az akciókon és nem titok, hogy utóbbiak sokkal jobban járnak. Kalandra fel! Vár rátok az Elysium.


8/10