moviebox

Úton, útszélen azzal találkoztam, hogy mennyire jó is ez a vígjáték és bár szuperlatívuszokban nem tudok beszámolni róla, mégis el kell ismernem, hogy jó pár kellemes perccel örvendeztetett meg.

Az előléptetésre vágyó Ashburn különleges ügynök egy számára speciális megbízást kap. Le kell fülelnie az arctalan drogbárót, melyhez segítséget kell igénybe vennie a cseppet sem barátságos helyi Mullins rendőrtől. Ha megoldják az ügyet Ashburnt előléptetik, de ehhez előbb össze kell dolgozniuk ami korántsem ígérkezik egyszerű feladatnak.

Sandra Bullock a jó franc se tudja hányadszor bújt már karót nyelt F.B.I. ügynök bőrébe, ezért aztán rutinjának köszönhetően lubickol is a szerepben rendesen. Jómagam aki nincs tisztában teljesen a kisasszony filmográfiájával is kapásból rávágom, hogy minimum háromszor volt már kis kosztümös jelvényvillogtató. A már oly sokszor számára megírt karakterrel játszi könnyedséggel birkózott meg, egyszerre volt aranyos, sexi, szánalmas és vicces is. Azok a jelenetei voltak a legjobbak, melyekben annyira cool akart lenni és fél percre sikerült is neki, hogy aztán koppanjon egy hatalmasat aminek köszönhetően mi nézők jókat derülhettünk. Másrészt itt volt nekünk Melissa McCarthy aki szörnyen ismerős volt az első percekben aztán rájöttem, hogy a másnaposok harmadik részében ő szopogatta a nyalókát Alannel. Vele sem volt különösebb baj mivel ő is olyan szerepet játszott melyet már megannyi alkalommal hozott már, csupán ismét elő kellett csak vennie azt, mint egy épp megszáradt esernyőt egy esős őszi napon. Ez a karakter pedig nem más mint a tahó. Egy gátlástalan, megkeseredett, tuskó rendőr aki szinte teljességgel antiszociális. Tehát a magát vagánynak beállító nagyképű karrieristát összeereszteni egy látszólag céltalan, savanyú nyers közrendőrrel tuti receptnek ígérkezett, hiszen a két karakter akár a tűz és a víz.

Utóbbi a film fő erőssége, de egyben a legjellemzőbb gyengesége is, hiszen a film és a kettejük között feszülő ellentét által gerjesztett humor is csak addig életképes még ők maguk össze nem csiszolódtak. Tekintve, hogy a film majdnem két órás, sajnos ez már egy óra után bekövetkezett és ettől a ponttól a film kispadra küldte saját magát ahonnan aztán már csak néha tudott kikecmeregni. Mihelyt felcsillant a szimpátia apró kis szikrája a két főszereplő között a film veszített addigi fényéből és elveszett a főszereplők minden olyan jellemvonása amiért elkezdtem szeretni őket. Sajnos a kedvelt szereplők kifordulnak önmagukból mivel a tahó egy érzékeny ministráns lesz, a karót nyelt ügynök pedig laza szeszkazán aki a film végére fittyet hány a karrierjére, csak hogy újdonsült barátnőjével nyomozgathasson. Ekkora átfordulást ennyire, jellemzően természetesen csak Hollywood képes kivitelezni amivel egyben elvágták a filmet tápláló köldökzsinórt is. Ennek köszönhetően a film utolsó harmada lapos, klisékkel teli, vontatott és néha sajnos unalmas is egyben. De a még néha felvillanó apróbb poénok bőven távol tartottak a távirányító STOP gombjának intenzív nyomkodásától. 

Manapság divat fikázni a szinkron minőségét, de a legtöbb esetben a panasz nem alaptalan és jómagam is azon vagyok, hogy ha valamit szinkronnal nézek az csakis vígjáték lehet. Ez esetben is így tettem és hosszú idő óta mondhatom, hogy végre értelmesnek volt nevezhető a szinkronmunka minősége. 

A film első fele bőven képes kárpótolni az utolsó harmad összes bakijáért ám ez a felemás végjáték pár pontot határozottan elodáz az alkotástól. Mindezektől függetlenül bátran ajánlható felszabadult és helyenként valóban indulatos vígjáték remek poénokkal megfűszerezve. A hatalmas sikernek köszönhetően már folynak a film folytatásának előkészületei melyből remélhetőleg a fent felsorolt hibákat messzire száműzik majd.

6/10