moviebox

Őszinte férfinak tartom magam. Ezért férfiasan bevallom, hogy hatalmas ambíciókkal vártam Simon Pegg és Nick Frost újabb közös vígjátékát, mert az elődöket tekintve egyszer sem kellett csalódnom, most azonban más az a bizonyos nagy büdös helyzet.......

Öt gyermekkori jó barát ismét összeáll, hogy korábbi befejezetlen kocsmatúrájukat felnőtt fejjel, egymástól már eltávolodva véghez vigyék. Ám szülővárosukba visszatérve sok furcsaságot tapasztalnak és minél inkább lerészegednek annál tisztábban látják, hogy idegenek veszik körbe őket, de a kocsmázást tovább folytatják......

Természetesen nem arról van szó, hogy egy hatalmas darab bűzölfő fekáliát bámultam majdnem két órán keresztül, de valahogy úgy vagyok, mint egy Thaiföldön vakációzó európai úriember aki szobára visz egy csinos fiatal prostituáltat, amikor is az üzlet beteljesedése előtt ( rosszabb esetben után ) realizálódik, hogy egy ladyboy-al és annak méretes falloszával néz farkasszemet. Ergo egyáltalán nem azt kaptam amit vártam. Mert én egy jó vígjátékra és önfeledt kikapcsolódásra számítottam sok sok nevetéssel, kínos szituációkkal, agyatlansággal, amit már eme jó humorral rendelkező duótól rendre megkaptam. Hiszen volt nekik egy nagyon korrekt zombi vígjátékuk a Haláli Hullák Hajnala ( 8/10 ), vagy épp a Vaskabátok ( 7/10 ), de ne hagyjuk ki a szintén vicces Paul-t sem ( 7/10 ) és most valahogy egy újabb nagyszerű gól helyett folyamatosan rugdalják a kapufát, de úgy hogy a végén még egy csúnya öngól is kikerekedik belőle. A probléma gyökerét nagyon nehéz meghatározni, mert voltak jó momentumok amiken elmosolyodtam, voltak jó szituációk melyeket kedveltem, de valahogy végig olyan érzésem volt hogy csupán ízelítőt kaptam mindenből és csak vártam a fő fogásra ami aztán nem jött el. Tehát viccesnek vicces, de nagyon is kevés. 

Karakteri szempontból viszont nagy problémák voltak. Egyszerűen pont leszarták az összeset. Annyira kidolgozatlanok, annyira összecsapottak, hogy valamennyi komolyabb jellemvonásukat vagy személyiségjegyüket gondosan eltitkolták előlünk, csupán a múltban való vájkálás alkalmával ismerhettük meg a szereplők múltbéli tulajdonságait. De a filmben eltelik jó néhány év a bevezetéstől számítva, a karakterek időközben megváltoznak, de ezen változásokat sűrű homály fedi. Ez persze legkevésbé a főhősre igaz mert a filmeben eltelt évek alatt ő mit sem változott, de a brigád többi tagja teljesen idegennek hatott. Különösen nagy pofátlanság, hogy szerencsétlen Nick Frost személyiségével és korábbi szerepeivel ellentétben mennyire nem rá szabott karaktert kapott. Egyáltalán nem szerethető, teljességgel unszimpatikus fanyar köcsög benyomását kelti akit körülbelül olyan nehéz elfogadni mint egy urológus homofób poénjait egy végbéltükrözés alkalmával. 

Ha magát a történetet egy pillanatig sem vesszük komolyan akkor abban nem érdemes hibát keresni, mert szinte teljességgel tipikusan olyan mint amit a két színész filmjeitől várhatunk. Érdekessége a filmnek, hogy a szereplők minél többet vedelnek, minél részegebbek, annál jobban verekednek, annál okosabban gondolkodnak és annál gyorsabban futnak, mintha csak az alkohol fordítva hatna rájuk. De az, hogy a fent említett humorral ennyire spóroltak az már-már a megbocsájthatóság határait súrolják. 

Ettől a méltán híres duótól sokkal többet várhat az ember, mint ezt a filmet amit nyugodtan bezárhatunk a szigorúan egyszer nézős kategóriák ládikájába, melynek kulcsát aztán érdemes kurva messzire hajítani, hogy ehelyett inkább a humoros páros korábban említett közös filmjeit nézzük rongyosra. Nyilván a csalódottság miatt hathat ennyire negatívnak a beszámolóm, de legalább olyan szomorú vagyok mint egy kisgyerek aki karácsonyra a hőn áhított játékarzenál helyett kénytelen beérni 3 kötött sapkával és két kényelmetlen pulóverrel aztán ha elégedetlenkedni mer még 5-6 karácsonyi sallert is a fa alá tehet. Ezért is a keserédes mosoly az arcomon. Kár érte.

6/10