moviebox

Nagyjából tudtam, hogy mire számítsak és próbáltam úgy hozzáállni ehhez a filmhez mint nemrég a Boszorkányvadászokhoz. Úgy ahogy az említett film esetében pozitív volt a benyomásom, azt gondoltam ez most sem lesz másképp. Tévedtem. Az agyam offline üzemmódba állítottam minden fajta elvárást sutba dobtam és felkészültem egy agyatlan mókára. Agyatlanság volt, de a móka elmaradt.
A mesét a varázsbabról, az égig érő paszulyról, az óriásokról, a parasztlegényről és a hercegnőről mindenki ismeri, aki meg nem az kurva gyorsan kérje számon szüleit eme hiányosságát illetően. Úgyhogy nem hiszem, hogy érdemes lenne boncolgatni ezt a valóban régi és oly sokszor elmesélt történetet.

Természetesen ahogy az Hollywoodban szokás, még ezt az egyszerű és szerethető történetet is sikerült még inkább lebutítani, hogy az biztosan érthető legyen a hamburgerzabáló, kólavérű amerikai fiatalságnak is. Ehhez jött Bryan Singer rendező aki megerőszakolta Superman ikonikus karakterét 2006-ban és most sem bírt magával, így csúnyán meggyalázta az óriásokat is. Sikerült egy fagolyó egyszerűségű történetet 200 millió dollárból vászonra vinni úgy, hogy az még csak érdekes sem lett. Látványosnak látványos ez tény, de ez napjainkban édes kevés. 

Pofátlanság, hogy még a nagy kedvenc Ewan McGregor sem volt képes megmenteni a filmet. Ő is csak úgy van és kész. Karakterek tekintetében kiemelkedik a főszereplő parasztlegényt alakító Nicholas Hoult a szó lehető legnegatívabb értelmében. Maga a karakter egy bárgyú bamba barom. Csak néz ki az ostoba fejéből, nyitott szájjal és dülledt szemekkel reagál minden történésre és komolyan csak akkor csukja be a száját ha már végképp fázik a gyomra. A küllemét tekintve pedig valami szánalmas, unszimpatikus jól fésült kretén akinek hajánál csupán a rá aggatott modern időket megidézni vágyó MOST FIGYELJETEK: kapucnis állatbőr dzseki szerű pulcsi az undorítóbb. Talán csupán a gonoszt alakító Stanley Tucci és annak hű csatlósa Ewen Bremner figurái szerethetők és viccesek annyira, hogy az ember ne böfögje vissza a nasit amikor a filmet nézi.

Végül pedig a látvány, ami megmenti a filmet attól, hogy minden idők egyik legdrágább celluloid pazarlásának gúnyolják még ember él a földön. Az óriások jól kidolgozottak, igényesen kivitelezettek, ám végtelenül ostobák és épp azt hiányoltam belőlük amiért óriásoknak hívják őket. A nagyságot és az erőt. Valamiért olyan gyengék és pehely könnyűek voltak ami méltán jellemezheti akár az egész filmet is. Ezen felül motivációjuk és gonoszságuk kimerül annyiban, hogy szeretik az emberhúst, de mihelyt elkapnak egyet az operatőr máris elrántja a kameráját, mi meg bámulhatjuk a nagy semmit. Ezzel pedig pofán is szarják az óriások egyetlen indítékának hiteles ábrázolását is.

Egy a szívünkhöz közel álló, jó alapanyagból elkészített langyos hányást próbálnak lekényszeríteni a néző torkán, de azt gondolom, hogy a többségnek helyén van az ízlése és ezért nem fogad be bármilyen szemetet amit Hollywood egykori nagy rendezője 200 millióból kotyvasztott és balfaszokkal szervíroztatott.


5/10