moviebox

Na pont ez történik, ha egy korábbi sikereitől diadalittas rendező mellékszereplőkkel spinoffot forgat. Az eredmény? Szótagolva és nagy betűkkel írom le, hogy érthető és világos legyen: KUR-VA U-NAL-MAS!

Minél öregebb az ember annál nehezebb elfogadni, hogy az évek nemhogy megállnának, de úgy tűnik, hogy rohamléptekkel haladnak előre. Pláne ha a következő X-et készülünk átlépni. A film egy negyvenes éveik hajnalán járó, két gyermekes házaspár életének ezen szakaszát hivatott bemutatni, a mindennapi élet anyagi és családi problémáival megfűszerezve. 

Egy ilyen filmben bizony lehetne potenciál, bővelkedhetne humorban és megfelelő karakterekben, de sajnos ezen elemeket az alkotás valamiért messzire száműzi. Igényes humort aligha találni, sajnos a néző nevetési ingere kimerül a kényszerű káromkodásokban. Szerkezetileg egy tipikusan felépített amolyan tömegvígjáték, de abból is a rosszabb fajta a nagyon vontatott bemutatás miatt. Ez a film nem más mint egy Lost ( igen a sorozat ) áztatta Apple ( igen IPhone és társai ) reklám egy kibaszott unalmas köntösbe öltöztetve. A film talán legnagyobb hibája a teljesen feleslegesen elnyújtott játékidő. A több mint két órás film ebben az esetben azt eredményezi, hogy azt a kevés cselekményt ami a filmnek megadatott úgy nyújtják, mint a rágógumit és hálásan tekintünk az égre minden egyes nagy ritkán felbukkanó poénért. Judd Apatow rendezőtől akinek a 40 éves szűz, a Felkoppintva valamint a Ki nevet a végén című vígjátékokat köszönhetjük sokkal-sokkal többet vártam, minthogy egy végtelen hosszúságú káromkodásokkal tarkított unalmas valamit kapjak a képembe. Szinte már könyörögtem, hogy vége legyen! Ha moziban néztem volna akkor valószínűleg a bennem felgyülemlett haragot és csalódottságot az ártatlan mozigépész, még inkább ártatlan édesanyján vezettem volna le. Az egyetlen őszintén értékelhető dolog a filmben az Megan melltartóban Fox volt, valamint az igazgatói irodában történt párbeszéd amit a stáblista mellett folytattak is amolyan kivágott jelenetként. Mekkora szégyen már, hogy a film számomra kedvenc jelenete egy olyan amivel csupán a vége főcím után találkozik a néző, nem? 

Vontatott, lassú, idegesítő és humortalan alkotás ami olyannyira elvette még az élettől való kedvemet is, hogy oltani sincs kedvem és akkor bizony már tényleg nagy a baj.


4/10