Tudom, hogy nem a legújabb film, de megfogadtam, ha egyszer újraindul a blog, tuti hogy elsők közt fogok írni erről a remekműről. Épp úgy jártam vele, mint a Nem vénnek való vidékkel, ami szintúgy hatalmas kedvencem lett. Megvolt, porosodott, nem érdekelt, nem vettem rá magam hogy megnézzem, kifogytam az aktuális filmekből, legyen, megnézem. Sokat nem veszíthetek vele. Megnéztem egyszer, hát ez nem volt jó.. Láttam egy nagy büdös semmit. Majd eltelt egy-két hét, és azon kaptam magam, hogy agyalok a filmen, basszus meg kell néznem még egyszer. Megnéztem megint. Te jó ég! Ez a film nem tetszett nekem elsőre?? Azóta legalább még kétszer-háromszor láttam. A tipikus vagy rohadtulimádod, vagy kinemállhatod film kategória. Nem igen van köztes állapot.
Főszereplőnk (Ryan Gosling), egy csendes, magának való, visszahúzódó, szótlan alak, aki főállásban kaszkadőr, mellékállásban bűnözőket furikázik, de szigorúan csak vezet. Nem vesz részt a rablásokban, és nem vár senkire többet 5 percnél. Összebarátkozik a szomszéd lánnyal (Carey Mulligan - Szégyentelen, Közellenségek) akinek van egy kisfia, és a férje (Oscar Isaac - Álomháború), aki börtönben ül. Amikor szabadul, rászáll néhány gengszter, mert lóg nekik a sittről. Megfenyegetik őt és a családját, majd főhősünk megpróbál segíteni rajtuk, de semmi nem úgy sül el, ahogy azt kitalálták.
Szögezzük le, ez nem egy durr-durr akciófilm. Nagyon nem. A cím ellenére, szinte alig van benne autósüldözés is. Ez már inkább meglepett engem, mert főként ez miatt nem akartam megnézni. Azt hittem egy újabb halálos iramban kópia lesz. Nem az lett.
Ryan Gosling nem tudott hibázni a szereppel, mivel szinte alig beszél a film alatt. Komolyan, ő a főszereplő, de alig szólal meg. Ez sem rontott a filmen, semmit. Sőt, a karakteréhez iszonyúan jól állt, az inkább cselekszem mint beszélek felfogás. Összességében a szereplők egyikét sem érheti kritika, mert amit kellett mindenki nyújtotta. Ritkaság, hogy nem lehet belekötni senkibe, de hozzájárul az is, hogy nem sokszereplős a film.
Pörgős zenék nélkül is lüktet végig a film, amikor pedig úgy érzed, hogy egy kicsit hagy megnyugodni, egyből visszaránt a kegyetlen valóságba. Az akciójelenetek (már amennyi van) viszont hibátlanok, teljesen ott vannak látványra ahol lenniük kell. Hatalmas feelinggel köríti az egészet a GTA - Vice City-re emlékeztető betűtípus az elején és a végén, valamint itt emelném ki, hogy valami eszméletlen jó soundtracket kapott.
A sok izzadtság szagú, agyonhypeolt, sztárokkal teletűzdelt, tartalom nélküli filmek között, egy igazi üde színfoltot jelent. És nem azért mert mély érzésű filozófusnak kell lennünk ahhoz, hogy felfogjuk miről is szólt a film. Egyszerű, de nagyszerű. Bónuszként kapott egy Oscar jelölést, igaz "csak" a legjobb hangvágás kategóriában, amit később A leleményes Hugo gyűjtött be (a közeljövőben majd róla is készül post - lehet megelőz valamelyik kolléga és nem én fogom megírni).
A filmet ha valamivel jellemezni lehet, akkor az az, hogy végtelenül egyszerű, emberi és őszinte. Mindenből annyit kapott amennyit kell. Fő erőssége, hogy életszerű, valóságosnak hat az egész. Ha eszeveszett lövöldözést, robbantgatást akarsz nézni, kerüld el messzire. Viszont ha hagyod, hogy beszippantson magával, márpedig be fog, akkor egy baromi nagy kedvenccel fogsz gazdagodni. Bátran merem állítani, annak ellenére, hogy már többször láttam, évek múlva ha előveszem, ugyanekkora kedvvel és ugyanilyen jó érzéssel fogom végignézni. Tudom, 2011-es, de hozzám csak az előző év elején jutott el, így azt mondom, nálam a Drive lett a tavalyi év filmje. Zseniális!
10/10
Végül az egyik legjobb zene, amit valaha filmben hallottam:
Utolsó kommentek