Ismét kapnom kéne egy büdös nagy maflást amiért ennyi ideig hanyagoltam ezt a szó szerint erős filmet. Ha most gyerek lennék sürgősen a sarokba zavarnám magam és addig ott is maradnék amíg meg nem jön a józan eszem, felnőtt énem pedig megérdemelné, hogy megnézessem magammal újra a Killer Joe-t. Na az lenne ám az igazi büntetés! 

Egy alaszkai olajvállalat társadalomból kivetett munkásai ( csavargók, semmirekellők, börtönviseltek ) repülőgép szerencsétlenséget szenvednek, melyet nagyon kevesen élnek csak túl. De talán is jobb lett volna minden túlélőnek ha a gépen hagyta volna a fogát, hiszen ami ezután vár rájuk az mindennél rosszabb. Nem csak a zord hideggel, az élelem hiányával és néha egymással kell felvenniük a harcot, a legveszélyesebb, legvéresebb fenyegetésre egyikük sem mert volna gondolni. Egy vérszomjas farkasfalka lesi minden mozdulatukat, hogy aztán egyenként levadásszák Őket. Szerencsére főhősünk bérvadászként tevékenykedik a vállalatnál, tehát csak azt kell tennie ami az eddigi kötelessége is volt: meg próbálja védeni az embereket, hiszen mindenkinél többet tud a veszett fenevadakról. De a megfelelő eszközök hiányában ez is reménytelennek bizonyul, csak úgy mint az elképzelés, miszerint valaha hazajutnak.......

Sok helyen hallottam, hogy ez a film ilyen jó, olyan jó de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen élménnyel ajándékoz majd meg. Nem tudom milyen kategóriába sorolható mert a horrorhoz kevés a vér, az akcióhoz kevés az akció, a drámához kevés a dráma, de mindenből adagoltak bele egy kicsit. Talán egy túlélő thriller a megfelelő jelző. 

A legfőbb pozitívum kétség kívül a film hihetetlenül erős atmoszférája. A zord hideget, a jeges szélviharokat olyan képi és hangi hatásokkal tolják az ember arcába, hogy a néző szinte érzi a hátán a hideg szellő csípős fuvallatát. Lehengerlő. A repülőgép lezuhanásán is érezni, hogy minimális költségvetésből készült el, de olyan realista lett, hogy a néző is zuhan a géppel együtt és szinte keresi a biztonsági övet, hogy még időben becsatolja magát a nem várt földet érés előtt. Mindenesetre én próbáltam valamibe erősen kapaszkodni.
A karakterekben nem érdemes különlegességek után kutatni, hiszen a világ válogatott söprdékéből tevődik össze a kis túlélő csapat. De természetesen mindegyiküknek megvan az érzékeny oldala amit a tábortűz mellett elég erőltetetten meg is mutatnak Nekünk csak hogy jobban sajnáljuk majd őket amikor elhullanak, amit a körülmények és a rájuk leselkedő veszély ellenére igencsak különböző módokon tesznek később meg. A főhősünk nagyon határozott, karizmatikus jelleme épp Liam Neesonnak való, mintha csak felkeresték volna, hogy: Hé! Írjunk Neked egy filmet? Viszont a karakter motivációja már kevésbé érthető számomra. A film elején olyan feneketlen és sötét lelki gödörben van a főhős amiből látszólag csak az öngyilkossággal tud kimászni. Egy hite és reményvesztett elkeseredett embert ismerünk meg a film első perciben akiben később felerősödik a túlélési ösztön olyannyira, hogy azt még Robinson Crusoe is megirigyelné.

A végkifejlet, a film csúcspontja ( amit nyilván nem fogok leírni hátha volt még valaki olyan figyelmetlen mint én és kihagyta ezt a remek filmet ) briliáns. Nem tartja ostobának a nézőt és bizony hagyja kicsit gondolkodni és fantáziálni a film után.

Az egyetlen kérdés csupán az, hogy miért éppen abban az emberben van legnagyobb túlélési ösztön aki leginkább lemondana önszántából az életéről. Az egész film alatt ez a kérdés foglalkoztatott és ez a negatívum mivel elkísért a film végéig elvesz az alkotástól 1 egész pontot. De így sincs miért szégyenkeznie a filmnek! Kötelező darab!

7/10