Interaktív beszámoló.
Ahhoz, hogy teljes mértékben részese lehess az élménynek kérlek tedd a következőket:
- nyiss egy új ablakot a böngésződben
- másold be az alábbi linket: https://www.youtube.com/
Jó szórakozást.
2014-ben a fiatalabb generáció is megkapja a saját maga Robotzsaru moziját, amitől én ( szerintem okkal ) tartok egy kicsit. Leporoltam hát és elővettem a régi, nagy elődöt eredeti szinkronnal, HD minőségben és adtam a szemgolyóimnak. Az eredmény? Pffúúúúhaaaaa. Akkora sallert kaptam amit még magam sem gondoltam volna és dobtam is gyorsan egy hátast. De akkorát, hogy a beszámolót is a padlóról írom........
A nem is olyan távoli jövőben a Detroit városát irányító gigavállalat felügyelete alá vonja a város rendőrségét, hogy az általuk építendő Delta City közbiztonsága még annak megépítése előtt helyre álljon. Az emberi tényező viszont kevés ezért a cég robot rendfenntartókat ( ED-209 ) szeretne üzemeltetni, melynek meghibásodása egy ember életébe kerül, ezért egy másik alternatívát vesznek számításba, csak meg kell várni, hogy egy rendőr meghaljon..........
Kezdem is mindjárt ott, hogy a film 1987 ben készült és mai szemmel nézve is simán felveszi a versenyt jó néhány mostani " akciófilmmel" és mondom ezt annak ellenére, hogy akkoriban még nem létezett CGI mint olyan,ergo mindent leforgattak úgy ahogy volt. Persze néhány " trükknél " erősen kilóg a lóláb de még egyszer elmondom 1987-es a film!!! Tehát mai szemmel nézve, a mai fiatalság talán csak megmosolyogná ED-209-et, a robotot amitől én annak idején becsokiztam volna ijedtemben egy szemtől szembeni találka alkalmával. Meg kell persze említeni a vér mennyiségét és minőségét is ami végigkíséri Robotzsarut a film elejétől a végéig. Ez bizony az a bizonyos nagybetűs KETCHUP amit literszám locsoltak szerte szét a forgatás alkalmával. Külön erény a látványnak a maszkmesterek munkája, Murphy fém fejfedője nélküli megalkotása és az egyik rossz fiú zombivá válása a vegyi konténerrel való találkozás után. Minőségi munka elejétől a végéig, hogy a Robotzsaruról már ne is beszéljek. Egyszerűen súly van. Nem úgy mint a 2014-es bádogembernek akinél még a párnámból kiszabadult libatoll is sokkal súlyosabbnak tűnik. Tehát az eredeti páncél sokkal élethűbb, kidolgozottabb és ha lehet ilyet mondani hihetőbb, amit a főszereplő már-már electric mozgása és az ezek alatt hallható gépi hangok tesznek teljesen élethűvé. Az a beteg és romlott világ pedig melyet megalkottak az egyszerűen hihetetlen. Egy világot ahol a híradósok mosolyogva teszik közzé, hogy tízezrek haltak meg egy meghibásodott műholdnak köszönhetően, mindezt megfűszerezve félpercenként haszontalanabbnál haszontalanabb reklámokkal. Egy káosz sújtotta valóban romlott világ ahol az elszabadult bűnözőket már a rendőrség sem képes megállítani ezért mi nézők is elhisszük, hogy ide drasztikusabb megoldás kell.
Az akkoriban fénykorát élő Paul Verhoeven vállalta, hogy vászonra vigye Robotzsaru képregényben megélt ( merthogy képregény az alapja ) kalandjait. A rendező amúgy a Robotzsarun kívül A Total Recall ( eredeti ), Elemi Ösztön, Showgirls, Csillagközi Invázió és az Árnyék Nélkül című filmeket is dirigálta. Nem kispályás az ember az biztos, mert akkora filmeket tett le az asztalra amiért nyugodt szívvel hívhatjuk Őt korunk egyik legjobb rendezőjének.
A zene ( amit elvileg épp hallgattok ) tökéletes összhangban van a filmmel és annak mondanivalójával. Remekül összecsiszolták az akciók alatt hallható zenéket a drámai részekkel, szinte mindenféle átmenet nélkül. Egyszerűen pazar az egész úgy ahogy van. Öröm hallgatni. Ugye?
A film egyik legnagyobb erőssége a minőségen kívül maga a dráma amit a képünkbe tol. Egy ember akiből halála után robotot építenek, pár húscafata felhasználásával már önmagában is elég bizarr, de ezzel még semmi baj nem is lenne, ha nem lennének a delikvensnek emlékei. Mert neki ugyebár az első emlékképek megjelenésekor fel kell dolgozni azt ami vele történt, nyomoznia kell, fel kell keresnie egykori családi fészkét, feleségét és gyermekét, de valahogy mégsem úgy ahogy azt egy igazi családapa tenné. Ide tartozik a film egyik legmeghatóbb egysorosa is amikor Murphy a családjáról beszél: - Érzem Őket, de nem emlékszem rájuk. Egy ilyet robot testtel, emberi aggyal és érzésekkel hogy lehet feldolgozni? A filmben végig kísért a kérdés ( felnőtt fejjel ), hogy vajon Murphy minek tartja magát? Embernek vagy Robotnak? A végén persze mosolyogva adja meg a választ amikor a nevét kérdezik. ( hidegrázás )
Komolyan nem tudom megmondani, hogy mikor láttam utoljára gyermekkorom nagy kedvencét, de abban biztos vagyok, hogy bőven több mint 10 éve. Talán ennek is köszönhető, hogy a film egy akkora élménnyel ajándékozott meg, melynek hatására teljesen padlóra kerültem. Előjöttek azok a kellemes emlékek amikor gyerekfejjel robotzsarusat játszva belesétáltam a tükörbe. Érzem a VHS kazetta és a videó magnó utánozhatatlan illatát ( merthogy volt neki ), hallom azt a kellemesen idegesítő zajt, mely a kazetta befogadása és a szalag felcsévélése vált ki, érzem a dühöt amit akkor éreztem amikor láttam, hogy valaki nem tekerte az elejére a kazettát és még sorolhatnám Nagyon hálás vagyok ezekért a filmnek, melynek most jöttem rá, hogy szinte minden egyes sorát még a mai napig kívülről fújom. A tünetek? Hidegrázás, szájtátás, csodálkozás, aztakurvázás, megfeledkezés a nasiról , a külvilágról és az ajtó előtt álló csengőre tapadt jehovákról stb.........Ha tehetitek akkor kaparjátok elő ezt a filmet és nézzétek meg újra mert ha csak fele akkora élményt fog Nektek okozni, mint Nekem akkor már megérte!
Nyilván ezt az élményt a kellemes és már-már hihetetlen nosztalgikus élmény emeli Olympus-i magasságokba ezért az elfogultság sem kizárható tényező részemről ez pedig a pontokon is látszik:
10/10.
Ez de kurva jól esett!
Utolsó kommentek