moviebox

Amikor először hallottam a filmről, azt gondoltam, hogy mi a frászért csinálnak filmet Kimi Raikkönnen életéről? Aztán pár másodperc után rájöttem, hogy tévedtem, mert ez szerencsére nem az. Ez már megint egy igaz történet......

Richard Kuklinski kettős életet élt: szerető családapa, tisztességes, hűséges férj, ám emellett a maffia kegyetlen és szívtelen gyilkológépe aki az emberekkel szemben mindenfajta érzelemre képtelen. Csak a családja iránt volt képes emberi érzelmeket táplálni akik csak akkor tudták meg, hogy ki is ő valójában amikor 1986-ban letartóztatták az azóta már Jégemberként elhíresült rettegett gyilkost. Nevét arról kapta, hogy áldozatait a legtöbb alkalommal lefagyasztotta, hogy ne lehessen megállapítani azok halálának pontos időpontját.

Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy megnézzek-e egy ilyen témát feldolgozó filmet. A séma már ismerős a rengeteg gengszterfilmből: kezdetek, felemelkedés, bukás, de az ilyen alkotásokból számomra sosem lehet elég. Nagyon zavar, ezért muszáj vagyok a film legnagyobb negatívumával kezdeni ami nem más mint a kidolgozatlanság. Érdemesebb lett volna egy kicsivel hosszabb játékidővel megtoldani a filmet, hogy a karaktereket, de legalább a főszereplőket kicsit jobban bemutassák nekünk, mert a legnagyobb bakija ennek a gengszterfilmnek, hogy minden szereplő csak úgy van és kész. A legtöbben csak belépnek a képbe, semmit sem mutatnak magukból és gyorsan el is haláloznak, vagy csak eltűnnek a balfenéken. Senkiről semmi érdemi információt nem kapunk, ami leginkább a főszereplő miatt idegesítő. A múltja és gyermekkora sötét titok marad csupán, de azért őszintén szólva sokkal érdekesebbé tehették volna, ha megmutatnak pár percet a gyermekkorából, hogy tudjuk miért vált olyan érzéketlen állattá, mint amilyen volt. Vagy erre a kérdésre is legyen a válasz az amit a film alatt vagy milliószor használtak: azért mert Lengyel. Ha ez igaz akkor Lengyelországba sem megyek elherdálni a zlotyra váltott magyar valutámat az hótziher. Ugyan ez a baj a történettel is. Egyszerűen csak belecsöppenünk a közepébe, egy nagyon langyos felvezetéssel. Számomra ez kevés volt a pazar szórakozáshoz, de ennél komolyabb problémám nem volt.

A film főszereplőjét Richard Kuklinskit az őt alakító Michael Shannon tökéletesen formálta meg. Teljesen hiteles, cseppet sem erőltetett módon igazi érzéketlen gyilkológépet tett a vászonra, kérdés, hogy az életben milyen is volt Kuklinski valójában. Ha ilyen akkor még fényes nappal sem szívesen találkoztam volna vele a nyílt utcán. Szereplők tekintetében a legnagyobb meglepetést Winona Ryder okozta. Nagyon jó volt ismét normálisabb szerepben látni és végre nem a híradóban köszönt vissza ismét amint egy áruházban bugyit csempész a táskájába, majd próbál fizetés nélkül távozni. Főbb mellékszerepekben láthatjuk Chris Evanst, David Schwimmert, ás James Francot is, akik feldobták a film amúgy néha lapos hangulatát. De sajnos voltak karakterek akikkel sikerült bakot lőni. A fő gengsztertől ( Ray Liotta ) akiről aztán kiderül, hogy mégsem olyan nagy hal egyszerűen lehetetlen tartania a nézőknek, mert egyáltalán nem tűnik gonosznak, csupán fenyegetőzik és káromkodik, mindezt persze fegyverrel mert úgy a menő. Ö az akinek a filmhez adnia kéne a feszültséget, neki kéne kilátástalan és veszélyes helyzetekbe hoznia a főhőst, de számomra csak egy túl óvatos, ijedt kis patkány akinek látszólag semmi hatalma sincs, csupán néhány embere akiket ugráltathat. Ja és mindig mérges. A film mellékszereplőinek nincs okuk panaszra, egytől egyik betöltik a nekik szánt funkciót, de a legtöbben csak idegenként pózolnak a képernyőn, a már korábban említett okokból.

Mivel egy igaz történetről van szó, azt gondolom, hogy lett volna bőven anyag amivel befoltozhatták volna a filmen tátongó hatalmas réseket. Gondolkodni sem kellett volna, csupán kicsit többet bele tenni, de valamiért az alkotók nem akarták, hogy a film egy kerek egészet alkosson. Nagy kár érte, de attól még nézhető, azoknak mindenképpen akik szívesen töltik be a maffia élet külső szemlélőinek szánt hálás szerepkört. 

6/10