Elég kemény drámával van itt dolgunk kérem szépen, úgyhogy megtekintés előtt mindenki döntse el maga hogy szüksége van-e egy ilyen letargikus élményre. Amúgy is annyi stressznek, indulatnak, és drámának vagyunk kitéve nap mint nap, hogy ha innen nézzük a válaszom: nem. De az éremnek is két oldala van, így muszáj más szempontokat is figyelembe venni. Ha valaki úgy elítéli az emberi fajt ( az önzőség, irigység, rosszindulat stb ) miatt mint én annak kell, hogy legyen valami ami hitet adhat ebben az elállatiasodott fajban. 

Az alap koncepció ugye a család: anya, apa 3 fiúgyermek akik Thaiföldre mennek karácsonyozni, majd megérkezik az ezrek életét követelő cunami. A család több részre szakad és megkezdődik a közdelem a túlélésért. Ha valaki valami eszeveszett látványorgiát vár az csalódni fog ugyanis nem azon van a hangsúly, hanem az embereken. Képesek vagyunk-e másokon segíteni amikor a saját családunk megtalálása az elsődleges cél? Felül kerekedhetünk-e saját fizikai és lelki fájdalmunkon, ha egy embertársunk hasonló helyzetben van, mint mi? Nagyon érzékeny témákat feszeget a film, kapunk is pár gyomrost közben. Megtekintése családosoknak és érzékeny lelkűeknek csak papírzsepivel ajánlott!

Ez a film arra volt jó, hogy ismét egy kicsit elgondolkozzunk, mi akik élhetjük a kis kényelmes életünket együtt a családunkkal, azokkal akik a legfontosabbak nekünk. Egy ilyen tragédiát látva a tv-ben nem ráz meg minket annyira, mert nem látunk a dolgok mögé, nem érezhetjük át. Na ez a film pont erre lett kitalálva. Segít minket abban, hogy még jobban becsüljük meg azt amink van, még jobban óvjuk és vigyázzunk rá, legyünk hálásak érte amíg van nekünk. Mert nap mint nap emberek ezrei vannak ugyanígy és veszítik el mindenüket amijük csak van egy szempillantás alatt.

Ha innen nézem bizony kell ez a film.

8/10