Hónapokkal ezelőtt láttam már, de ide valamiért elfelejtettem posztolni. Shakes kollégán felbuzdulva kicsit késve, de megteszem:

Végre egy film ami egyszerre idióta, vicces, megbotránkoztató és mégis felettébb szórakoztató. Sokat kellett várni, hogy bár kicsit félve, de azért ki lehessen jelenteni: Michael Bay mégis csak tud rendezni! Bár ez leginkább annak köszönhető, hogy visszatért a gyökerekhez.

Miami, a 90-es évek. Három személyi edző elhatározza, hogy a jobb élet reményében elrabolja, majd " legális " úton kifosztja egyik gazdag tapló ügyfelét. Természetesen semmi sem a tervek szerint alakul ami rengeteg kezdetben vicces, később véres szituációt eredményez. Mindez igaz történet alapján.

Ez a film a szó legszorosabb értelmében erős, akár csak a főszereplők. Kiszámíthatatlan, vicces és egyben ijesztő, hogy ez a valóságban is megtörtént. A történetet bár az élet írta, de mégis olyan profi és egyedi módon vezetik azt, hogy az egyszerűen mesteri. Teljesen jól az alapoktól indítanak, módszeresen és okosan vezetik fel a karaktereket és ami egyedülálló az az, hogy a karakterek saját magukat mutatják be és ismertetik meg magukat a nézővel cseppet sem erőltetett módon. A film közben többször is megállnak, hogy egy-egy információt és motivációt maguk a karakterek meséljenek el, hogy legalább egy kicsit képesek legyünk együtt érezni velük. Maguk az alkotók is tisztában volta vele, hogy bár a történet valós eseményeket dolgoz fel, néha az szinte már teljességgel abszurd. Ezért a film alatt volt alkalom, hogy megállt a hang és a kép, majd nagy betűkkel kiírták : " Ez még mindig egy igaz történet " . Ezzel a húzással pedig kirángattak a kétségek közül, melyek közé épp azt megelőzően estem gondolván, hogy ennyire idióta emberek egyszerűen nincsenek! S, lám mégis vannak. Imádom az ilyen húzásokat.

Igazán különleges kis csapatot hoztak össze az alkotók, Mark Wahlberg, Dwayne Johnson, Tony Shalhoub ( Monk ), mindannyian lenyűgözően birkóztak meg a szerepeikkel. A testépítőket megformáló Wahlberg és Johnson fizikailag is rendesen rákészültek a szerepre, bár megfelelő alapokra építkezhettek, de testfelépítésükön mégis csak szembetűnik a változás. Ergo komolyan vették a szerepüket s ez értékelendő. Wahlbergről eddig is tudtuk, hogy nagyon jó színész és ezzel a határozott és mégis egyszerűen manipulálható bugyuta, de valahol mégis eszes karakterrel nagyon jól megbirkózott. Johnson inkább csak tipikus szerepeket hozott eddig, de itt végre több oldala is megmutatkozott. Gratula neki. A paraszt szemétláda karakterét is sikeresen formálta meg Tony Shalhoub ( még mindig a Monk ), mert bár tényleg csúnyán elrendezik a sorsát, szinte lehetetlen sajnálni, akkora gyökér. Ed Harrist is jó volt látni, de ő a jó öreg veterán szerepében tetszelgett ismét ezért extra elismerés nem jár neki.

Michael Bay rendező a sok mellényúlás után elkezdett komolyan kétségbe esni és bár megint csak folyamatos önismétlést látunk tőle, nem tudom hibáztatni érte, mert bevált a már sokadjára használt recept. Aki nem veszi észre a rengeteg párhuzamot a Bad Boys 2 és jelen beszámolóm tárgya között annak innen üzenem, hogy ne bekötözött szemmel nézzen filmet! A képi világ, a színek, a kameramunka és az akciók alatt hallható zenei betétek olyan érzéseket keltettek bennem, mintha csak a Bad Boys fehér verziójával szemeztem volna kicsit több mint két órán keresztül. De mivel azt a filmet is imádtam, ezzel együtt szerettem ezeket a párhuzamokat is. Önismétlés ide vagy oda, kellett mázli is, hogy lecsaphasson Bay egy ilyen történetre, összeteheti a két kezét a színészeiért is, de azért érződik, hogy nélküle ez a film nem lett volna az ami. Jó lenne ha Bay úr elszakadna a kényszeredett akciómániájától és hasonszőrű filmek rendezésére adná a fejét.

Egy igazán remek hangulatú felszabadult, fekete humorral megfűszerezett, igaz történeten alapuló dráma, mely épp annyira vicces, mint amennyire megbotránkoztató. A film remekül találta el ezt az egyensúlyt, ezért kategóriájában a kiemelkedő jelzőt méltán aggathatom rá. Tiszta szívből ajánlom!


8/10