moviebox

Magas tenger fölött, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék.......jaaa, ez nem az. Bocs. Csapó 2:

Egy évet kellett várnom arra, hogy a Peter Jackson kreálta középföldi hullámvasútra ismét jegyet válthassak. Helyet foglaltam, az övet bekapcsoltam és vártam, hogy induljon a móka közel legalább olyan sebességgel és hangulattal, mint korábban. Csak ültem és vártam, de jó ideig semmi sem történt aztán mikor kezdtem volna élvezni a dolgot akkor hirtelen elsötétült a vászon és megszólalt valami popzene: vége lett a filmnek. Wtf?

A megállíthatatlan törp csapat folytatja útját a magányos hegy felé, hogy otthonukat visszaszerezzék a gonosz Smaugtól a sárkánytól. Útjuk korántsem zökkenőmentes mivel orkok hada üldözi őket, erdei tündék akadályozzák továbbjutásokat és kezdetben az emberek sem túl segítőkészek, de végül elérik a magányos hegyet. Elérkezett az idő, hogy Bilbó, a kis Hobbit megmutathassa mit tud.........

Csalódás. Ezzel a szóval kell kezdenem, mert ez az a szó mely leginkább tükrözi az érzéseimet a filmmel kapcsolatban. Miért? Ezért:

Kezdeném azzal, hogy nem volt akkora a beleélési faktor mint a hobbit első részénél. Valahogy nem tudtam teljesen átengedni magam a filmnek, nem voltam részese, mint a Gyűrűk Ura Trilógiának vagy akár az első hobbit filmnek, külső szemlélő lettem csupán mely egy ekkora kaliberű filmnél korántsem elfogadható. Szerettem a filmet ebben nincs semmi titok, de ha rangsorolnom kéne az eddigi filmeket melyek középföldén játszódtak akkor bizony a Smaug pusztasága lenne a sereghajtó. Ez pedig nem jelenti azt hogy a film gyenge lenne, csupán az első rész újdonságait , szerethetőségét és varázsát ez az epizód messze maga mögött hagyta. Az első részt talán azért éreztem olyan közel magamhoz, mert túl nagy időbeni különbség volt a Király Visszatér és a Hobbit között, s ezáltal éhenkórász módjára ácsingóztam egy újabb középföldi kalandra emiatt pedig jó pár hiányosság felett akarva akaratlanul sikerült szemet hunynom, most már viszont ezt nem tehetem meg. Az első Hobbit filmben már akkor is feltűnt az időhúzás, melynek szerepét jelen esetben inkább az úgynevezett kitöltés vette át. A kényszerűen a filmbe préselt jelenetek és karakterek az elnyújtott játékidővel mind mind azt hivatottak szolgálni, hogy az amúgy nyúlfarknyi hosszúságú regényből egy újabb 9 órás trilógiát facsarjanak ki. Ez most felettébb zavart még úgy is, hogy nem olvastam a könyvet. Amit ezek után nem is fogok megtenni, mert félek, hogy akkor visszafordíthatatlanul megharagudnék a filmre, Peter Jacksonra és az egész gyártó stúdióra, ennek pedig hosszútávon az általam úgy szeretett egész Gyűrűk ura univerzumról felállított pozitív kép látná kárát. Valahogy a karakterek is megváltoztak, no nem mindegyik, de tényleg voltak olyanok akikre rá sem lehetett ismerni pedig a két film közötti időbeni különbség kb. pár nap. Számomra ez is egy elég ködös húzás volt, mint ahogy a karakterek kapcsolatainak hullámzása is. Nem tudom, mennyire volt ez jelen a könyvben, de valamiért úgy érzem, hogy ez is csak egy újabb Jackson féle - legyen már mit felvenni mert ez így még rövid - húzás. Az első részben általam annyira szeretett zene sem jött át. Nem volt elég erős, nem volt elég grandiózus, egyszerűen csak semmilyen volt és amit kurvára nem vagyok képes felfogni és talán a leginkább idegesít az az hogy mi a faszomat keres popzene egy Hobbit filmben? Ilyen húzásokkal és a jól működő 4 filmen átívelő hibátlan koncepciók tarkón hugyozásával csak a biztosítékot baszkodják az alkotók, kockáztatva ezzel jelen film megítélését, mely káros hatással lehet a korábbi és az elkövetkezendő középföldi filmekre is. Visszakanyarodva kicsit a kényszerű kitöltésekre azért meg kell említeni, hogy pár ilyen jelenettel azért ügyesen bántak, gondolok itt arra amikor például Legolas későbbi bajtársa Gimli apjával gúnyolódik fia és felesége kinézetén. Ez egy olyan pontja volt a filmnek amikor képes voltam őszintén elmosolyodni, mert ezzel egy későbbi barátságot vetítettek elő. De ritkák voltak ezek a momentumok és a semleges valamint az előbb említett szerethető kitöltés mellett sajnos volt kifejezetten idegesítő és ostoba is. Vegyük ide gyorsan Gandalf barátunk Horatiová válását. Ez a nyomozós mellékszál teljesen kilóg a filmből, főleg, hogy Gandalf elvileg itt szembesül először Sauron feltámadásával. De akkor a gyűrűk ura első részében miért is áll olyan bambán amikor kvázi újra rájön arra, hogy Sauron visszatért? Akkor már nem szabadna ezen meglepődnie. Ez egy akkora logikai baki amit nehezen bocsátható meg. Okkal merül fel hát a kérdés, hogy ez miért kellett? Ja persze a kitöltés........

