moviebox

2013 a sci-fi éve, mondják sokan ( főleg az év 2. fele ) hiszen rengeteg hasonszőrű alkotással futhatunk még össze a későbbiekben. Számomra az Oblivion volt az első igazán tetszetős alkotás idén ebben a kategóriában, tehát mondhatom, hogy ez egy igazán igényes felvezetése az előttünk álló sci-fi dömpingnek. Kellemes meglepetés volt, valami olyasmi amire már régóta éheztem.

Már maga a történet is megér egy misét: Idegenek támadtak a bolygónkra, elpusztították a holdat, mellyel romba döntötték a Földet. Megszálltak minket, mi pedig reagáltunk. Természetesen atombombával ( mi mással ? ) ezzel a bolygónk épen maradt részeit mi magunk pusztítottuk el. A háborút megnyertük, de a bolygót elvesztettük, a kevés túlélő pedig egy távoli bolygóra kényszerül költözni. Főhősünk a bolygó hivatalosan is utolsó lakóinak egyike, egy amolyan felszámoló csapat tagja. Karban tartja, megjavítja a drónokat, melyek a bolygó forrásait megvédő hatalmas szerkezetektől tartják távol az atomot túlélő idegen lényeket.

Ha a film kicsit több mint két órája csupán a felvázolt alaptörténettel foglalkozott volna, akkor sem lehetne okom panaszra, hiszen már az is egy nyomós érv volt arra, hogy a magamévá tegyem ezt a filmet, de ennél még sokkal többről lesz itt szó. A film fő erőssége számomra maga a történet volt. Ötletes, de mégis egyszerű, logikus, de mégis néhol buta, egyedi, de valójában már ismerős. Egy olyan történetet kapunk melyen érdemes agyalni s ezt egyből a film elején Krúz Tamás ( Tom Cruise ) hathatós beszámolója osztja meg velünk, természetesen a főhős szemszögéből. 5 perc alatt rengeteg információt kaptam az arcomba, azt gyorsan fel kellett dolgoznom, értelmeznem, lehetőség szerint a logikus státuszba préselnem, de közben figyelnem kellett a lenyűgöző képi világra, tehát a film eleje valóban nagyon tömör volt, ezáltal szokatlan és épp ezért számomra egyedi. A tökéletes alaptörténetbe pedig nagyon kellemes csavarokat tettek az alkotók, melyekről nem szeretnék említést tenni, nehogy aztán élményt romboljak, de elég az hozzá, hogy egy hosszú és rögös ( néhol kicsit lapos ) út vezetett el a film végi katarzishoz.

Nem elég az eredeti történet, ezt olyan látvánnyal sikerült megspékelni, hogy néha sikerült letüdőznöm a film alatt fogyasztott nasi egy jókora hányadát. Látvány alatt pedig nem az akciót értem ( amikkel szintén nincs baj ) hanem a környezetet. Halott földanyánk bemutatása, a lepusztult, sivár élettelen bolygó, a lerombolt eltemetett építészeti remekek romjai, mellyel tökéletesen olvad egybe a főhősünk által használt modern technológia. Itt meg is állhatunk egy mondatra repülőnél ami egy valóban ötletes és stabil kis szerkezet, igazi sci-fi kellék. A földet kettéválasztó feneketlen árkokba torkolló folyók és az elrejtett erdő ( főhősünk menedéke ) a kis tóval, faházzal ami kvázi a halott bolygónk utolsó élettel teli kis darabkája és még sorolhatnám órákig, de ezt inkább látni kell.

Hiába jó és látványos egy film, ha nem társul hozzá igényes aláfestő muzsika, amivel az Oblivion szintén okkal büszkélkedhet. Igazán hatásos, időnként kemény és feszült muzsikát biggysztettek a film alá, melyek helyenként a Sötét lovag és az Inception filmek zenéjét idézték meg számomra.

Kevés szereplős a film, ez tény. Függetlenül attól hogy számomra Krúz Tamás ( még mindig Tom Cruise ) nem más mint egy kinyomni való túlburjánzott gennyes pattanás Hollywood kövér hátsó fertályán, egész jól illett a szerepbe és jól el is boldogult vele, ezért bántani most az egyszer nem fogom. Morgan Freeman egy remek karakterszínész, mi mást kapott volna mint az öreg és bölcs rutinos veterán szerepét, amiben hozza a tőle elvárhatót, de semmi extrát. Olga Kurylenko kicsit lapos, üres és semleges volt, szépségén kívül semmi sem tette különlegessé a jelenlétét. Aki viszont pacsit vagy puszit ( mindenki döntse el maga ) érdemelne az alakításáért az nem más mint a film másik női főszereplője: Andrea Riseborough. Az ő arcán láthattam igazi érzelmeket, szemében igazi könnyeket és mindezt megfűszerezi a bájos Angol akcentusa, mellyel a film legszimpatikusabb karakterévé avanzsálja az általa alakított szereplőt a valóban hathatós színészi játékával.

Mindent egybevetve ez a film egy komoly érv arra, hogy a még ránk váró Sci-fi filmeket bizalommal várjuk ( Gravity, Elysium, Enders Game, Prototype ). Ha egy igazán látványos, eredeti történettel rendelkező meglepetésekkel tarkított kellemes állkoppantós kikapcsolódásra vágysz akkor hajrá, mert az Oblivion a Te filmed lesz, akár csak az enyém. 

8/10