moviebox

Azt hiszem kicsit illene most szégyenlenem magam ám vélhetően ez valami velem született genetikai defektus, ( beteg embert meg ugye nem illik piszkálni ) de általában egész jól elvagyok Adam Sandler filmjeivel. A sok negatív kritika ellenére beszámolóm tárgya nem csak, hogy tetszett, de ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobban sikerült Adam Sandler film amióta a Föld kering a Nap körül. 

Az első részben megismert barátok békésen tengetik mindennapjaikat szeretett városukban. A folytatás egy mozgalmas napot mutat be életükből, mely az utolsó iskolai tanítási napot dolgozza fel, amit egy eszeveszett bulival koronáznak meg.


Szögezzük le gyorsan, hogy aki nem szereti a gyufafejű Sandler munkásságát az ezt a filmjét is zsigerből fogja gyűlölni, úgyhogy ők menjenek is gyorsan szotyit ropogtatni, mert csak az idejüket pazarolják a beszámolóm olvasásával, mivel nem fogom savazni a filmet. Pedig lehet hogy megérdemelné az alpári, egysíkú, önismétlő és fantáziátlan jelzőket, de minden hibájával együtt képes volt arra amire manapság nem sok vígjáték: számtalan alkalommal megnevettetett és néha arra késztetett, hogy hangosan röhögve a távirányítóért nyúljak és visszatekerve újranézzek pár mulatságos jelenetet. Sőt! Továbbmegyek. Ez a film arra is képes volt, hogy másnap a munkában is mosolyra görbítsem a számat, kockáztatva ezzel azt, hogy a szokottnál is hülyébbnek nézzenek. Ergo nagyon szívesen emlékeztem vissza a film jó pár jelenetére, melyek megkoronázása pár valóban őszinte mosoly volt. Azon jár az eszem, hogy hiába van tele a film őrült nagy hibákkal, mégis hihetetlenül tetszett. Mondom ( írom ) ezt úgy, hogy az első rész teljesen semleges volt számomra, mert azon csupán pár mosolyra futotta tőlem, de ha teljesen őszinte akarok lenni akkor azt kell mondjam, hogy nem tetszett. Ezért a második rész számomra messze túlnőtt az elsőn és ennek jó néhány oka van.


A karakterek. Folytatásról lévén szó itt már nem kellett fáradozni a karakterek és azok közvetlen környezetének bemutatásával, tudjuk hogy kik ők, honnan jöttek, merre tartanak és nem titok az sem, hogy mit várhatunk tőlük. Ennek köszönhető az adu ász amit a film kivételesen játszott ki. A mellékalakok. Korábban már írtam valamelyik beszámolómban, hogy a jó vígjátékokban minden esetben vannak olyan mellékalakok, akiknek minden feltűnésük és néha már puszta jelenlétük is nevetésre ingerlik a nézőt. Ezekből filmenként jó esetben egyet kaphat a nevetésre vágyó néző, jelen esetben viszont csak úgy hemzseg a film a jobbnál jobb mellékalakoktól. Egyik idiótább mint a másik és tényleg nagyon sokan vannak. Jobb is nem belegondolni, hogy mi lenne ha egy átlag amerikai kisváros ilyen tetemes hányada ekkora idióta lenne. A rendőrök nem normálisak, az iskolaigazgató egy bevándorló hűbelebalázs aki képtelen rendet tartani, az iskolabusz sofőr egy drogos elmeroggyant ( akinek a film legvidámabb perceit köszönhetjük), de vannak ellenséges totál kretén kemény egyetemisták és még sorolhatnánk. Csupán egyetlen hátránya van annak, hogy ennyi briliáns mellékalak van a filmben: az, hogy a főbb karakterek háttérbe szorulnak, de őszintén szólva ennyi nevetés mellett ezt pont leszartam.

A film gátlástalan és néhol gusztustalan humora teljes mértékben Sandlerre és kis bagázsára vall. Terítéken van itt a böfögés, fingás, verekedés, egymás szívatása és még sorolhatnám, de nem szeretném a film minden poénját ellőni. Ebben a filmben is feltűnnek azok a szereplők akiket minden Sandler filmben láthatunk. Mellettük pedig megannyi ismert, híres név és arc jelenik meg a filmben. Ha jól emlékszem négyen vannak és megint kifejezetten viccesek. Most ismét olyan érzésem van a filmmel kapcsolatban, hogy pár haver összeállt baromkodni és tudtuk nélkül valaki filmre vette őket. Természetesen a filmben vannak üresjáratok és olyan helyzetek ahol messziről bűzlik, hogy nem tudtak mit kitalálni és ekkor jönnek a böfögős fingós, tüsszentős részek, de ezeket is annyira jól használják, hogy képtelenség ezért haragudni a filmre. 


Nem ez az év vígjátéka, de az biztos, hogy ezen a filmen nevettem idén a legtöbbet. Sandler fanoknak kötelező darab és szívből remélem, hogy a színész ezen az úton folytatja a pályáját, mert most úgy tűnik, hogy kicsit magára talált. Szívesen megnézem, hogy ez a dilettáns város mit képes összehozni például karácsonykor. Talán majd a Grown Ups harmadik részében.


7/10