No, de nem csak rossz dolgok vannak ám a Smaug pusztaságában. Bőven van miért szeretni is a filmet és az nem csak Evangeline Lilly.  Az, hogy a trükkök kifogástalanok, már szinte említésre sem méltó, mert ez egy Hobbit, illetve Gyűrűk Ura filmnek már alapfelszereltsége. Ahogy a harcok kivitelezése és bemutatása is. Az pedig, hogy a törpök milyen profi módon képesek összedolgozni azt végre nem csak a konyhában mutatták be nekünk, hanem a nagyszerű hordós jelenben is, amikor a sok kicsiny törp egy nagy kerek egészként aprítja az orkokat. Szintén itt láthattuk azt is, hogy a tündék és a törpök ha kell tökéletesen tudnak együttműködni a csatában. Ezt mi már persze láttuk korábban Legolas és Gimli esetében. Új karakterek tekintetében nem villantott nagyot a film, leszámítva Tauriel ( Evangeline Lilly ) karakterét aki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódik az egyik törphöz. Legolas kék osztriga bárból szabadult apja viszont megint csak arra kényszerített, hogy kínomban a fejemet fogjam. Nem csak, hogy külsőre látszik homokosnak, még a szinkronnal is rátesznek egy, ha nem mindjárt két lapáttal. Elég nehéz így apai karakterben hitelesnek látni őt. A szinkronról pedig vagy jót, vagy semmit. Úgyhogy maradjunk a semminél.

Most pedig itt az idő, hogy bemutassam a film legértékelhetőbb látványát/karakterét: Smaugot. Amikor ő megjelenik akkor indul be igazán a film. Onnan van igazi látvány, hangulat és Középfölde-feeling. Smaug a legaprólékosabban kidolgozott tűzokádó pikkelyes akit valaha vászonra álmodtak. Nem csak hogy tökéletes látvány, kellően ijesztő, de egy hihetetlenül jó karakterrel is sikerült őt megajándékozni. A becsvágyó, nagyképű, hiú, beképzelt, irigy és velejéig gonosz tűzokádó az egyik legerősebb karakter akit eddig Középfölde kitermelt magából. Ehhez tiszta szívből gratulálok.

Hogy mi hiányzott leginkább Smaug pusztaságából? Számomra a hangulat, mely valamiért messze elkerült majdnem az egész film alatt. A hangulat amiért annyira szerethető volt számomra az összes korábbi epizód. Tényleg be kell látni, hogy két filmben is elegendő lett volna Bilbó történetét bemutatni, de hát Hollywood az Hollywood. Megerőszakol, bármit bárhol, bármiért. Ahogy hallom már a könyvből is csupán pár oldal maradt hátra és még azt tervezik kinyújtani újabb 3 órával. Hát hajrá, de az eredményességet illetően már komoly kétségeim vannak.

7/10